Miért kell hisztériázni azon, hogy nem lesz templomi esküvő?
Ateista vagyok, párom sem gyakorolja a vallását. Az ő anyja hívő, minden héten ott van a templomban.
Jövőre lesz az esküvőnk, nemrég álltunk neki a szervezésnek, mire anyósjelölt egyik nap közli, hogy már megkérdezte a papot, és még szabad a templom aznap, amit kinéztünk.
Mondom neki, köszönöm, de nem lesz templomi, mi ketten ezt már a kapcsolatunk elején megbeszéltük.
Anyós majdnem elkezdett sírni, hogy de ez milyen már, meg így az unokákat ki fogja megkeresztelni. Mondom senki, nem lesznek megkeresztelve.
Erre elkezdett ordítani, hogy milyen ember vagyok, azt akarom, hogy pokolra jussanak a gyerekeim...
Higgadtan elmondtam neki, hogy ezen kár veszekedni, mindenki abban hisz, amiben akar.
Eddig is tudta, hogy ateista vagyok, nem tudom, min van ennyire meglepődve.
Azóta nem hajlandó velem beszélni.. sírva könyörög a páromnak, hogy legyen templomi, apósnak már az idegeire megy teljesen. Azzal fenyegetőzik, hogy akkor ő el se jön és apóst se engedi el.
Mit lehetne csinálni? 100%, hogy nem lesz templomi esküvő!
Vagy hagyjam hisztizni, majd abbahagyja?
Szerintem is hagyd, majd lenyugszik.
Bár te nem mondtad, de felvetődött a hozzászólásokban a szülők engedélye nélküli keresztelő. Szerintem nem szabadna annyiba hagyni. Rögtön panaszt nyújtanék be ahol lehet, írnék az egyház vezetőjének hogy mit csinált a pap. Mert ez k nagy pofátlanság attól aki ebben részt vesz.
Hagyd hisztizni.
Én anno még bérmálkozó se voltam. Anyámmal vagy egy hétig veszekedtünk, de megbékélt vele.
Nekem más vallásom van, gyakorlom is, mint a férjemnek, aki nem is gyakorolja, nem is vallja magát annak, de meg van keresztelve meg bérmálkozás stb. A nagyszülők igazi templomjárók, de nem az erőszakoa fajtából nála. Szüleim nem vallásosak, anyukámnak ellenérzései is vannak, mert a nagyanyjától folyton azt hallgatta kiakorában, h a pokolra fog jutni mert nincs megkeresztelve (milyen keresztényi egy óvodást naponta ezzel traktálni...).
Nekünk nem volt templomi. Egyikünk sem akarta, elég hülyén is vette volna ki magát, én se megekeresztelve, tök más vallással, a férjem max akkor megy templom közelébe, ha valami eseményre meghívnak vagy a ablakot kell cserélni az épületen. Elfogadták, nem is jött fel kb. A testvérei mindketten csináltak templomit, bár az egyikük férje egy abszolút más típusú keleti vallást gyakorol...gyerekeik ia meg vannak keresztelve. A miénk nincs. Persze kb két évig kérdezgették, h na majd mikor? Férjem kerek perec megmondta, nem. Mégis mi a fenéért kereszteltetnénk meg a gyerekünk egy olyan vallás nevében, amit egyikünk sem gyakorol, sőt. Majd ha ő akar magának vallást választani, megteszi, ha képes rá. És mindenki elfogadta. A dédiék is. Mert képesek mások döntéseit elfogadni, pedig lassan 80 fölött járnak, falusi, egyszerű (de nagyszerű, imádom őket) emberek.
Persze hagyhattuk isa volna magunkat, h aztán életem végéig ezen gondolkodjak, h kvázi megerőszakoltak egy másik hittel engem meg a gyerekemet is, h elmondhassák, volt templom meg keresztelés. Mert ez szerintem az, nem annyi, h jaj, csináld, hadd örüljenek a többiek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!