Szülés után miért kell a nyakamba lihegni?

Nekünk sem egyszerűek a rokonaink, de szerencsére a férjemmel mindenben egyetértünk így kettőnk ellen már nincs erejük.

Januárban fogok szülni, a kórházba bejöhetnek, ha hazajövünk egy picit meg lehet látogatni és onnantól kezdve 4 hétig csókolom. Pont nem leszek olyan állapotban, hogy vendégeket fogadjunk és a baba ellátásához pedig bőven elegendők vagyunk a férjemmel, aki két hetet velünk lesz. A későbbiekben sem kérünk segítséget, eddig sem szorultunk a segítségükre. Nem szeretnénk velük rossz kapcsolatot de jobb az elején a határokat tisztázni, mert képesek lennének végleg hozzánk költözni.

Azért azt nagyon szét kellene választani, hogy valaki vendégként vagy segítségként jön hozzánk. Sokunknak rengeteget segítetek anyukák, anyósok és nagymamák a szülés után. Nem csak a háztartást, férjet, nagyobb gyereket látták el, ha igazi "vendég" esett be, körülötte is ugráltak, vitték a kávét, süteményt...

Persze ha valakinek nem kell ilyen segítség, mert pl. a gyermek apja is tudja, merre van a konyha, és a mosógépbe is képes bepakolni a ruhát, az nagyon jó. Akkor ő mondja azt, hogy segítségre köszönjük nincs szükség, és egyelőre vendégeket se szeretnénk. Ha valaki mégis betoppan (azért a nagyszülőket én biztos beengedném), adja át amit hozott, és negyed óra után menjen szépen haza.

Azt a frissen szült nőt, aki utolsó erejével süt, főz és bájosan mosolyog a vendégekre mikor már az ájulás határán van, képes felébreszteni a kisbabát, mert Manci néni megsértődik, ha nem látja milyen színű a gyerek szeme, őszintén tudom sajnálni, de magának csinálja a bajt. Mi történik, ha a kedves rokon nem kap kávét/süteményt/ ebédet? Megsértődik? Kibeszél a faluban? És akkor?

Az ilyen ember valószínűleg más élethelyzetekben sem képes határokat húzni, és a saját érdekeit képviselni.