Van aki anyósékhoz költözött és ráment a házassága?
válasza: válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Én is leírom az én történetemet:
Nálunk anyósom költözött hozzánk, miután megszületett a pici. Azzal az indokkal költözött hozzánk, hogy a párom sokat dolgozik, nekem meg fájt a hasam (császár miatt), meg ugye első gyerek, tapasztalatlan vagyok, majd ő segít stb.
A költözés előtt sem volt egy angyal, de olyan jószándékkal mondta ezt, hogy úgy gondoltam miért ne?
Miután beköltözött, utána jött a fekete leves...
Kritizált, hogy mikor fürdetem a gyereket, hogy szoptatok, hogy tartok, hogy altatom... A házi munkát ő végezte. Mindig mondtam neki, hogy ne csinálja, hagyja, majd én megcsinálom, de ő nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy ő csinálja meg. (51 éves volt ekkor)
Egy ponton aztán kiakadtam:
Reggel megetettem a gyereket. Anyósom mondta, hogy látja rajtam, hogy fáradt vagyok, ezért menjek, feküdjek le aludni, majd úgyis felébreszt, ha éhes a pici. De ezt is olyan kedvesen, jóindulatúan mondta, hogy én naiv elhittem neki, hogy csak jót akar.
Egyszer csak arra keltem fel, hogy a másik szobában ordít a pici. Átmegyek a másik szobába, és hallom az ablakból, hogy anyósom kinn beszélget a kapuba az egyik vénasszonnyal. Ilyet mond neki anyósom: Jajj Mariska! Ha te tudnád, milyen felesége van az én fiamnak! Nem főz, nem takarít, nem csinál az semmit, mióta megszült. (Stb.)
Megvártam, míg bejön (kellett 1 óra), és nekiálltam. Veszekedtünk, majd úgy felhúztam magam, hogy fogtam 3-4 nilon szatyort és beleb.sztam anyósom ruháját és elzavartam haza a p....ba. Rögtön hívta a férjemet, aki munka után egyenesen az anyjához ment.
Egy picit féltem, mi lesz, ha a férjem hazajön az anyjától. Azt gondoltam, hogy majd nekem áll, mert kidobtam az anyját.
De csak annyit mondott: Jól tetted. (Már ő is nagyon unta szegény)
válasza:Majdnem ráment a házasságunk.
Amikor terhes lettem albérletben éltünk, házra gyűjtöttünk. Olyan kedves nyájasan rábeszélt minket anyós hogy költözzünk oda úgyis nagy a ház, legalább többet tudunk félre tenni. Először minden jó volt már boldog is voltam hogy huu jóban vagyok anyósommal. Kb 3 hónap után kimutatta a foga fehérjét. Konkrétan mint aki megbolondult, úgy viselkedett mint egy 15 éves. Elment bulizni egyedül, pitsa nadrágban haspólóban. Másnap apósom össze is pakolt hogy ő lelép. A lánya felhívta lehordta mindennek ekkor persze hozzám jött sírni hogy utálják a gyerekei. Utána kertipartikat szervezett ami után én mosogathattam mert ő részegen feküdt. Mindent elhanyagolt, veszélyeztetett terhesként pihennem kellett volna de minden házimunka, minden a nyakamba szakadt. Annyira nem érdekelte semmi hogy a végén már mi tartottuk el az egész családot mert hogy néz az ki hogy kettőnkre főzök. Közben pedig lehordott mindennek. Pedig én tényleg tűrtem. Az a fajta vagyok sajnos aki rengeteget eltűr. De neki semmi sem volt jó. 1 év után anyukám már annyira sajnált minket hogy segített hogy legyen önerőnk és megvettük a házat.
válasza:Nekem nem jó a kapcsolatom az anyósommal. Csak el van játszva mostanában.... De az internet az egyik legjobb hely már, ahol megmutatja mennyire nem szeret - méghozzá azzal, hogy keresztbe szar, de mindenki más csodálatos, mindenkit mennyire szeret jaaaj...
