Ti mit szólnátok, ha anyósotok ilyet mondana nektek?
Tisztában van vele, hogy eszünk ágában sincs gyereket vállalni, volt már ebből kisebb vita is, mert nem szállt le a témáról, erre a múltkori találkánál beszólt egy ilyet: „Na nem baj, reméli teherbe esek egy „véletlen” során, mert hát nincs 100%-os védelem és akkor majd meglátom, hogy fogok örülni, hisz más választásom úgy sincs.”
Hát én megmondom őszintén, először lányos zavaromban és a leesett állam mellett nem nagyon tudtam szóhoz jutni. Férjem dettó, látszott rajta is, hogy nem hisz a fülének. Na de én felocsúdtam és szégyen, nem szégyen, de visszaszóltam anyósnak, hogy az abortusz, mint olyan mond neki valamit? Ugyanis, ha nem kívántan teherbe esnék egy percig nem hezitálnánk az elvetetésen és szégyellje magát, hogy ilyet kíván a másiknak. Mintha én azt mondanám egy nőnek, aki mindennél jobban akar gyereket, hogy remélem az életben nem jön össze. Persze ebből kerekedett egy hatalmas vita, mert anyóspajti, mint kiderült nagy abortuszellenes és el kezdett velünk kiabálni, hogy mi az, hogy elvetetném, miféle ember csinál ilyet és én az ő unokáját nem abortálhatnám és meg ne hallja ezt még egyszer blabla. Esküszöm, tiszta Mónika-show volt. Sajnos már nekem se kellett több, felment bennem is a pumpa, hogy sérteget meg ordibál velünk, holott én ilyen hangnemet soha nem ütöttem meg vele szemben, viszont most elküldtem melegebb éghajlatra, a fiával egyetemben. Megmondtuk, hogy fogja fel végre, ez a mi életünk, nincs beleszólása és nyugodjon meg, mert ha úgy hozná a sors, hogy abortuszra megyek, az életben nem fogja megtudni, mert semmi köze hozzá. Majd eljöttünk. Azóta (2 hete) nem beszélt vele a férjem sem, gondolom még ő van megsértődve.
Őszintén érdekelne, hogy ti egy ilyen kijelentésre mit és hogy reagáltatok volna? Alapjáraton egy nyugalmas, békés ember vagyok, de itt elszakadt a cérna. :(
2 kisgyerekes anyukaként is azt mondom állj ki magatokért nem kell hazudozni ha nem tudja elfogadni vessen magára nem kell szóbaállni vele. Aki nem szeretne gyereket az ne vállaljon jobb ez a párnak is és annak a gyereknek is aki megszületne.
Esetleg egyszer ha úgy hozza a dolog magyarázd el neki h ő örülne annak hogy az unokája úgy nőlne fel hogy érezné a szülei nem akarták őt?
Nálunk apum szerint nem kellett volna a 2.gyerek mert előtte volt egy mélypont a házasságunkban de rendbejött és rá fél évre sikerült a baba (nem kapcsolatmentő terhesség) a lényeg h lesz@rom apum véleményét. Mindenkinek magának kell a döntéseivel együtt élni ennyi.
Valószínűleg én is úgy tettem volna, ahogy te, bár te még türelmesebb voltál, mint amilyen én lettem volna. Nehogy már magyarázkodnod meg hazudoznod kelljen egy olyan döntés miatt, amihez a párodon kívül senkinek semmi köze, ne foglalkozz ezzel a sok idióta kommentelővel, akik szerint meghunyászkodás és a konfliktuskerülés a helyes út az életben. A nagy büdös francokat helyes.
Ezek után a helyedben elkerülném a kedves mamát, minél tovább van megsértődve, annál tovább nem szól hozzád, ezzel te csak nyerni tudsz. Majd amikor jön vissza könyörögve, hogy látni szeretné a fiát (idő kérdése), akkor ha a párod beszélni akar vele, tegye nyugodtan, de neked nem muszáj ebben részt venned.
Én sem szeretnék gyereket, de nem értek azzal egyet, hogy hazudni kéne ezzel kapcsolatban. Miért kéne azt mondania a kérdezőnek, hogy meddő, meg a többi ostobaság?
Pont ezért nem fogad el minket a társadalom, mert lapítunk és inkább hazudunk, nem merjük felvállalni a döntésünket.
Kérdező, én a helyedben tartanám magam a véleményemhez és elvárnám, hogy az anyós is tiszteletben tartsa ezt. Ha nem hajlandó, akkor nem találkoznék vele. Nyilván a páromnak nem tiltanam meg, csak az anyja. Ha akar találkozzon vele.
Nekem egészségügyi problémák miatt nem akar összejönni, és az sem kevésbé fájó pont, mikor pofátlanul belekérdez bárki, hogy "na mé nem jön már?". És ha elmondod, akkor jön a kioktatás, hogy mit nem próbáltál még ki eléggé.
Aham jó.
Én is egy darabig elküldtem a rákos f.xba minden érzéketlen taplót
Véletlen elkuldte. Szóval elkuldtem őket, dee nem értettek meg.
Néha tényleg semmit nem tehetsz, csak rájuk hagyod.
Mert a közhiedelemmel elletétben nem a férfiak a területvédők a kapcsolatban, hanem a nők.
Éppen ezért van az, hogy a nők nem bírják egymást és a végletekig harcolnak a legkisebb dolgon is.
Nem apósgondokról olvasni minden nap 5 kérdést, ez mindig nőkről szól és nők generálják.
A férfiak megbeszélik a problémáikat és megoldják. Nem a problémagenerálás és erőfitogtatás a lényeg, hanem a békesség.
A fiatal férfi alapértelmezésben tiszteli az apósát és a véleményét, ami a nőknél szinte sosincs meg, mert azonnal vetélytársaknak tekintik egymást kortól függetlenül. Ennek mindig végeláthatatlan viszálykodás a vége.
A munkahelyeken ugyanez, a nők gyűlölik egymást és olyan is a légkör.
Az olyan ember, mint az anyósod sosem változik és sosem áll le. Vitatkozni vele tehát szélmalomharc. Elhiszem, hogy bssza az agyad, engem is idegesítene, de tőle értelmes belátást ne várj, nem képes rá. Amit tehetsz magadért és magatokért az az, hogy találsz egy megfelelő taktikát ellene. Ha nem elég, hogy abszolút nem reagál az ember az ilyenre, akkor szó nélkül felállni és eljönni. Észrevenni magát nem fogja, de talán nem kockáztatja meg, hogy otthagyjátok. Ha az se segít, akkor nem tudom.
Borzasztó primitív a gondolkodása ebben a témában.
7# herótom van attól, hogy mindig minden szart be kell nyelni, mert ők már nem változnak.... Menj már.... Ráadásul legtöbbször nem 80-90 éves emberekről, hanem pl 50 éves nőkről beszélünl.... Marhaság..... Csak az a baj, h sajnálnám a férjem h rosszban van az anyával..
Én meg lennék nélküle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!