Milyen a kapcsolatotok az anyósotokkal?

Nem viheti el nyilván de több dolgot nem értek.

Miért hagyod, hogy ennyire beleszóljon a két anyuka az életedbe?

Miért vállaltatok akkor gyermeket, amikor még nem volt fix lakhatásotok?

Mi köze van a két nagyi viszonyának ahhoz, hogy ti oda költöztök az egyikhez?

Miért kétszínű az anyós?

Megoldás: mindkettőnek megmondani, hogy anyuka stop, ez a mi életünk, mi döntünk, tudjuk a férjemmel mi a jó, havi egyszer lehet jönni babázni, amúgy meg ne tessék keverni a bizonyost.

Lesz sértődés, meg minden, de csak így fog menni.

Sosem fogom megerteni, hogy egy no aki anya, azaz gyereket nevel, hogy foshat ennyire az anyosatol? Hogy gondolod hogy az akaratod ellenere elviszi a gyereked nyaralni, hany eves vagy 16? Kirangatja a kezedbol, bepakola gyerekednek es kocsiba teszi?

Itt Te rontottad a dolgokat el. Ugy vallaltal csaladot hogy nem nottel fel hozza, itt az ideje. Nem eleg hazassagosat meg babaszuloset jatszani, ha kozben ennyire felsz a "naaagy felnott neniktol". Alberlet, sajat elet, es sajat dontesek, errol szol a felnott kor.

Szia! Természetesen a beleegyezésed/beleegyezésetek nélkül nem vihetik el egy percre sem.

Szerintem a legfontosabb, hogy a férjed kapcsolatát az anyukájával, a te kapcsolatodat az anyósoddal és a gyermeketek kapcsolatát a nagymamájával próbáld meg külön választani, bármilyen nehéz is. Lehet, hogy veled nem kedves, elvégre te "vetted el" a kisfiát, és neki nem könnyű látni, hogy nem ő az egyetlen nő, aki képes róla gondoskodni (ezt persze meg kell tanulnia, ez nem a te dolgod), de ettől még lehet, hogy jó anya. Abban ti is benne lehettek, hogy a gyermeketek fél vagy nem kedvel nála lenni. De persze múlhat ez az anyóson is, nyilván ezt ti jobban látjátok. De előfordulhat olyan is, hogy a gyerek látja, hogy te nem szívleled a mamát, és szeretne a kedvedbe járni azzal, hogy ő sem, vagy hogy megmutatja, nem szívesen van a mamánál. Ezek azonban nem feltétlenül a valós érzései. Egy ilyen helyzetben könnyen konfliktusba kerülhet saját magával, hogy "kihez legyen hű", "kit válasszon". Ne kelljen választania! Próbáljatok nyíltan beszélni a férjeddel, akivel beszéld meg, hogy álljon ki érted, akár a hátad mögött is. Remélhetőleg ezt ő is így fogja gondolni. Ti már egy új család vagytok, a saját szabályaitok szerint éltek, amiket a férjeddel ketten hoztok, akár nála laktok, akár máshol. Egy ilyen helyzetben egyébként az sem elhanyagolható, hogy a te szüleid által keltett kellemetlen érzések is nehezíthetik a jó kapcsolatot az anyósoddal, mert benned is lehet akár egy tudatlan érzés is, valami lelkiismeret furdalás szerű azzal kapcsolatban, hogy a párod "szüleit" választod azzal, hogy ott laksz. Ezt szerintem szintén meg lehet nyíltan beszélni a szülőkkel is. Olyasmi érvekkel, hogy ez most egy átmeneti és praktikus döntés, stb.... Sok sikert kívánok! ÉS még egyszer, szerintem a legfontosabb, hogy a férjeddel ne engedjétek, hogy a kialakult helyzet széthúzzon benneteket. Hárman vagytok egy új család, mindenki más szintén nagyon fontos, de a ti szabályaitokba, lakhatásotokba, gyereknevelésetekbe nem szólhatnak bele, még ha meg is teszik. figyelmen kívül kell hagyni!

