Aki eléggé összeveszett az anyósával: Min?

Azon hogy egyáltalán a fia osszejott egy lánnyal, azt hitte ő lesz az egyetlen nő a fia életében örökre. Nem így lett, házasok vagyunk, boldogok vagyunk, gyerekünk is van. Anyóssal azóta a kapcsolatot se tartjuk.

26N

Kibeszélt, megalázott a hátam mögött. A fiát megpróbálta ellenem hangolni és összeugrasztani minket.

A szemtől szembe kedveskedett és hazudott. Amint nem az történt, amit ő elképzelt duzzogot és sírt mindenkinek.

Nem fogadta el, hogy a magán életünkben nincs keresnivalója.

Nem olyan volt az esküvőnk, amilyet Ő szeretett volna, így a vacsora közepén felállt és szó nélkül hazament.

A fia tartja vele a kapcsolatot, én azóta nem.

23N

Nem adtam neki oda a kocsit kölcsön azért, hogy ő a másik gyérekének adhassa az övét. Ő pedig a miénkkel ment volna valahova.

Mondtam neki; nem adom mert én nem fogok olyan embernek jót tenni ily módon, aki engem levegőnek néz meg szándékosan felidegesített egyszer (vagyis aznap nem birtam szó nélkül hagyni) és ezen röhögött, hogy sikerült neki. Mondtam neki ebbe most a "kedves" gyereke miatt nem fogok belemenni. Volt amikor anyósomnak nem volt kocsija mert csinálták neki, csak éppen 4 hónapig. Addig ugy használta a miénket, mintha a sajátja lett volna. Kb el kellett kérni a sajátot tőle jó hogy nem már. Meg mentünk volna valahova vele, erre késve hozta vissza. 1,5 órát mi csúsztunk.

S mivel sajnos akkoriban náluk laktunk, hát ezen hogy nem adtuk oda akkor egyszer ugye de a gyereke miatt, úgy felhúzta magát, hogy azt mondta költöztünk el mielőbb! Amúgy is akkor már azon voltam előtte hogy ezt mondta. De én amíg el nem tudtunk menni az albérletbe, köszönésen kívül nem szóltam hozzá 1 hónapig (ennyit vártunk az albira, hogy beköltözhessünk). Ő sem egy jó ideig.

Besokalltam. Azóta nem érzem, hogy nekem kell a jó anyós-meny viszony, mert én tettem erőfeszítéseket, ők meg "első" KIMONDOTT problémánál kidobnak (holott a gyerekével kapcsolatban pont előtte hónapban kértem segítséget anyóstól, mert én jóban akartam lenni a másik gyerekével és nem értettem miért ellenséges velem, pedig semmi olyat nem tetten vele! Fél óra "imádkozás" után annyit sikerült belőle erre kihúzni: hát tenyleg nem jó (a helyzet). Amúgy csak nézett maga elé és akkor nem szolt semmit! S azt sem mondta, hogy te vagy a köcsög! Mindig csak a mamával egyetembe osztott! S azóta is azt hallom vissza mástól is akinek rólam beszélnek, hogy én vagyok a szemét meg aki jogtalanul haragszik és nem értik miért, hiszen az ő gyereke MINDENT megtesz hogy velem jóban legyen! Azért nézett az esküvőmön is levegőnek... Csak jól leitta magát ingyen ugye a mi pénzünkből. Velem egy fényképet nem csináltak anyósék aznap lagzinkban. Ennyit a nagy szeretükről felém, amit a férjemnek előadnak.

Az volt az utolsó csepp, hogy én akarjak velük jóban lenni, erre csak akkor voltam jó amikor a pénzem kellett! Mert nem egyszer adtam anyósnak kölcsön mert senki más nem adott! Se a férjem, se a kedves gyereke, se senki hanem ÉN! Aztán egyre nagyobb összegeket akart kérni akkor mar tőlünk kettőnktől (90 ezer), hogy a másik gyérekének megvegyen valamit. Aki dolgozott! Arra már nem adtam. Meg amikor segíteni kellett a házimunkában is jó voltam! A kis kedvence pedig semmit nem csinált akkor sem és azóta sem és rá mindig azt mondják jaj majd ráér ha elköltözik. Az meg azt mondja sosem költözik el! Bezzeg a férjemnek ugrania kellett volna mindenre! Egyszer azon sirt nekem, hogy mert a fiának ő kellene legyen az első. Akkor mondtam neki hogy ácsi! Már én nekem kell lenni az elsőnek! Fejezze már be nekem ezeket a szövegeket, folyton ilyeneket hallgattam. Engem nem tekintenek ott semminek, hát ő kell legyen az első...

Annyi lelki sebet kaptam ott, úgy tudom elmesélni mintha tegnap lett volna.

Nem tudom mikor tudom túl tenni magam azon a sok rosszon ami ott ért engem. Az a pár kedves téteményük eltörpül a sok szar közt... Túl sokáig nem szóltam nekik semmiért. Hagytam magam és talán ezért.

27 vagyok

Engem azért utál,mert a lányának gazdag fiút képzelt el,aki majd eltartja a csajt és neki is csurran-cseppen.

Nem így lett.

Nem nevezném összeveszésnek,mert nem tárygaltam vele. Illetve csak anyós jelölt.

Csupán január / február óta nem nagyon kommunikálunk csak köszönünk. Okkal..amit ide nem irnék ki. De utálom ha megmondja egy idegen vagy bárki h mit kezdjek a saját életemmel,testemmel. Se neki se másnak 0 beszólása van. Inkább anno a lánya életébe kellett volna bele ugatnia

29/N