Van aki anyósékhoz költözött és ráment a házassága?

Olvasd végig ebben a kategóruában az anyós címszót és rájössz, hogy a legtöbbnem ilyen esetben tönkremegy a kapcsolata és vagy egyedül költözik el, vagy a párjával, de tartósn (pár hétnél tovább) nem megy!

Az elvileg nem lenne gond, hogy a férjedre vagy anyagilag utalva terhesen - ez a legtöbb esetben természetes -, hanem hogy anyósnál laktok.

Amit nem értek:

A férjednek nincs saját vagy bérelt lakása?

Eddig hol laktatok? Vagy külön lakhelyetek volt?

Általában sok a vita, kényszerűségből sokan megteszik.

A konkrét személyektől függ.

A sok rossz tapasztalat ellenére azért nem halott ügy, de mindkét fél részéről kompromisszumokat és belátást igényel. Sok múlik a férjeden, hogyan viselkedik: felnőttként, aki kiáll érted, ha kell vagy "visszaesik" gyerekstátuszba.

Sok múlik azon, hogy mennyire lesztek együtt/elszeparálva anyóséktól, mennyire lesz lehetőséged önállósodni, milyen most a viszony, lehet az összeköltözés után jobb és rosszabb is. Ha van külön konyha, az már fél siker. :D

Ha pozitívan állsz hozzá, akkor nem lesz gond. Kedves vagy vele, mindenre bólogatsz, akkor hamar ő is megkedveli ezt a helyzetet. Ha uralkodni akar netán, akkor még az elején fel kell verni a határokat, mert aztán be fog rögződni ahogy van. Még az elején kell tisztázni, hogy milyen életet szeretnétek, mindenki tudja hogy "hol a helye". Neked boldogság és nyugalom kell a babaváráshoz, nem stresszelhetsz ilyenen. Ha látod az alagút végén a fényt, hogy ez nem örökre szóló együtt élés, akkor máris könnyebben fogod viselni. Ha úgy állsz hozzá, hogy már félsz, hogy baj lesz, jobb ha nem költöztök oda. A női megérzés... Arra azért jobb ha adsz. Valami oka biztos van, hogy ez a kérdés megfogalmazódott benned. Nekem anno már az esküvő előtt vmiért beszökött a fejembe, hogy arra is gondoljak, ha netán elválunk, és már úton volt a baba. Persze elváltunk, mikor 1.5 éves volt. Ennyit erről... :D Azóta már férjhez mentem, most nem volt negatív előérzetem, és az én szüleimnél éltünk 3 évet, amíg gyűjtögettünk a saját fészekre. Már a saját házunkban lakunk, így a legjobb. :) Kitartást és boldog babavásást! Ne hagyd, hogy rossz gondolataid legyenek, akkor keress inkább más megoldást. Ha belekényszerülsz abba,amibe nem akarsz, abból nem sok boldogságod lesz.

Kedves vagy vele, mindenre bólogatsz

ez marhaság. Miért kellene mindenre bólogatni? Úgy bírom, hoy itt 90% az életben nem élt anyóssal, de nagyon tudja a tutit... nem kell bólogatni,, meg kell beszélni. Értelmes felnőttek közt ez nem lehet gond.

Ez függ attól is, mennyire jöttök ki jól az anyóssal.

Másfél éve voltunk együtt a párommal amikor hozzájuk költöztem. Az anyukája kezdetben cuki volt, aztán szépen lassan kimutatta a foga fehérjét. Először csak páromnak mondogatta a problémáit velem kapcsolatban (amit ugye én visszahallottam), később mindkettőnknek. Teszem azt elől hagytam valamit amit nem kéne, jött a "gyerekek így úgy rendetlenek vagytok". Ha mondjuk egy ideje nem porszívóztam ki a szobát, akkor megint csak gyerekek így meg úgy", mindig többes számban. Ez engem például rohadtul zavart, mert ha velem van gondja mondja a szemembe, tudomásul fogom venni és megpróbálok a kedvére tenni, elvégre én költöztem az ő nyakára. De ugye néma gyereknek az anyja se látja a fától az erdőt... :D

Mosogatni akartam "hagyd majd én megcsinálom".

Takarítani akartam jött utánam és dirigált mintha fogyatékos lennék.

Akartam egy rántottát vagy virslit főzni, jött ő is a konyhába kávé főzés címszóval, és árgus szemekkel figyelt.

Az sem volt jó ahogy teregettem, meg a ruhákat hajtogattam.