Na szóval laktam anyósnál. Életem legroszabb 2 éve volt. Lelkileg megnyomorítottak ott. Ki voltam szolgáltatva más portáján ahol semmibe sem szólhattam bele, egy senki voltam, akit bánthattak következmény nélkül. Hülye voltam, hogy nem vesztem előbb össze velük. Mindig nyeltem, nehogy rossz legyen az amúgy nagy rakás szar viszony. De hát én is mindenki mást néztem meg nem tudtam volna hirtelen hova menni. Aztán egyszer csak elegem lett és vállaltam az őszinte gondolataimat. S akkor a sok "az albérlet drága, minek fizetnétek egy idegennek amikor itt is lakhattok" szöveg után az első NEMet mondásomra kidobtak minket. :) Anyósom nem bírja elviselni, ha valaki azt mondja neki, hogy te hibáztál! Természetesen engem hibáztat azóta is mindenért, amit ő cseszett el! Mert náluk ez a természetes. Egy hazug mintacsalád a férjemé és a férjem is elszenvedő amúgy... Csak szegénybe annyira belenevelte, hogy ezt vegye természetesnek, hogy nem is akarja látni a valóságot mert nagyon fájna! Folyamatosan lelki zsarolást kapott az anyjától, ami miatt sem akart elmenni lakni máshova.
A végén már kb minden nap veszekedtem a férjemmel, mert az anyja manipulálta és nem akart nekem sosem hinni, hogy az anyja bizony nem olyan jóságos!
Mindenhogy elköltöztem volna, anyós elzavarása csak a férjemnek adta meg a kezdő lökést.
Sziasztok!
Én nem tudom milyen szándék lehet anyósom gondolatai viselkedése mögött. Úgy érzem néha hogy sokat akar segíteni most hogy terhes vagyok és nagyon kímélni akar. A helyzet, hogy én nagyon sokáig albérletbe szerettem volna költözni és külön élni szülőktől. Nagyon keveset szinte csak 1 éjszakát mentem ki mindig hozzájuk a 2 év alatt. Páromnak viszont sose tetszett ez, főleg mikor kiderült hogy terhes lettem. Gyorsan eljegyzett és terveztük az esküvőt, hogy a baba házasságban szülessen. Viszont én még továbbra is csak hétvégén jöttem ki, de minden nap jött hozzánk munka után. Aztán mikor sikerült egy albit találnom, párom utolsó nap mondta hogy ő nem írja alá a szerződést. Sose akart albérletbe menni, mivel sajátot szeretne, de családi házat. Most is abban élnek, ezért ragaszkodik hozzá. Spórolni akar pár évig, aztán különmenni. Esküvő előtt 1 hónappal összeültünk, szüleim ő szülei találkoztak és be kellett látnom, hogy sok választásom nincs. Az idő sürgetett, a babának normális hely kell így kénytelen voltam hozzájuk költözni, mert nálunk nem fértünk volna el. Mi társasházban lakunk kicsi a hely és apukám se engedte volna. Lassan 2 hónapja élek náluk, de előtte nyilván nem éltünk együtt. Sokszor volt, hogy párom ígérgette, hogy elmegyünk albiba amikor még én is dolgoztam. Megtehettük volna, de mindig félt elmondani a szüleinek mert ők nagyon ellenzik ezt. A másik hogy szerintem sose akart volna elmenni innen mert sajátot akar, csak próbált nyugtatni. Most kifestettek a tetőtérben nàlunk, de nagyon sokszor beleszól anyósom a dolgokba. Jajj én ne csináljak semmi pakolást, takarítást majd ő segít megcsinálja én pihenjek. Nagyon félt, kímélni próbál, máskor meg azt mondja úgy rendezkedtek majd be festés után ahogy akartok. Ők nem fognak zavarni, nem fognak felmászkálni, de mégse tudok takarítani normálisan tenni venni, ha nem dolgoznak. Akkor érzem jól magam ha egyedül lehetek és mindent meg tudok csinálni. Most is sokszor volt, hogy le akartam itt ott törölni a festéket amit a férjem kihagyott, erre mindig mikor feljött mondta jajj ne csináld pihenj, majd én úgyis itt kitakarítok. Férjemmel ketten nagyjából visszarendezték a galériába a bútorokat, felsöpört, ablakokat pucolt, letörölt dolgokat és felmosott. De még volt pár hely ahol maradt festék, le akartam volna törölni. A másik hogy normálisan nem takarított azért ki. Szóval nem így gondoltam berendezkedni, hogy kosz van. Szeretnék hamar végezni, mert van 1 hónapon elrendezni mindent a babáig. Hiába mondja nem kell sietnem élvezni is szeretném, hogy végre pihenhetek mert rendben van minden. Kicsit kezd sok lenni de férjemet nyilván nem érdekli a kosz meg hogy anyukája ilyen.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!