Gondold végig kicsit higgadtan magadba. Megbízhatsz az anyósodba olyan szempontból, hogy tudhasd, biztonságban van nála a gyermeked? Akkor is ha mérges vagy rá, próbáld meg objektívan nézni a kérdést. HA a válasz igen, akkor én a helyedben elengednél hozzá a gyereket. Ne tarts attól, hogy esetleg szeret a mamánál lenni, attól még te és a férjed vagytok az elsők és legszeretettebbek számára! Ezen semmi sem változtathat (nyilván az extrém rossz szülőket leszámítva, de te egyértelműen nem tartozol közéjük). A ti kapcsolatotokban anyósoddal is hozhat javulást, ha látja, adsz neki egy esély mamaként. Nem mellesleg a férjeddel lesz egy kis időtök egymásra, nem árt ezeket a nehéz családi szálakat addig bogózgatni, amíg már nem okoznak feszültséget. Az ilyen beszélgetések halogatása nem jó, mert egy idő után úgyis elszakad a cérna, menjetek a dolgok elébe! Hajráhajrá!

(Saját tapasztalat az egész...hasonló helyzetben voltam, de megjavult pár év alatt!) N/31

Úgy tűnik sorozatgyártásban készülnek a mai anyósok. :(

Nem viheti el magához a picit, ha ti nem egyeztek bele!

Egyébként is mi az hogy ő egy hétre akar elvinni egy alig 1 éves babát???

Örüljön,ha egy pár órára rá bízod, ha úgy alakul.

Egy ilyen pici gyerek ne legyen már távol 1 hétig a szüleitől,csak mert a mamának ez a mániája!

Mond meg a férjednek hogy te nem engeded és kész.

A szüleidnek nagyon is igazuk volt mikor ellenezték az anyóshoz költözést, ők már akkor is tisztán látták a mama valódi arcát.

Ha ott élnétek,akkor valószínűleg arról írnál most a gyakorin hogy anyósod kisajátította a gyerekedet!

Csak arra vigyázz nehogy a férjedet ellened fordítsa, mivel te nem engeded hogy az ő akarata érvényesüljön.

Sosem fog szeretni téged,csupán megtűr az unoka miatt és ezért is játsza meg magát előtted.

Az én "anyósom" is ilyen.

Amikor terhes lettem,akkor mutatkozott meg az igazi énje.

Pláne miután megszületett a fiam.

Mindenbe beleakart szólni.

Úgy csinált mintha neki szültem volna a gyereket.

Kibeszélt a hátam mögött hogy én nem értek a gyerekneveléshez.

Az egyik sógornőmnek pletykált rólam,ő meg kitálalt nekem amikor összevesztek.

Ekkor én szóltam a páromnak és elmondtam hogy többet nem teszem a lábam az anyjához és a gyerek sem mehet,mert nélkülem nem mehet.

Letagadta az egészet és még ő lett az áldozat.

Párommal majdnem szétmentünk, ekkor volt a gyerek 4-5 hónapos.

Nagynehezen belementem hogy meglátogatjuk hétvégente 1-2 órára.

Én csak a gyerek miatt megyek, mert félek hogy baja lesz a fiamnak,ugyanis voltak már olyan húzásai a nőnek, ami miatt sosem bíznám rá a gyereket.

Az a baj hogy a párom betegesen sajnálja az anyját.

Hét éve gyomorrákkal műtötték az anyját,hónapokig kórházban volt és majdnem meghalt (orvosi műhiba).

Vannak egyéb betegségei is.

Ezek ellenére elég jól van.

Viszont agyilag nagy gondok vannak nála.

A férjétől elvált néhány hónapja, de egy fedél alatt kell élniük továbbra is.

Ennek a párom issza a levét,mert nem bírnak magukkal.

Amúgy az anyjának senki sem jó.

Még 2 mennye van rajtam kívül, de ők is "rib..cok".

Én is az vagyok a hátam mögött, de a szemembe nyal, mert fél hogy eltiltom az unokájától.

Elegem van ebből a helyzetből, de sajnos muszáj mennem, mert féltem a gyerekemet.

Nem fejtem ki, hogy miért kell félteni tőle,de hidd el nem ok nélkül.

Ráadásul a párommal a mai napig az anyja miatt van a veszekedéseink 90 százaléka is.

Nem mondhatok rosszat az anyjára, mert akkor már minden vagyok csak jó nem.

Volna mit írnom bőven,de akkor sosem hagynám abba az írást!

Ne hagyd magad kérdező!

Elvégre te szülted azt a gyereket.

Szomorú, hogy ennyi rosszindulatú anyós van. Nekem nincs jelenleg anyósom, de az exanyóssal nagyon jó volt a kapcsolatom. Baromi jófej nőci volt; szókimondó, nem jópofizott, elmondta, ha valami baja volt. Viszont soha meg sem próbált beleszólni a kapcsolatunkba, segített, ahol tudott. Szerettem őt, és a volt párom is nagyon jól kijött az én anyukámmal, igazából nagyon szerették egymást, hálistennek:)

Én a helyedben egyébként kissé próbálnék talpraesettebb lenni, mondj ellent az anyósodnak, ha nem tetszik valami. Ő nem a főnököd, "csak" az anyósod.

