Mit tennél, többgenerációs együttélés, vagy különmenetel?
Édesanyámék hatalmas többgenerációs családi házat építettek annak idején mikor még kicsik voltunk a hugommal,nem titkolták,hogy szeretnék ha legalább majd az egyikünk velük élne akkor ha felnő és családja lesz majd.
A hugomék 8 éve építkeztek (szülői segítséggel).
A férjemmel mi pedig még a gyerekeink megszületése előtt kialakítottuk magunknak édesanyámék házában az egyik szintet,sok-sok pénzt ráfordítva.
Talán mikor a második gyermekünk is megszületett akkortól kezdtem érezni,hogy nincs ez így rendjén,hogy a nagyszülők nem élhetik teljesen a maguk nyugodt kis életét (a nagyobbik gyermekünk hiperaktív,emiatt vannak nehézségek).
Emésztettem magam sokszor,hogy a hiperaktív gyermek nem hagyja nyugodtan a nygszülőket ,hiába a zárt ajtót,a külön bejárat,a külön szint.
A férjem örökölt egy házat,amire kb 5milliót kellene ráköltenünk,hogy teljesen megfeleljen a mi igényeinknek (nyílászárók cseréje,új tető,a padlástér beépítése,új fürdőszobák,konyha).
A férjem menni szeretne,annak ellenére,hogy rengeteget segítettek édesanyámék a gyerekekkel kapcsolatban és az új helyen messze lennénk tőlük.
Édesanyámék kérlelnek ,hogy maradjunk,mert elférünk egy ekkora hatalmas házban bőven és nekik is jól jön majd ha itt maradunk és segítünk nekik ha még idősebbek lesznek majd pár év múlva.
Én a férjem kérésének engedve mennék is meg maradnék is a szüleim miatt,szerintem meg fog szakadni a szívem ha elköltözünk,anyukáméknak szintén meg fog szkadni a szívűk,mert annak ellenére,hogy hiperaktív a nagyobb gyermek imádattal szeretik mind a kettő gyermekünket.
Félek...tudom,hogy az a normális ha külön élnek a felnőtt gyerekek a szüleiktől..én idáig mindig úgy képzeltem,hogy itt maradunk... :-(
válasza:Ha maradtok,az tönkreteheti a házasságot.A férjed nem fog belenyugodni hogy együtt maradjatok,és nem fogja magát jól érezni a családotokban.
Milyen messze lennétek a szülőktől?
Én mennék amúgy..Mentem is,a miénk is tönkrement volna,már az ügyvédnél tartottam,mert otthon maradtunk édesanyámnál (az esküvő után 2 évig),akit egyébként nagyon szeretünk,a férjem is,és ő is viszontszeret bennünket..De együtt élni nem tudtunk.Vettünk egy lakást,és azóta ok minden.
válasza:szia! Igazad van abban, hogy ma már nem divat a többgenerációs együttélés. Én őszintén szólva meg is bolondulnék, bár így távolról nagyon szeretem anyámékat is és anyósékat is. Régebben a nagyszülők lelkileg támogatták, egyengették a fiatalok útját, ma már úgy érzem, a fiatalok is elég öntudatosak ahhoz, hogy ne kelljen anyuci szoknyája mögé bújni. Arról nem is beszélve, hogy rajtatok áll a lehetőség, hogy ha összevesztek, a magatok módján béküljetek ki és ne szóljon bele senki más a saját családi gondjaitokba. Bár ezt te tudhatod, hogy működik nálatok az együttélés.
