Szüleit vèdő fèrj kontra felesèg?

Az esküvő előtt másképp volt?

Ha ez így a férjednek megfelel, akkor nem illesz a családba (nem sem felelne meg, megekülnék)

Sajnos mindkét irányból voltam szenvedő alany. Nekem az élettársam nem tudott nemet mondani az anyukájának, ám képtelen volt elviselni, ha én valamit megtettem apámnak.

Én F ő N, neki az anyja élt csak, nekem apám élt csak. Amikor többgenerációs házban éltünk, akkor az volt a baja, hogy apám néha lehívott magához segíteni, ugyanakkor anyuka füttyentett, akkor a kislánya azonnal szaladt.

Amikor külön laktunk, tehát ketten, mindegyikünk családjától függetlenül, akkor pl karácsonykor mentünk mindegyik családhoz. Amikor nálunk voltunk, apámnál, akkor fél óra után unszolt, hogy mikor megyünk már, amikor az anyjáéknál voltunk, akkor 4-5 óra ottlét után megsértődött, ha annyit kérdeztem, hogy nem megyünk-e haza lassan.

Szóval nekem sajnos a női oldalon alkalmazott nyíltigazságtalansággal volt dolgom férfiként. De sajnos ismeretes a másik oldal is, amikor anyuka kedvenc kisfia képtelen a meglévő családja (asszony, gyerekek) kiállni és anyuci rángatja madzagon, mint valamiféle marionette-figurát. Egyik sem jó. Törekedni kellene az igazságosságra.

Ha valóban úgy van ahogy mondod, akkor nem tudod, a férjednek mi ilyen érhetetlen a szituáció kellemetlenségén.

Én amúgy nagyon ki lennék akadva, megmondanám, hogy ez az én házam is, és nem várom őket szeretettel bármikor, mert van magánéletem. Aztán szitkozódjanak, ha akarnak, engem aztán nem érdekelne, csak hagyjanak békén.

Szemtől szemben mondd meg nekik mi az ábra, vannak olyan emberek, akik a nélkül nem fogják fel a helyzetet...