Ki az első egy férfi életében?

A társa az, akit teljesen szabad akaratából ő maga választott. A szülőket "dobta a gép".

Ja, múltkor meg a gyereket kevésbé kellett szeretni, mert őt dobta a gép. Veled komoly baj van fejben.

Egy 20 éves még nem férfi, hanem egy fiú, aki teljes mértékben a szüleitől függ. Náluk lakik, ők etetik, ruházzák, fozetik a tanulmányait. Nem olyan egyszerű ilyen helyzetben nagy mellénnyel nemet mondani, aztán két nap múlva tartani a tányért a sertés pörköltért.

Egy férfi már felnőtt, önálló, és nem függ a szüleitől semmilyen formában. Ilyen esetben verhetnéd az asztalt, hogy miért őket segíti, miért nem téged választ.

Nem írod a hátteret, de sok szülő, főleg a falusi, konzervatív fajta, még mindig azzal rendezi le a konfliktust, hogy menj el fiam, a barátnődhöz, de nem is kell hazajönni. Nagykorú vagy, szedheted a cuccod, ha itthol nem veszed ki a részed a munkából. Ebben az esetben te is őt választanád? Odaköltözhetne, eteted, ruházod, támogatod?

Ilyen helyzetben tényleg az a legtisztább, ha mész te is segíteni. Így tudatosul a szülőkben, hogy ez egy komoly kapcsolat, te is része leszel a családnak, és igyekszel beilleszkedni.

Az nem ezt mutatja, hogy szegény fiút széttépitek, és vagy itt van, vagy ott, de ha a szüleinek segít, akkor téged nem is lát. Nincs átfedés, kvázi te vonod ki magad a családjából.

A társa és a családja!

aki mást mond, az nőjön már fel!

(előző vagyok)

Család alatt a saját családot értem!!! (társ, esetleges gyerekek)

A szülőkkel is foglalkozni kell, de aki nem képes anyuci szoknyájáról leszállni, az nem felnőtt ember, így párkapcsolatot se akarjon, mert az ovisoknál még nem szokás!