Önző vagyok, vagy jogos a hozzáállásom?
Anyósomék elváltak, mikor a férjem 12 éves volt. További 12 évig apósom nem kereste a fiát, gyerektartást se fizetett. Mikor megszületett az első gyerekünk, megkeresett minket, én teljesen semlegesen álltam hozzá, a férjem nagy nehezen végül megbocsátott neki. 1 éven keresztül jártunk hozzá látogatóba, holott úgy beszélt, és úgy bánt velem, mint egy kutyával.
Lassan megszületik a második gyerekünk, a férjem továbbra is vinni akarja hozzá a gyerekeket, de én ezt nem szeretném. Eddig mindenkinek csak csalódást és szenvedést okozott, a feleségének, a gyerekeinek, nekem is.
Én nem szeretném ennek kitenni a gyerekeket.
A férjemnek van egy húga, nekik is van egy lassan 1 éves gyerekük, ő egyetért velem, ő sem viszi a gyereket, csak a férjem ilyen vaskalapos, hogy a "Gyerekeknek szüksége van a családtagokra"
Mit gondoltok, én vagyok az önző, és megfosztom a gyerekeket a nagyapjuktól, vagy igazam van?
Valami hasonló megfontolásból hordtak engem is anno anyám anyjához.
Soha nem éreztem igazán jól magam, nem is alakult ki semmilyen érzelmi kötődés. Felesleges a szxr rokonok kénye kedvének kitenni a gyereket azt hívén, hogy az jó neki. Nem az. Te gondolod jól. A párod pótoltatni akarja azt amit ő nem kapott meg, de az meg felesleges. Adja meg ő a gyerekeinek, a nagypapát meg kerülni kell. 28 vagyok, utoljára 14 évesen a ballagásomon láttam azt a nagyanyámat akihez néha elcipeltek. Néha eszembe jut él e még vajon, de igaziból nem tudom.
És ha mindig, amikor megy a férjed, megkérdezitek a nagylányt, h akar-e menni? Fogja jelezni ha szeretne, és azt is, ha nem.
Nem kell szerintem se erőltetni egyébként
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!