Ki mennyi ideig élt anyóséknál?

Micsoda kibírhatatlan anyós!...ja nem!

A meny(?) ül fordítva a lovon a fordítva bekötött fejével!

Lesznek itt még gondok, részvétem a barátod anyjának!

Egyrészt az ilyen több generációs felállás, bár nem feltétlenül halálra ítélt ötlet, azért mindkét fél részéről sok kompromisszumot és belátást kíván.

Én úgy látom, legnagyobb részben egyelőre te magad ásod meg a történet sírját, mert bár még csak 2 hónapja laksz ott, egy percig sem voltál nyitott, és nem vagy elég hálás az ő áldozatukért, hogy így beengedtek az életükbe. Tele van írásod ilyesmivel: "kénytelen voltam ide költözni", "szerettem volna nagyon külön életet kezdeni mert azelőtt se szerettem ide jönni", "én nagy nehezen miatta áldozatot hoztam hogy ideköltöztem", "albérletbe mehettünk volna de nem akart sose", "nem érzem otthonosan magam", "mindig feszengek"

Tedd rendbe a fejedben dolgokat:

- adott a férjed, akivel nem kommunikáltok rendesen, mert neki ez a helyzet tökéletesen megfelel

- adott az anyós meg az após, akiken te, ha kényszerűségből is, de átjársz, ezzel biztosan zavarod őket

- nincs munkád

- mindjárt szülsz

Nem nagy ördöngősség ebből összerakni, hogy a legjobb, ha nyitott leszel, és megpróbálod a legjobbat kihozni a helyzetből. Az egyetlen, amit eszerint anyósnak fel lehet róni, hogy elkezdett feljárkálni a ti lakrészetekbe. Ezt kellene nagyon diplomatikusan tisztázni, hogy ezt ne csinálja. Mert ha megszületik a gyerek, seperc alatt sokkal nagyobb konfliktusok lesznek nálatok.

Eddig se éltetek együtt???? Gyerekek vagytok?? És így gyereket vállaltok?

Örülj neki, hogy vki befogadott.

Mi van? Lagzi az volt, de külön életetek, te a te szuleidnel ő meg anyoséknal? Hany évesek vagytok, 18?

A minimum, hogy a házasság után közös otthon, és a gyereket nem anyósék nyakára kell szülni! De így is rendes anyósod, nem cseszeget, hanem kímélni akar.

Szerintem ti nem vagytok még eléggé felnőttek, főleg egy babához, nem is baj, ha ott lesz a baba körül egy felnőtt nő is.

A kérdésre visszaterve, soha egy percet se laktam anyósékkal, és a szüleimmel is csak 18 éves koromig. A baba meg házasságba szuletett es saját lakásba, tervezetten.

Szerintem nem látod át, hogy milyen helyzetben vagy.

Úgy hazasodtatok össze és úgy vállaltatok gyereket, hogy még együtt sem éltetek. Neked nincs munkád sem, a férjed az egyedüli kereső. Azt kb el is felejtheted, hogy 3 év múlva "csak lesz pénz saját házra". Számold ki mennyit tudtok félretenni majd nézz körül, hogy mennyibe kerül egy lakás/ház. Teljesen ki vagy szolgáltatva, jelenleg a férjedtől és az ő szüleitől függsz. Úgyhogy tedd össze a két kezed, hogy a szülők ilyen jófejek voltak, hogy egy egész szintet biztosítanak nektek. Őszintén, nem vagy abban a helyzetben, hogy válogass.

Neked az a bajod hogy az anyósod félt és segít? Vagy mi van? Nem értem.

Azt meg végképp hogy miért ide írod a bánatodat és nem a férjeddel meg az anyósoddal beszéled meg? Hidd el ha leülsz velük biztos változtatnának.