Többgenerációs együttélés-Szerintetek mennyire működőképes?

Mi laktunk együtt majdnem egy évet az anyósomékkal, míg a házunk renoválás alatt volt és bár imádjuk egymást, nagyon nehéz volt. Sőt, mèg sértődés meg sírás is lett a végére, pedig mi tényleg szeretjük egymást és azt gondolom, ők is viszonylag toleránsak meg mi is, de akkor is tök máshogy akartunk élni és ez súrlódásokat okozott. Mondjuk, mióta elköltöztünk, megint imádjuk egymást :D

Ők pl. kicsit tisztaságmániások, minden kis dolgon ki tudtak akadni, mièrt lesz piszkos főzés közben a konyharuha, miért van 2 levél a pulton, miért vízköves kicsit a kabin (ami amúgy egy hete volt takarítva, csak kemény a víz). Na, mi igyekeztünk ehhez alkalmazkodni, de mivel mi pl. nem akadunk ki azon, ha használt közben piszkos lesz a konyharuha - hiszen többek közt arra való, hogy fözés közben megtöröljük a kezünket-, így nem is feltétlenül tűnt fel, hogy ez vagy az zavarja őket. Aztán bennük meg gyűlt.

Máskor keltünk és feküdtünk, más dolgokkal akartunk takarítani, mást akartunk főzni, másképp akartunk élni, ennyi. Nehéz felnőtt emberként alkazkodni ahhoz, hogy nincs saját döntésünk. De szerintem ez természetes.

Szerintem ez max. ott működik hosszú távon, ahol valamelyik fél nem túl önálló és megfelelnek neki a másik fèl döntései.

Hogy pozitívat is Hallj

Mi most a vírus hacacáré miatt kényszerültünk a parom szüleihez költözni. Parom elvesztette a munkáját ( vendeglatas) és csak ehhez ért ebben újat találni nehéz.

Én gyeden vagyok. Nem akartunk mínuszba menni anyagilag ,mert már ott tartottunk és inkább vállaltuk ezt még ha nehéz is.

A sok negatívumot olvasva Enis rettegtem szabályosan de a gyereket néztem nem magamat és neki itt a legjobb. Egyenlőre minden jól működik parom anyukájával az elején megbeszéltük miket vár el az étkezés közösen álljuk és ugyanazokat esszük a rezsibe is adunk de szerintme még kevesebb kér el mint kellene , az én anyamek lehuznának rólunk annyit mint egy lepukkadtabb albi àra.

Legnagyobb negatívum após jelölt kicsit süket és ordít a tv.

Remelem jo marad a viszony. Nem szeretnénk itt maradni akkorsem hanem ha talpra állunk megyünk külön .

Nem tartom egészségesnek, ha bármely fél anyósa, apósa papucsban át tud csettegni. :/

Nem lehet őszintén viselkedni, hiszen az egyik fél számára ők idegenek, bármennyire is mondják, hogy egy család vagyunk. Lóphaszt! Viselkedni kell (ha nem tenyerestalpas bugrisok, akik odafinganak a nappaliba), feszeng az ember. Alkalmazkodni kell. Nincs olyan, hogy saját, ez különösen igaz a konyhára és nappalira.

Ha van külön fürdő, WC és konyha (lakrész), valamint kellő tolerancia és intelligencia mindenki részéről, akkor jól tud működni.

Közhelyes hülyeség, hogy csak az anyagiak szülhetnének ilyen helyzetet: mi is így élünk a párommal édesanyámnál, pedig van lakásunk.

Sokat utazunk és dolgozunk, jobb az így kiadva.

Nem beszélve arról, hogy 8 lakás jönne ki a ház árából, szóval tényleg ostobaság mindig kompromisszumot emlegetni.

3 vagyok én vagyis mi a parom szüleihez költöztünk én vagyok a nő.

Nem érzem magam utolsónak

Bar az én szüleim tipik mérgező szulok Szval hozzájuk képest anyós jelölt és após jelölt cuki emberek.