Önző vagyok, vagy jogos a hozzáállásom?
Anyósomék elváltak, mikor a férjem 12 éves volt. További 12 évig apósom nem kereste a fiát, gyerektartást se fizetett. Mikor megszületett az első gyerekünk, megkeresett minket, én teljesen semlegesen álltam hozzá, a férjem nagy nehezen végül megbocsátott neki. 1 éven keresztül jártunk hozzá látogatóba, holott úgy beszélt, és úgy bánt velem, mint egy kutyával.
Lassan megszületik a második gyerekünk, a férjem továbbra is vinni akarja hozzá a gyerekeket, de én ezt nem szeretném. Eddig mindenkinek csak csalódást és szenvedést okozott, a feleségének, a gyerekeinek, nekem is.
Én nem szeretném ennek kitenni a gyerekeket.
A férjemnek van egy húga, nekik is van egy lassan 1 éves gyerekük, ő egyetért velem, ő sem viszi a gyereket, csak a férjem ilyen vaskalapos, hogy a "Gyerekeknek szüksége van a családtagokra"
Mit gondoltok, én vagyok az önző, és megfosztom a gyerekeket a nagyapjuktól, vagy igazam van?
Igen, csúnya dolog, de van bennem egy egészséges önzőség, hogy nem érdemli meg, hogy nagyapa legyen. Nem tisztelte a nőt, aki gyerekeket szült neki, nem tisztel engem, aki unokákat szült neki. Az ilyen nem érdemli meg se a gyerekeit, se az unokáit.
Kár, hogy ezt a férjem nem látja be, rá nem tudok hatni, de a gyerekeimre még igen.
Anyósom egyébként egy tiszteletre méltó asszony, 2 csodálatos embert nevelt fel, minden segítség nélkül, sajnálom, hogy ilyen férjet szánt neki a sors, sokkal jobbat érdemelt volna.
Először hozzá fordultam tanácsért, de azt mondta nem tudna releváns tanácsot adni, mert túl sok benne a sérelem a volt férje iránt, ezért jöttem végül idegenekhez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!