Van aki jóba van az anyósával? ( menyekre gondolok)

Ex anyóssal elvoltunk, persze voltak összezördülések,de miután nem érezte élete céljának,hogy a mi dolgainkkal foglalkozzon,mert volt saját élete is,így sokkal kevesebb konfliktus forrás volt. Amikor eljutottunk odáig,hogy haldoklik a házasságunk akkor se érzett kényszert beleszövegelni (anyukámmal ellentétbe) és végig teljesen pártatlan volt.

A jelenlegi anyósomnak mi vagyunk az elsők és a legfontosabbak,így semmi mással nem foglalkozik. Mindig csak a legjobbat akarja nekünk, szegény hetekig az orvos rohangált a vérnyomása miatt és aludni nem tudott amikor házat vettünk magunknak, mert az a rengeteg pénz, az a sok macera meg stb szegényt teljesen kikészítette és a végén ebbe fog bele halni mert nekünk minek saját ház amikor tök jó albérletbe lakunk. Amikor lecseréltük a régi autónkat az is nagyon szíven ütötte,mert miért nem jó az ami volt minek kell nekünk másik,majd egy csomó bajunk lesz vele. Az se igazán tetszett neki,hogy 3 gyerünk lett,mert 1 gyerek az kell igaz azzal is sok gond van meg mi pénz,de azért kell egy gyerek mert egy unoka az kell neki és mit képzelek én,hogy mertem még szülni, csak a gondot meg a bajt csinálom. Amúgy soha nem laktunk anyóssal,mind a ketten megfelelő egzisztenciával rendelkezünk, soha nem kértünk tőle semmivel se (még gyerekekkel kapcsolatba se) segítséget.A saját családom (a házasságunka is nagyon kihatott már) és a magam érdekébe én 4 éve abszolút nem tartom vele a kapcsolatot, nem is láttam azóta és nem is szeretném. Béke és nyugalom van azóta.

Én anyósom sajnos két éve meghalt pedig egy tündér volt. Ugyan a férjem nagyon késői gyerek volt, anyósom meg egy egyszerű nő volt (de egyáltalán nem buta! Nagyon kedves, értelmes, megértő volt mindig is), mégis nagyon szerettem és ő is szeretett pedig személyesen sajnos nem találkoztunk. Viszont rendszeresen tartottuk a kapcsolatot és bármi bajunk volt, első kérdése volt, hogy segítsen e, ha igen akkor miben stb. A többi menye is nagyon szerette (én voltam az ötödik).

Amit nagyon sajnálok, amellett, hogy már nincs köztünk az az, hogy nem érte meg, hogy a legkisebb fiának megszülessen a gyereke. Amikor már nagyon beteg volt akkor is sokat mondogatta, hogy ő csak azt reméli, hogy még láthatja tőlünk is az unokáját. Sajnos nem így lett, de mérhetetlenül boldog volt már akkor is amikor megtudta, hogy babát várok.

Őszintén remélem, hogy látja odafentről.