Miért kell hisztériázni azon, hogy nem lesz templomi esküvő?

Ateista vagyok, párom sem gyakorolja a vallását. Az ő anyja hívő, minden héten ott van a templomban.

Jövőre lesz az esküvőnk, nemrég álltunk neki a szervezésnek, mire anyósjelölt egyik nap közli, hogy már megkérdezte a papot, és még szabad a templom aznap, amit kinéztünk.

Mondom neki, köszönöm, de nem lesz templomi, mi ketten ezt már a kapcsolatunk elején megbeszéltük.

Anyós majdnem elkezdett sírni, hogy de ez milyen már, meg így az unokákat ki fogja megkeresztelni. Mondom senki, nem lesznek megkeresztelve.

Erre elkezdett ordítani, hogy milyen ember vagyok, azt akarom, hogy pokolra jussanak a gyerekeim...

Higgadtan elmondtam neki, hogy ezen kár veszekedni, mindenki abban hisz, amiben akar.

Eddig is tudta, hogy ateista vagyok, nem tudom, min van ennyire meglepődve.

Azóta nem hajlandó velem beszélni.. sírva könyörög a páromnak, hogy legyen templomi, apósnak már az idegeire megy teljesen. Azzal fenyegetőzik, hogy akkor ő el se jön és apóst se engedi el.

Mit lehetne csinálni? 100%, hogy nem lesz templomi esküvő!

Vagy hagyjam hisztizni, majd abbahagyja?