Van itt olyan hölgy akinek szépen lassan tönkrement a hàzassága azért mert kiállt magàért az anyós apóssal szemben?

Érdemes e harcolnom a magánéletemért?

Az anyósom nagyon jól manipulál főleg a fiait.

Volt már sirás rivás,hogy én megbántottam őt.Persze a férjem engem hibáztat.

Csak azt mondtam ki amit ő nem akart.

Randomra beállitanak hozzánk,még akkoris ha azt mondjuk nem alkalmas.

Burkoltam sértegetnek megjegyzéseket tesznek ha valami nem úgy van ahogy akarják.Állandóan a nyakunkban lógnának,az is szóba került hogy hozzánk költöznének mert túl egyedül vannak.40kmre lakunk egymástól.

Rengeteget dolgoztam azért amink van,nem rég vettünk házat azt hittem most már minden csak jobb lesz,hiszen baba elött ez volt az egyik célunk.

Amig panelban laktunk nem volt ennyire sűrű látogatás,de most h van "hely" itt lennének egész hétvégén sőt itt is aludnának mindig.

A férjem nem érti mi ezzel a baj,engem hibáztat valamilyen szinten.

Sokat vitatkozunk emiatt.

Annyira kivagyok hogy egyszer ràzudul minden az anyósomra belőle,vérig lesz sértve.

Mondtam h nekem nem muszály találkoznom velük akkor megy amikor ő akar.De mi az h a szülei nem járhatnak hozzánk,miattam mert én "utàlom őket".

Nem,nem utálom őket de a 2 lépés távolság jó lenne ha megmaradna,mert tul sok a heti látogatásokból,random beállitásokbol akkoris ha nemet mondunk.Ugy gondoltam a férjem intézi hiszen az ő szülei.

De nekem kell kézbe vennem a dolgokat.

Mindenen megsértődnek,támadnak és már gyomoridegem van tőlük.

Valahol azt érzem h magam alatt vágom a fát.

Ha "nyelek" is rámegy a kapcsolatunk,ha én veszem kezembe az irányitást akkoris.

Ilyen helyzetben hasonló hölgyek mit csináltatok?

Hogy alakultak a dolgok?