Miért kell hisztériázni azon, hogy nem lesz templomi esküvő?

Mi sem vagyunk vallásosak, de lett templomi esküvő, mert a férjem nagyapja lelkész volt, sajnos az esküvőt már nem érte meg. Én ajánlottam fel, hogy számomra nem fontos, lesz-e templomi, de nekik az, ezért ha szeretnék, legyen.

A keresztelőt én szerettem volna a fiamnak, szerettem volna legjobb barátnőmet keresztszulonek, illetve hogy később ha iskolát kell választani, ne legyen gond. Sajnos ma már a legtöbb jó iskola egyházi. Amúgy nem gyakoroljuk a vallást,

A keresztelő és a templomi esküvő is számomra egy szép szertartás, de nem mély értelemben. Szép a templom, szép hagyomanytisztelet, számomra semmi több. De így akinek több, az boldog volt. Férjem vallásos nevelést kapott, mégis őt érdekelte legkevésbé, hogy lesz-e bármelyik 🙂

"Kompromisszumos megoldást javaslok,mert ez örökre elronthatja a viszonyokat."

Milyen kompromisszum? Adott két felnőtt, nem vallásos ember, akik házasságot akarnak kötni. Hol van ebbe beleszórása egy harmadik hisztérikának, aki a saját hagyományait akarná rájuk erőltetni, ellenkező esetben fenyegetőzik? Két nagy büdös taslit érdemelne, mint egy hisztiző , büdös kölök, nem azt, hogy a másik kettő akaratukkal ellentétben behódoljon neki. A saját temetésére nézve megmondhatja, hogy pappal temessék, templomi kriptába, de más életeseményeibe nem szólhat bele. A saját fiát nevelte volna olyan vallásosra amilyenre akarta, akkor eleve vallásos embert választott volna párnak, és nem lenne ilyen gond. Ez a hajó azonban már elment, ideje lenne normális emberként viselkedni, és együtt örülnie a fiával, és nem a problémákat gerenálnia ott, ahol nincs.