Van itt olyan hölgy akinek szépen lassan tönkrement a hàzassága azért mert kiállt magàért az anyós apóssal szemben?

Annyira látszik, hogy akik azt tanácsolják hagyja el, meg váljon el beleképzelni se tudják magukat a kérdező helyébe.

Én se vagyok puszipajtás anyóssal, hasonló problémakör, a férjem nem mert nemet mondani az anyjának. Szerencsére nálunk nem ilyen súlyos a helyzet, ami szerintem annak köszönhető, hogy egyszer nagyon csúnyán kiakadtam. De nagyon-nagyon-nagyon csúnyán kiosztottam és helyreraktam anyóst hogy merre van a meddig, a férjem meg dönthetett, hogy marad velem, vagy megy haza anyuci szoknyájához. Nyilván velem maradt (akkor még házasok se voltunk), utána szerintem kb. egy hónapig nem beszéltek velem a szülei, aztán rájöttek, hogyha egyszer összeházasodunk akkor ott szeretnének lenni az esküvőn, ha egyszer unoka lesz szeretnének vele találkozni, úgyhogy jobb ha közös játékszabályokkal játszunk. Viszont akkor megfogadtam, hogy én többet ilyen összeveszést nem csinálok, nem az én feladatom anyóst a helyére tenni, hanem a férjemé, és ő is látta, hogy jobban is jár, ha nem én akadok ki, hanem ő próbálja finomabban jelezni az anyjának, ha valami nem ok, amiben sokat fejlődött az évek során.

Azt nem tudom neked is ezt kellene-e tenned, de egy biztos, én tutira anyóst próbálnám kirakni a kapcsolatból és nem rögtön a férjem, akit szeretek.

32-es vagyok. Össze akartunk költözni albérletbe, épp mentem megnézni a lakást, mikor párom rámírt (külföldön volt), hogy lehet még át kellene gondolnunk, mert az anyukája szerint jobb lenne, ha előbb hazaköltözne hozzá... Ilyenről szó sem volt korábban, kollégiumban 3 évet éltünk együtt, természetes volt, hogy utána költözünk albérletbe, de anyuka úgy gondolta egyetem után a 24 éves fia majd hazaköltözik. (Anyagilag már önállóak voltunk, szóval még a finanszírozás miatt sem lehetett volna beleszólása) Ez akkor csak az utolsó csepp volt a pohárban, már korábban is sokmindenben korlátozta, úgy kezelte a felnőtt fiát, mintha 12 éves lenne, a férjem meg nem mert kiállni magáért, nekem kellett helyette...

Mostanra már egészen jó anyóssal a kapcsolat, azért meg van a 2 lépés távolság, de ő is azon van, hogy ne legyen konfliktus és én is, a férjem is fejlődött, jobban kiáll magáért, így beállt az egyensúly.

Igazából most jövök rá, hogy egy nagy különbség van az itteni sztori és a miénk között... A férjem anyós háta mögött szerintem mindig mellettem állt, csak előtte nem merte felvállalni mit gondol.

"Ö ugy van vele,ez van,ezt kell elfogadni,ha odejönnek vagy itt akarnak aludni az ö döntésük,nem szabad megbàntani öket,ez a baj"

Add meg a címedet, megyek hozzátok családostul egy hétre nyaralni. Ez a mi döntésünk, nem szabad megbántanotok minket.

:-)))))

Itt kéne föltenned a kérdést.

"Miért nem? Miért kell mindent lenyelni tőlük?"

"Mert a szüleim."

"És ha a szüleid, akkor felnőttként is azt csinálhatnak veled, amit akarnak? Sőt, elvárnád, hogy énvelem is azt csinálhassanak, amit akarnak, holott nekem viszont NEM A SZÜLEIM??? Nem, énvelem nem csinálhatják. Egyrészt nekem nem a szüleim, de a szüleimtől sem viselném ezt el. Ha legközelebb jönnek, én meg fogom mondani nekik, hogy mi a véleményem erről. Ezt egyetlen módon kerülheted el: ha te állsz eléjük és te mondod meg, hogy előzetes egyeztetés nélkül nem jöhetnek hozzánk. És hogy a mi dolgainkba nem szólhatnak és nem avatkozhatnak bele."