Többgenerációs együttélés-Szerintetek mennyire működőképes?

Ez olyan dolog, hogy pl a háború alatt, után, nem nagyon volt ilyen probléma, hogy hogyan éljenek együtt, alkalmazkodni kell, stb. Egyszerűen nem volt más. Most elvileg sokkal több lehetőség van külön élni, ezért alacsony az ingerküszöb. Szóval attól függ, hogy mi a motiváció az együttélésre.

Én éltem a feleségemmel a szüleinél, a sógoromék is ott laktak, külön bejáratú lakásrészünk volt. Azt mondom, hogy nem jó, el kellett volna költöznünk. Egyébként mi el is váltunk, a sógoromék még időben elköltöztek, (nagyon rossz a viszonyuk azóta is)

Én anyósom nagyon pofátlan, hiába volt külön bejáratú lakrészünk,folyton bejött reggel is kopogás nélkül mintha mi ott se lennénk.nekem szörnyű anyósom van kétszínű boszorkány.

Kedves kérdező attól függ neked milyen anyósod,az biztos hogy alkalmazkodni kell mivel te mész oda.

Mi 2 évig költöztünk vissza szüleimhez albérlwtből, hogy a saját házunkat át tudjuk építeni felújítani. Nem csak anyagi okokból fogadtuk el hanem mert nem kellett ingázni 20 km 2x, hanme csak 300m.

Én nem akartam vissza költözni, mert pontosan tudtam, hogy világvége lesz. Az is volt.

Majdnem ráment a házasságunk, mindenbe beleszóltak, volt, hogy apám majdnem nekem jött, a gyerekeimet saját tulajdonuknak tekintették, én voltam a megtűrt senki. Folyamat a pénztárcánkban akartak túrkálni, mennyit keres a férjem.. Sosem volt elég semmi akármennyit segítettünk vagy tettünk le pénzt.

Nem egész 2 év után eljöttünk. A házunk még nincs kész. Majd 1x.

Soha a büdös életbe nem költöznék vissza. Inkább leszek híd alatt lakó mint még egyszer ezt végig csináljam.

Egyszer laktunk a volt anyossal, akkor ment galyra a kapcsolatunk és gyerekkel együtt költöztünk. Hozzá teszem, anyós egy lusta d*g és ő költözött oda.

N28

Ez csak normális, nem mérgező, nárcisztikus, zsarnokoskodó, rátelepülő, mindenbe beleszóló felekkel lehetséges.

Akkor is véleményem szerint külön lakrésszel, esetleg egy telken belül külön házakkal. Nem közös konyha, fürdőszoba, közösségi terek stb. Külön közművekkel.

Más kérdés, hogy általában az ilyen házak hatalmasak, és ha meghalnak a szülők, rajtatok marad egy nagy ház, amit nem könnyű eladni, és fenntartani sem.

Mi úgy élünk, hogy én + a szüleim + az anyai nagymamám.

Míg mama nem volt beteg mindig az volt a baj, hogy pakol el mindent, amihez semmi köze, (pl több mint egy hónapot 2 pár itthoni zoknival kellet kihúzzak, mert a zokniaim beletette egy zacskóba s elpakolta az egyik szekrény mélyére); mosogat, de semmit se ér a mosogatása (De persze mégis megvan az, hogy "ő elmosogatott"), az illatos füveivel tölti meg a házat, ha lekvárt csináltunk felét elajándékozta, stb. Vagy volt pl olyan is, hogy valami gyógynövényeket tett be áztatni egy virágcserépbe (valamire kellet neki), és oda tette a pincéhez. Mindezt meg úgy, hogy tudja jól, hogy nagyon büdös, a pincét meg nem lehet valami jól szellőztetni...

S ez csak az egész eleje.

Szerintem ez személy és helyzet függő.

A párom és édesanyám kifejezetten szeretik egymást, én is jó viszonyban vagyok anyámmal egy ikerházban, vagy nyári konyhás külön bejáratosban bármikor el tudnám képzelni az életet, közös helyiségekben nem.

Az anyósom tiszta szívemből gyűlölöm, ha megöregszik és ápolásra szorul vagy valami hasonló vészhelyzet lenne nyilván kénytelen lennék megengedni hogy ide jöjjön mert a lánya szereti és gondoskodni szeretné róla

Velünk anyukám él.

Jól kijonnek a férjemmel, ha van is valami konfliktus akkor elmondjak és kész. Egyik felétől sem hallottam, hogy bajuk lenne azzal, hogy együtt élünk (hogy is lenne, mikor anyám vigyáz a gyerekeinket sokat, segít, és megfozi, amit kér a párom mert én nem tudom..).

Viszont fordítva már nem élnek a párom anyjával. Rendetlen, trehany, én biztos nem ramolnek utána... Csak ez lenne a bajom, mert amúgy nem askalodós, csak az eletvitele összeegyeztethetetlen az enyémmel (én szeretem a rendet, tisztaságot, igényességet (fürdés, tiszta ruha, fogmosas..), amit a gyerekeimnek is megtanitottam.