Milyen kapcsolatban vagytok az anyósotokkal?

Én jól meg vagyok anyóssal, szerencsésnek is éreztem magam miatta, de volt egy bibi. Elváltak apóssal. 2 éve voltunk együtt párommal mikor apósom bemutatta a jövendőbelijét. Mi jut ilyenkor eszedbe? Az, hogy tőle aztán nem kell tartani, hisz nem az anyja és nem nevelte a párom, nem lesz féltékeny, ergo ha nem is vagyunk szimpatikusak neki legrosszabb esetben tojik a fejünkre, húszas éveinek közepén jártunk, külön élő felnőttek. Hát nagyot tévedtem én kis naív. Nem szeretett minket, bár ez nem hatott meg, mivel évente 3x ha találkoztunk. Az anyámat nem ismerte, csak látásból, de utcán beszólogatott neki(szerinted normális???). Nem lehetett végig mondani egy mondatot úgy, hogy ne állítsa az ellenkezőjét. Ápolónőként okosabbak hitte magát az összes orvosnál. Amikor megszületett a lányunk, próbálta is telemagyarázni a párom fejét, hogy én mindent rosszul csinálok. Próbált szétrobbantani minket. Lekezelő volt, amit túl sokáig tűrtünk. Szerintem nárcisztikus személyiség zavarral küzd. Már nem vagyunk köszönő viszonyban sem. Ha apósom nem volt ott nem köszönt vissza se nekem, sem a páromnak. Majd nem fektettem bele én se energiát, nem köszöntem már neki. Visszahallottam, hogy mekkora bunkó paraszt vagyok, hogy nem köszönök neki. És ez az ember egy ápolónő egy megyei kórházban, aki kiröhögi, kibeszéli a betegeit a családi ebédeken, arról nem is beszélve, hogy simán elcsen jó pár higiénés dolgot a kórházból. Egy egész szoba teli van náluk kórházi fertőtlenítőkkel, papíralátétekkel, kötszerrel, meg ki tudja még mivel.Szemernyi alázat nincs benne a munkája iránt, játsza az istennőt.

Jóban vagyunk, de ha meghalna, nem sírnék.

Mi 6 éve vagyunk együtt, már a férjem, gyerek is van. Anyósommal az elejétől ilyen szuper a kapcsolatunk nekünk is. Nagyon szerencsésnek érzem magam. Remélem, hogy az én kapcsolatom is ilyen lesz a fiam választottjával.

1 éve vagyunk együtt a barátommal, de még sosem találkoztam vele. Szóval lehet szerencsés vagyok :D