Veszélyben a jövőnk/jövőm párommal! Mit tegyek, hogy megoldódjanak a dolgok?

Párommal úgy beszéltük meg, hogy januárban akkor most már tényleg albérletbe költözünk. Mindketten még szülőknél lakunk ő családi házban én társasházban. Nemrég eljegyzett és márciusban lesz az esküvőnk, ami főként azért lesz, mert úton az első baba. Ha nem lettem volna terhes, soha nem jegyzett volna el szerintem vagy pár év múlva és intéztük volna el ilyen hamar az esküvő körüli dolgokat. Ezt az egész esküvőt is a szülei nyomására akarja fôleg, meg hogy mindkét család úgyis azt akarja, hogy házasságban szülessen a baba. Én az anyagi gondjaink miatt nem ragaszkodtam sose most az esküvőhöz, inkább elhalasztottam volna. A szüleink nemrég találkoztak, és apukája megkérdezte tőlünk, hogy na valljatok színt. Hol szeretnétek akkor lakni? Én meg mivel párom megint csak hallgatott rávágtam, hogy albérletbe szeretnénk menni és januárban tervezzük. Apuka meg hát akkor nincs több kérdésem ez el is dőlt. Azt hittem végre elfogadták, hogy én sose akarnék hozzájuk költözni, bármennyire is erre alapoztak mikor oda költöztek. A tetőtér oké hogy a miénk, de ugyanúgy felmászkálnak sokszor terelgetni, apuka hobbi szobájába. A konyha viszont közös, ami lennt van. A 2 év alatt egyre kevesebbet mentem ki szinte csak hétvégén egy éjszakára. Ha néha hazautaznak a nagyszülőkhöz, akkor 3 napot is ott vagyok párommal, mert nincsenek a szülei és végre jól érezhetem magam és nem feszengek. Most viszont újra felhozta apukája ezt az albérlet témát, hogy a szüleim előtt nem akartak vitát, de ők nagyon nem értenek ezzel egyet. Párom jól keres, engem a várandósságom miatt elküldtek a munkahelyemről. Felvázolta hogy minek tomjuk más zsebét mikor van itt náluk ez a tetőtéri lehetőség és legalább 2 évig itt lehetnénk. Nekünk anyagi gondjaink lesznek és nem akarják, hogy jöjjünk pénzért kuncsorogni. Ne a saját hibánkból tanuljunk hanem máséból, mert ők is hónapról hónapra éltek régen. Gondoljuk át és az eszünkre hallgassunk nem azt hogy én mit szeretnék. Öccse több mint 2 éve albérletbe lakik a barátnőjével és még egyetemisták. A lány szülei gazdagok és ők fizetik meg vettek nekik már lakást, szóval hamarosan költöznek. Szülők szerint ez speciális eset. Igen csak ugyanúgy támogatták a fiúkat pénzzel és anyuka mindig vitte nekik a kaját. Páromat viszont egyáltalán nem akarják segíteni. Sajnos nagyon befolyásolják és szerintem fél is tőlük. Amíg nem voltak itthon mindig mondta nekem januárban elmegyünk és milyen jó lesz együtt élni. Amint hazajöttek és teletömték a fejét már azt mondja mindegyiknek van előnye hátránya majd megbeszéljük. Én semmiképpen nem szeretnék szüleihez szülni mert mondta is neki, hogy rá fog menni a házasságunk. Egyre jobban kétségbe vagyok esve, mivel az idő telik. A szüleim egyébként az albit támogatják.