Úgy is érzem a hangodból, hogy stresszel téged az, ha a hiperaktív gyermeked nem hagyja nyugton a nagyszülőket (ahhoz hasonló lehet ez, mint amit én éreztem a kórházban szülés után, mikor éjjel stresszeltem magam azon, hogy felkelt a babám szpoizni, és ráadásul még azért is ettem magam, mert féltem, hogy nem fogja hagyni a többi babát és mamát aludni: ez is leterheli a szülőt - főleg téged). Másrészt pedig ha a férjed menni szeretne, sok variációtok nincs. Onnantól kezdve, hogy férjhez mentél - én legalábbis ennek a híve vagyok - a férjed az első és a vele közös családod, ahol a harmónia és nyugalom valszeg jobban kialakul és érezhetőbb, ha nincs ott egy anyós. Ok, hogy idős korukban gondozni kell őket, ezt minden épeszű házastárs megérti, de teljesen más, ha azt az ővékében, vagy a tiédben teszed.
Egyébként az, hogy ők annak idején nagy családi házat építettek épp ezért, amiért, ti nem vagytok kötelesek "meghunyászkodni" és velük élni. Más volt az ő felfogásuk és más a tiétek, nem kell magad hibásnak érezned azért, mert nem úgy gondolkoztok az együttélésről, mint ők.
Amúgy mekkora lenne a távolság köztetek, ha elköltöznétek?
Summa summárum, én mennék. De - ismétlem - én sosem voltam az a típus, aki egy percig is tudott volna együtt élni az ősökkel házasság után.
Mi 13 éve éltünk így,ez csak úgy működhetett,hogy nagyon jó,alkalmazkodó,segítőkész emberek a szüleim.
A férjem viszont utál bárkinek is lekötelezettje lenni,nagyon büszke ember,szereti az önállóságot ,a talparaesettséget.
Gyakran mondogatta,hogy mennyire kellemetlen neki,hogy még nem mentünk semmire,másokhoz méricskélte a mi haladásunkat (a szintünkre a házban rengeteget költöttünk,új bútoraink,berendezési tárgyaink,háztatrtási gépeink vannak,mindkettőnkenek autója van,egy betegség kikezelésére több milliónk ráment),tehát nem herdáltuk a pénzünket,de mégis a férjem úgy élte meg,hogy szégyenli,hogy nem tudunk még egy saját házat sem felmutatni.
És ezt kezdtem én is érezni,mikor már két gyerekkel voltunk a szüleim "nyakán" .
Szinte depresszióba estem sokszor,hogy a hiperaktív kisfiam néha ,hogy viselkedett az őt imádó,ezzel a másságával elfogadó nagyszüleivel,szóltak,ha a rádióban erről hallottak,könyveket vettek a témában,hogy segíthessenek,sokszor együtts sírtunk anyukámmal,apukámmal,ha a gyereknek kudarcai voltak az oviban,vagy a szomszédban élő gyerekekkel sem tudott együttjátszani,hogy az óvónők utálták,minden áron szabadulni akartak tőle.
A fejlesztésekben is segített anyukám,együtt csináltuk a gyerekkel és anyuval hetente többször a TSMT tornát (szenzomotoros torna,hiperaktív gyerekeknek nagyon jó).
Autóval kb negyed óra alatt anyuékhoz tudunk majd jönni,de az mégsem olyan,mint így volt...tudom,hogy a férjemmel kell mennem.
válasza: válasza: válasza: válasza:Azt elfelejtettem írni,hogy a férjem valószínű úgy képzeli a különmenést,hogy továbbra is este 9-kor esik be majd az ajtón,mindenféle teendőkre hivatkozván ami miatt még nem jöhetett haza munka után (4 óra felé végez)...ilyenek például: nagymamánál volt bevásárolni neki,apukájánál volt,mert neki nincsenek úgy helyben mint nekem.
A teljes munkaidőm mellett az enyém a tartós beteg (immunológiai gondozott),hiperaktív gyermekkel kapcsolatos összes intéznivaló,plusz a bölcsis gyermekünk megbetegedése esetén sem tudna egy szabadnapot sem kivenni,"mert akkor őt elküldik".
Hatalmas segítségemre voltak a szüleim idáig,rengeteget hordtam a hiperaktív gyereket fejlesztésre,külön foglakozásokra,eközben anyukám vigyázott a kissebbre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!