Ti mit szólnátok, ha anyósotok ilyet mondana nektek?
Tisztában van vele, hogy eszünk ágában sincs gyereket vállalni, volt már ebből kisebb vita is, mert nem szállt le a témáról, erre a múltkori találkánál beszólt egy ilyet: „Na nem baj, reméli teherbe esek egy „véletlen” során, mert hát nincs 100%-os védelem és akkor majd meglátom, hogy fogok örülni, hisz más választásom úgy sincs.”
Hát én megmondom őszintén, először lányos zavaromban és a leesett állam mellett nem nagyon tudtam szóhoz jutni. Férjem dettó, látszott rajta is, hogy nem hisz a fülének. Na de én felocsúdtam és szégyen, nem szégyen, de visszaszóltam anyósnak, hogy az abortusz, mint olyan mond neki valamit? Ugyanis, ha nem kívántan teherbe esnék egy percig nem hezitálnánk az elvetetésen és szégyellje magát, hogy ilyet kíván a másiknak. Mintha én azt mondanám egy nőnek, aki mindennél jobban akar gyereket, hogy remélem az életben nem jön össze. Persze ebből kerekedett egy hatalmas vita, mert anyóspajti, mint kiderült nagy abortuszellenes és el kezdett velünk kiabálni, hogy mi az, hogy elvetetném, miféle ember csinál ilyet és én az ő unokáját nem abortálhatnám és meg ne hallja ezt még egyszer blabla. Esküszöm, tiszta Mónika-show volt. Sajnos már nekem se kellett több, felment bennem is a pumpa, hogy sérteget meg ordibál velünk, holott én ilyen hangnemet soha nem ütöttem meg vele szemben, viszont most elküldtem melegebb éghajlatra, a fiával egyetemben. Megmondtuk, hogy fogja fel végre, ez a mi életünk, nincs beleszólása és nyugodjon meg, mert ha úgy hozná a sors, hogy abortuszra megyek, az életben nem fogja megtudni, mert semmi köze hozzá. Majd eljöttünk. Azóta (2 hete) nem beszélt vele a férjem sem, gondolom még ő van megsértődve.
Őszintén érdekelne, hogy ti egy ilyen kijelentésre mit és hogy reagáltatok volna? Alapjáraton egy nyugalmas, békés ember vagyok, de itt elszakadt a cérna. :(
Vihar a biliben. Komolyan nem értem ezt a hisztit azoktól akik nem akarnak gyereket. Nagyon jól tudjátok, hogy a szülők, nagyszülők, anyósok, rokonok csak azért is b..tatnak titeket, minél jobban mondjátok, hogy nem akartok, annál jobban.
Miért nem lehet egy picit ferdíteni?
1. Majd jön a gyerek ha jönni akar. (hát Istenem, nem akar jönni)
2. Eü probléma miatt nekünk nem lehet gyerekünk. (Nem, a lombik nem jöhet szóba és nem, nem fogadunk örökbe.)
Nagyon sok megjegyzését engedtem már el a fülem mellett, de ez kiverte a biztosítékot.
Azért mondtuk el, mert megállás nélkül ezen pörgött, hiába kértük akárhogy, hogy fejezze be a faggatást, semmi. Esküvő után másról sem beszélt, csak hogy mikor lesz végre unokája, terhes vagyok már, na-na-na, mikor? Nem úgy kezdtük, hogy nem akarunk és hagyjanak békén. Hanem, hogy erről nem szeretnénk beszélni, szerintünk ez magánügy, de a 20. ilyen után megmondtuk, hogy nem akarunk, tehát mellőzzük már a dolgot.
Miért kellett volna hazudnunk? Az miben jobb, hogy azzal áltatjuk, hogy "majd". Mert akkor azon pörög, hogy jó de mikor. Nem gondolnám, hogy félnem kellene felvállalni azt, aki vagyok. Ha nem avatkozott volna folyton bele a magánéletünkbe, nem lett volna ebből gond. Érdekes, aki akar gyereket, annak nem kell félnie felvállalni, hogy akar, ő megmondhatja őszintén, de ha valaki nem akar, az ne mondja meg, hanem hazudjon.
Mindketten elég sokat nyeltünk már neki, de mikor odaböki, hogy remélem akarod ellenére terhes leszel, hát az nekem már sok volt.
#2-3-assal nagyon nem értek egyet.
Teljesen igazad van, nem kell hazudni. Jobb az, ha tudják, hogy nem akartok gyereket, mint hogy állandóan azzal piszkáljanak, hogy mikor lesz! Ő meg ne kívánjon olyat, amit ti nem akartok, bármilyen nehéz, el kell fogadnia.
(Mondom ezt úgy, hogy vágynék rá, de nem lehet, és már az időből is kifutottam, hogy más módon lehessen.)
Utolsó, az megvan neked, hogy megmondták, hogy nem akarnak és mégsem száll le róluk? Lehet önérzeteskedni, meg lehet jönni azzal, hogy ő felvállalja magát. Hát akkor vállalja fel. És akkor az anyós is had vállalja már fel azt, hogy ő meg egy szekálós természet és amíg él naponta meg fogja kérdezni. Tényleg megéri tönkretenni a kapcsolatot a nagy büszkeség miatt, ugye?
Igaza van annak aki azt írta, hogy a buta ember harcol.
Én nem csinálnék semmit a helyedben. Majd ha hiányozni fog a fia, akkor keres ő titeket és jobb esetben bocsánatot is fog kérni tőletek.
Én szeretnék gyereket, de tökéletesen megértelek és igazat adok neked/nektek a férjeddel. Felnőtt emberek vagytok, jogotok van dönteni és anyosod borzasztóan önző. Ha ő szeretne gyereket a családba, akkor fogadjon örökbe vagy legyen nevelő szülő. Ne a ti nyakatokba varrja ezt, amikor egyedül ő akarna gyereket.
Pontosan úgyanúgy, ahogyan te. Csak én keresetlenebb és keményebb szavakkal küldtem volna a jó francba - mint ahogyan a anyámat és az anyósomat is elküldtem annak idején - és soha a büdös életben nem álltam volna vele szóba. És nálam ez nem csak szöveg, úgy is van.
Anyósod egy önző, rosszindulatú barom. A te életed, a te tested, a te döntésed. Nem az övé. Max. a férjednek van néni beleszólása, de elsősorban csakis neked.
Anyósod nem abortusz-ellenes, hanem nem tűri azt, hogy neked más sorsod legyen, főleg a magad akarata által választott sorsod, mint amit ő elszenvedett, mert vagy buta és a gyerekcsináláson túl semit sem lát, vagy gyáva, mert nem mer másként élni. A szöveg alapján buta, irigy és rosszindulatú, akarnok és rendkívül gonosz ember. Soha többé ne állj vele szóba, ha jót akarsz magadnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!