Előfordult, hogy elment otthonról, én meg kihasználva, hogy magam csinálhatok mindent, gyorsan kitakarítottam, kiszellőztettem, lássa hogy nem vagyok olyan életképtelen mint amilyennek gondol. Hazajött, és jól kiosztott hogy minek vannak nyitva az ablakok, kihül a lakás (májusban, volt vagy 27 fok).

Biztosan én sem voltam kisangyal, de mint ahogy írtam fent, ha nem mondja el mi a baja, nem tudok megoldást találni...

Anyagilag én is beszálltam a háztartásba, már amennyire az akkori nettó 60 ezres fizetésem lehetővé tette.

Szóval a sok kis kimondatlan probléma aztán felgyülemlett bennem, míg egy szép téli napon kirobbant. Csúnyán összevesztünk, ott és akkor én el is döntöttem, hogy hazaköltözöm, onnan meg ha anyagilag kicsit rendbe szedem magam, irány albérlet. Közöltem anyósjelölttel is, hogy egy hetet adjon és többet nem lát. A főztjéből nem ettem, a hűtőjébe nem nyúltam, olyan voltam mintha ott se lennék. Tudomásul vettem, hogy zavarom. Páromnak mondtam, hogy ha szeretne jöhet velem, édesanyám szívesen látja, de hozzájuk én nem jövök többet, erre pedig rá fog menni a kapcsolatunk. Nem akartam manipulálni, de ha eddig nem volt képes leállítani az anyját, valamikor a sarkamra kellett állnom. Velem jött.

Az anyja először nem hitte el, élte vígan a kis életét tovább, majd a vita utáni harmadik napon vahogy kiderült neki egy beszélgetésből a fiával, hogy ő bizony komolyan gondolta a költözést. Kikelt magából, hogy én majd jól otthagyom, egy háztartást se tudok elvezetni, meg főzni se, mi lesz majd párommal a mamahotel nélkül, két hetet ad és úgyis megy vissza hozzá. Én nem voltam ott, már a költözést szerveztem (amúgy is igyekeztem minél kevesebbet náluk lenni).

Ez kb. a kapcsolatunk harmadik évében történt. Pár hónapot anyukámnál laktunk, majd 3 évet albérletben, és most jegyesekként élünk a saját házunkban, nyolcadik éve együtt. Anyósjelölttel az összeveszésünket követően két évig egyáltalán nem találkoztam, valószínűleg ez kellett ahhoz, hogy lenyugodjon. A fia nem halt éhen, a ruhái tiszták, tavaly karácsonykor pedig azt is láthatta, hogy a ház is tiszta sőt, még a karácsonyi főztömből is evett.

Lényegében rámehetett volna a kapcsolatunk ha a párom jobban ragaszkodik az anyukájához és a mamahotelhez, de nem így történt.

Mindenesetre irigylem azokat akik annyira jóban vannak az anyósukkal, hogy barátnőkként tekintenek egymásra. Nálunk azt hiszem ez alapjáraton sem lehetne lehetséges, mert párom anyja annyi idős mint a nagymamám. Teljesen máshogy néz a világra mint én vagy akár a fia.

Kedvesnek lenni és bólogatni

Vagyis alkalmazkodni! Van akivel csak úgy lehet, hogy kedves vagy és bólogatsz, aztán csinálod ahogy jónak látod! De mégse bántod meg a másikat!

Mivel nem az enyém a ház, nyilván nem fogok bunkó lenni és ellenkezni első perctől. Így értettem. Ha továbbolvasod, akkor látod, hogy hogy értettem. Mivel éltem együtt anyóssal. A békés együttéléshez kell a tolerancia, nem lehet mindenen veszekedni, van amin elég egy mosoly, és az anyós duzzoghat, hogy naba.ki nem sikerült felidegesíteni, bólogatsz, az is idegesíti, mert nem beszélsz vissza pedig mindent megtett érte. Én így értettem. Ha anyós játszmázik, nem szabad hagyni, hogy elnyomjon. De ezt leírtam. Fel kell húzni a határokat! Sajnálom, ha nem volt egyértelmű. Van elég rutinom, és nagyon jó a kapcsolatom az anyósommal. :) Ezeknek hála. De szerencsére nem is élünk együtt. Viszont beenged a konyhájába, hogy főzzek bármit náluk, pedig ő is olyan független fajta mint én, utálja, ha bármibe beleszólnak, stb.