Milyen kapcsolatban vagytok az anyósotokkal?

Fura :D mi 3 éve vagyunk együtt, kb egy év után kiakadt ok nélkül, nem járok a barátomékhoz sem, kvázi kitiltott, mert kattant szegény. nem is baj, nem is takarit a nő, nem is köszönünk egymásnak, nyáron egy autóban ültünk kiszállt és azt mondta a barátomnak : szia fiam. hát lol

szóval nagyon szerencsés vagy :)

24N

3 éve vagyunk együtt. A szüleim nagyon szeretik a barátomat és az ő szülei is szeretnek engem. Nyaraltunk már egymás családjával együtt, hétvégéket töltünk egymásnál, kirándulunk, ebédelünk, stb. Szóval mi nagyon jóban vagyunk. Számomra fontos ez a békés nagy családi légkör, eddig minden tökéletes. A szülők még nem találkoztak, kíváncsi vagyok milyen lesz a viszony :D

25N

3 éve vagyunk együtt. Anyós elég kiszámíthatatlan. Az első két évben istenített engem, hogy milyen jó vagyok a fiának, utána - amikor eljegyzett a párom - akkor pedig anyós kiakadt, hogy elveszem tőle a fiát és ő gyűlöl engem, és amúgyis én milyen ronda vagyok.

Most próbál nyitni felém újra, mert rájött, hogy a fia nélkülem nem igazán látogatja meg. Szóval ha kérdez, udvarias és kedves vagyok, de nem keresem sosem, nem vagyok rá kíváncsi.

Mi csak elvagyunk egymással. Nagyon egyszerű asszony, nem fiatalos, sőt inkább kicsit olyan, mintha 30 évvel idősebb lenne a koránál, egy nénike, aki ragaszkodik a néhány megszokott dologhoz, amit ismer, és nem is nagyon érdekli más. Ugyanazt a pár ételt főzi, ugyanazon a 2-3 helyen vásárol, ugyanarra az egy strandra megy évente háromszor, az újdonságoktól, ismeretlentől idegenkedik, látatlanban megmondja, hogy "nem jó az", "nem kell az". Szórakozása nem nagyon van, a házimunka tölti ki az életét, két menet házimunka közt lepihen (fekszik az ágyon), ezzel telik a napjai nagy többsége. Se hobbi, se olvasás, se filmek, se internet (legfeljebb egy kicsi facebook, azt valahogy megtanulta használni), se vendéglő, se séta, se kertészkedés, semmi élvezet, mert "nem kell az, nem szeretem, nincs kedvem, minek az".

A fiáról való gondoskodás volt a másik életcélja a házimunka mellett, nem is örült, hogy elköltözik, marasztalni próbálta (az mondjuk kicsit szívenütött engem, mert nem egy szép húzás, de ő ezt lehet, hogy fel se fogta). Szemmel láthatóan kevésbé tud azóta mit kezdeni magával, pedig csak ötvenegynéhány éves. Alig tudunk miről beszélgetni. Csak 1-2 órára szoktunk találkozni, illedelmesen igyekszem fenntartani vele valami témát, egyébként alapvetően jóindulatú asszony.

Örültem volna egy élettelibb, talpraesettebb, érdekesebb, sokoldalúbb, szórakoztatóbb anyósnak, de így is örülök, hogy gyakorlatilag problémamentes kapcsolatom van vele. Vannak, akik nagyon megszívják.

Te nagyon szerencsés vagy, ritka a helyzeted. Hogy fura-e? Maximum az fura benne, hogy milyen ritka.

31N

Szerintem elég ritka, de nagyon szuper, hogy ilyen jól kijöttök egymással. :)

Nekem nincs bajom az anyósommal, normálisan tudunk beszélgetni, nyaraltunk már együtt, összeszoktunk. A kapcsolatunk kezdetén nem volt jó viszonyunk; állandóan beleszólt mindenbe, semmi sem volt jó, amit csináltam (főleg a sütés-főzés témában), az volt a mániája, hogy nem vagyok elég jó a fiának, mert nekem csak egy diplomám van és a családi körülményeim sem feleltek meg az elvárásainak. Volt idő, amikor rengeteget stresszeltem miatta. Aztán amikor apósom elhunyt és anyósom kicsit magába zuhant, sűrűn átmentem hozzá segíteni, akkor normalizálódott a viszonyunk. Sokat beszélgettünk, sokat tanultam tőle, megismertük egymást. Nem lettünk puszipajtások de teljes mértékben vállalható a kapcsolatunk. :)

29N