Hát a miénk nem túl fényes. Anyósom annyira kirakatember, hogy fogalmam sincs, mikor őszinte, mikor nem. Amikor ebbe beletörődtem, jobb lett, mert már nem érdekel, hogy őszintén kedves, vagy csak mutatja.

A te helyzetedben nem engedném el a gyereket, sőt, határozottan közölném vele, hogy szó sem lehet róla. Ha nem tetszik, hát nem tetszik. Az már nem a te bajod lesz.

Az anyósomról:

Egy kis lakásban laktunk a férjemmel, az egyik nyugdíjas szomszédasszonyt jól ismertük, jó viszonyban voltam vele.

Elköltöztünk albérletbe, mert építkeztünk, az anyósomék pedig beköltöztek ebbe a kis lakásba, mivel Szerbiából Budapestre költöztek. Férjem kérésére minden bútort és háztartási gépet az anyósoméknak hagytunk, hogy ezzel is segítsük őket!

Később a szomszédasszonytól megtudtam, hogy anyósom heti egy alkalommal kiöltözik, feltűnően kisminkeli magát és elindul egyedül valahova.

Szomszédasszony kérdésére, hogy hova megy, azt válaszolta, hogy: "Megyek a fiamhoz takarítani, mert a menyem olyan lusta, hogy nem csinál semmit, én pedig nem bírom nézni, hogy koszban és mocsokban élnek."

Egy fia volt, a férjem, én pedig a menye. Soha nem takarított nálunk!

Nem is engedtem volna meg neki, hogy nálam takarítson!

Nálam mindig tisztaság volt, ezt a szomszédasszony is tudtam, mivel gyakran járt nálunk, amikor a kis lakásban laktunk. Azt is tudta, hogy én mindig csináltam valamit, mostam, főztem, takarítottam, a férjem pedig otthon mindig az ágyban volt és a TV-t nézte. Szóval, az anyósom hazudott, mert a fia volt lusta, nem a menye!

A szomszédasszony elmondta, hogy sejtette, hogy az anyósom hazudik, azért is, mert egy ember nem megy takarítani úgy kiöltözve és kisminkelve, mintha lakodalomba menne!

Még egy eset, a sok közül:

A születésnapomat nem kívántam ünnepelni, hanem a férjemmel szerettem volna kirándulni (pl. állatkertbe).

A szülinapom előtt 2-3 nappal, megjelent anyósom és közölte, hogy ő és az apósom ebédre jönnek hozzám a szülinapomra és főzzek valamit!

Nem is terveztem őket meghívni!!!

Mivel az albérletben nem volt ebédlő asztalunk és rendes székek sem (csak 2 irodai szék az íróasztaloknál), édesanyám felajánlotta, hogy szervezzük meg az ebédet nála, az ő lakásában.

Nem örültünk ennek, és nagyon haragudtunk az anyósomra, mert ilyen pofátlanul tolakodó.

De a rémálom csak ezután következett:

A születésnapomon (az anyu lakásában) csak az apósom jelent meg és közölte, hogy az anyósom nagyon beteg, ezért nem jött el.

Meg is jegyezte, hogy: "Nem fogja már sokáig húzni az öreglány, nagyon beteg a szíve"

Szó szerint arról beszélt, hogy az anyósom "haldoklik".

Szóval, miatta készítettünk ebédet, tortát vásároltunk, stb., de ő nem jött el, mert "beteg a szíve" és "haldoklik"...

Arra viszont nem gondolt, hogy én tartom a kapcsolatot a szomszédasszonnyal, aki elmondta, hogy az anyósomnak semmi baja nem volt, és azon a napon elmentek együtt uszodába, ahol jókat pancsoltak!

Anyósom pedig elmondta neki, hogy a születésnapomon kellene, hogy legyen, de "nincs kedve" elmenni, és az én, illetve a szüleim "buta pofáját nézni egész nap", ezért inkább elküldte az apósomat, mert ő egyébként is unatkozik...

Ez csak két példa arról, hogy milyen volt anyósom.

Elváltam. Tönkre tette a házasságomat.

Egy fiam van aki már 15 éves. Nem akarja látni ezt a nagymamáját, mert ahogy mondja: nagyon gonosz az öregasszony.

Még a saját unokájával is gonosz! Már 2 éve nem találkoztak!

Azzal a tudattal fog meghalni, hogy még az unokája sem szereti!