Anyós após miért akar ennyire unokát?

Ők biztosan, azt látják, amit ők átélnek, hogy a család boldoggá tesz. Egyszerűen csak más a vilgszemléletük és el se tudják képzelni, hogy nem mindenkinek a nagy család az álom.

Szerintem üljetek le velük ezt megbeszélni, hogy ez nektek zavaró, nem hiszem, hogy ezután folytatnák.

Időskorúkba lehet bennetek látják a fiatal, tapasztalatlan énüket. Csak most tudták meg, így idöskorba, hogy milyen jó, ha megy hozzájuk a gyerek. Szerintem, nem akarják, hogy elvesztegesétek ezeket a fiatal éveket, utána időskorba meg sajnáljátok.

Persze, ettől függetlenül nem értek velük egyet. Mindenki önálló emberi lény, aki megtudja hozni a döntéseit.

Ja persze, az a normális értékrend, hogy a másik méhében turkálok, folyamatosan vegzálom őket egy olyan dologgal, ami az egyik legszemélyesebb magánügy és olyasmit próbálok rájuk erőszakolni amit ők nem akarnak.. micsoda csodás értékrend, valóban.

Semmi gond a kérdezőék értékrendjével, a gyerek csak egy opció, véletlenül sem kötelező, nekik így teljes az élet, ennyi.

Le kell őket ültetni és utoljára elmondani, hogy álljanak le és másszannak ki a méhédből valamint a magánéletetekből. Foglalkozzanak a meglévő unokakkal. Ha pedig ennyire nem képesek tiszteletben tartani a döntéseket, akkor én a minimumra redukálnám velük a kapcsolatot.

Amúgy irtó szomorú, hogy felnőtt emberek nem képesek önmagukban, a szerelmükkel boldogok lenni és értelmetlennek érzik az életüket amiatt, mert a 3-ból az egyik gyerekük nem akar sajátot. Normális ember nem azért vállal gyereket, hogy aztán elvárásokat támasszon irányába az ő saját életét illetően!

Elszomorító mennyi embert áldott meg a sors ilyen szülőkkel, akik folyamatosan a lányuk/menyük méhében kotorásznak meg úgy alapból a gyerekük magánéletében vajkalnak. Én még egyszer tennék egy utolsó kísérletet arra, hogy elmondjam ez a mi életünk és legyenek szívesek tartsák tiszteletben a döntésünket, ha semmi foganatja, akkor egy darabig nem keresném a társaságukat, akkor majd talán észreveszik magukat.

És nem, akkor sem lenne érthető a viselkedésük, ha a kérdező párja lenne az egyetlen fiúk! Semmi közük a felnőtt gyerekük magánéletéhez. Egyszer meg lehet kérdezni, de onnantól a minimum, hogy tiszteletben tartják és többet nem hozzák szóba. A normális értékrendtől ez a fajta viselkedés olyan messze van, mint ide Kína.