Önző vagyok, vagy jogos a hozzáállásom?

Azért szerintem mindenkinél van egy pont, amíg tűrnek a családtagoktól sokmindent, a jó viszony érdekében.

Én eddig tűrtem, a férjemre meg a gyerekre való tekintettel.

A férjem úgy van vele, hogy az apja ilyen, az anyjával is így viselkedett, már nem fogjuk tudni megváltoztatni.

Ebben igaza is van, de tudja jól, mennyi szenvedést okozott ezzel neki, miért akarja ennek kitenni a gyerekeit is?

A lányom még kicsi, ő még persze, hogy menni akar hozzá, mert kicsi naív, szeretetteljes kislány, de majd amikor nem megy el az ovis ballagására, nem köszönti fel a születésnapján, nem viszi el a megígért állatkertbe, akkor fog a férjem is elgondolkozni rajta, hogy miért nem kerültük el az előre látható csalódás sorozatokat?

Na én ezt akarom megelőzni. Lehet, hogy rosszindulatú vagyok, de ahogy a férjem is mondta, apósom már nem fog változni. Akkor nem jobb egy nem létező nagypapa, mint egy olyan aki állandóan csak fájdalmat és csalódást okozott neki?

A sógornőm pl teljesen azt teszi, mint amit én tennék, bűntudat nélkül. Sose látta apósom az ő gyereküket. Ő is úgy van vele, hogy jobb egy nincs nagyapa, mint egy ilyen nagyapa.

De ő könnyebben teszi ezt bűntudat nélkül, mert neki azért 10 év alatt kicsit több sérelmet okozott, mint nekem, jobban ismeri, mint én, és ami a legfontosabb, hogy nincs ott a bátyja férjként, aki azt súlykolná, hogy mekkora egy szar ember, ha el akarja tiltani egymástól a nagypapát és unokát....

Én a férjemet is megértem, mert hiányzik neki az apai szeretet, és azt hiszi a gyereknek is hiányozni fog a nagyapai szeretet. De amit nem ismer az nem fog neki hiányozni. Most még oké, úgy néz ki, szereti az unokáját, de 10 évig úgy nézett ki hogy a gyerekeit is szerette, szóval én erre nem alapoznék semmit.

Elítélendő, hogy nem bízok benne, hogy nem fog fájdalmat okozni a gyerekeimnek, azok után hogy az egész családjának fájdalmat okozott?

És van egy olyan érzésem, hogy a nőkre van kiélezve a bunkósága, hiszen a sógornőmben valamiért nagyobb fájdalom lehet, mert sosem beszélt róla, és a férjemmel ellentétbe ő nem tud megbocsátani neki.

Szóval így mégjobban féltem a gyereket, hogy lánygyermek.