Mit gondoltok arról, hogy egy lány gyereknek az első szerelme az apja?

Általában, ha egy harmonikus családról van szó, akkor a gyerekek felnéznek a szüleikre. Én nagyon szeretem apukámat és valahol belül őt keresem a férfiakban. De nem tudatosan egyébként, meg nem is külsőre.. nem kell ám semmi perverz dologra gondolni. :) A jelenlegi páromban például egyre több vonásra leszek figyelmes, amiben annyira apára emlékeztet, és nyilvánvalóan a jó értelemben.

Ha rossz lenne a kapcsolatom az apámmal, akkor valószínűleg az ellentétét keresném.

Ez ugyanígy lehet a férfiaknál is.

Lehet általánosítás, vagy nem is veszi észre az ember, nyilván nem alaptalan ez a nagyon régről jövő állítás.

Tehát ilyen van.. De hogy valaki szerelmet érezzen az apja iránt.. A szerelem testi vonzalommal jár és ha valakit ilyet érez, akkor az beteges. Ha nincsen meg a testi vonzalom, akkor viszont már nem szerelem, csak egy nagyon mély, erős kötődés valaki felé, aki megóvja minden bajtól. Mint amilyennek egy apának lennie kell..

Nekem ez a véleményem.

nekem mindig jó kapcsolatom volt/van apámmal de sosem voltam belé "szerelmes". Ő anyu párja volt, anyu meg az az ember akit feltétel nélkül a legeslegjobban szeretek a világon.

sosem tekintettem másként apámra.

néhány tulajdonsága van amit keresek a férfiakban, ilyen mint türelem, kitartás, visszafogottság de szerintem ezzel mindenki így van.

Neked van igazad. Szerelem nem lehetséges gyerekkorban, se gyerek-felnőtt, se gyerek-gyerek között.

Csak egyesek szeretik ráfogni a ragaszkodásra, szeretetre, hogy szerelem.

5-ös ...akkor mi van a plátói szerelemmel, vagy a diákszerelmekkel, mikor a kézenfogás még nagy dolog?

nem hiszem hogy akkora hatalmas vágyak dúlnának egy 10 éves gyerekben pl...

Minden kislány, akinek jó kapcsolata van az apukájával, azt mondja, hogy majd egyszer ő lesz a férje:)

Én is ezt mondtam, és mondtam is, hogy apu a szerelmem, de ez kb oviig tart az embernek.

A barátom is hasonlít apukámra, még ha ezt próbáltam is elkerülni. Minden jó tulajdonság meg van benne is, ami apukámban volt.

Pszichológiailag azt hiszem ebben a korban alakul ki az emberben, hogy vannak fiúk, meg lányok stb. De nem akarok hülyeséget mondani.

Szerintem sem igazi "szerelem", hiszen azt nem érez az ember kiskorában, a plátói szerelmet sem nevezném olyan igazinak (amikor már úgy igazán együtt vagytok, össze vagytok már szokva), de gondolom én akartam lenni a felesége, azt meg "nem lehet szerelem nélkül". Szóval ilyen kis gyerekes dolog:)