Akik évek óta megszüntették a kapcsolatukat az "anyósjelöltükkel" vagy az anyósával, hogyan tudnak élni ezzel a helyzettel? Nyugodt maradt a lelkiismeretük? Hogyan hatott ez ki a párkapcsolatukra?
Pár napja határoztam el, hogy nem vagyok hajlandó tovább tűrni a párom (özvegy) anyja rosszindulatú modorát, és szeretném tudni mire számíthatok hosszú távon.
Jelenleg a párom, akivel közel két éve élek együtt, elfogadta és meg is értette a döntésemet. Az pedig, hogy ő továbbra is meglátogatja és segít neki abban, amiben csak tud, az addig rendben van, csak mikor úgy jön haza, hogy a saját édesanyja lehordja és kiidegeli azzal, hogy egy semmirekellő (pedig baromi sokat dolgozik neki), akkor már nem értem, miért hajlandó ezt elviselni. Ez tiszta lelki terror. Bűntudatot akar táplálni a fiába, hogy később is segítsen neki? De gyakorlatilag, ha nem lenne ilyen elviselhetetlen természet, akkor a család többi tagja is, meg az ismerősei is, akik ugyanott laknak, segíthetne neki. Mi kb. 200 km-re lakunk egy városban, az anyja - aki mellesleg még ereje teljében van - egy kis községben.
Szóval nektek mi (volt) a tapasztalatotok a távolságtartással kapcsolatban?
(28/L)
válasza:Kéretlenül szólok, bocs. Sajnos nem volt hasonló problémám, sőt az ellenkezője.
Szerintem nem szabad beleszólni, minősíteni, értékelni, kezelni családtagok egymás közötti kapcsolatát, főleg, ha nem voltunk ott 10-20-30 éve a családban. Mert a ma undoknak, kiállhatatlannak látszó családtag egészen más is lehetett régen, amire a többi családtag pontosan emlékszik, a kívülálló meg el sem tudja képzelni. A családban nem csak a jelen van, bennük él a múlt is.
A másik, hogy manapság divat mindenféle pszichozsargonnal kifejezni magunkat. Helytelen.
válasza:Ezen az oldalon -kevés kivételtől eltekintve- szinte mindenki utálja a volt, a jelenlegi avagy a leendő anyósát is.
Rengeteg megértést fogsz kapni a hasonló beállítottságú női hozzászólóktól.
Csak azt felejti el mindegyik, hogy -hamarabb mint gondolná- ő is anyós lesz, akit majd lehet, hogy pont ezen az oldalakon fognak ócsárolnia leendő menyeik.
A kérdésre válaszolva, ha 200 km-ről sem tudod elviselni az aktuális barátod anyját, akkor elgondolkoznék azon, hogy egészen biztosan csupán csak az anyósjelöltben van-e a hiba. Ne feledd, hogy a párodnak ő az anyja, és volt rá 30 éve, hogy hozzászokjon a dolgokhoz. Te viszont még két éve sem vagy vele, és máris az anyja ellen akarod hangolni.
válasza: válasza: válasza:Párszor megfordult nekem is ilyen távolságtartás a fejemben. De imádta az unokáit, és nem lett volna jogom,hogy megfosszam őket egymástól. Felnevelte a férjemet, és ha úgy vesszük,nem végzett rossz munkát,hiszen a fiával élek.
Meggondolandó ez a távolságtartás,a kimondott szavaknak súlya van, és és nem szerencsés a szülő, gyerek közzé éket verni,mert nem biztos, hogy igazunk van.
válasza:Rosszindulatú, gonosz, ostoba emberrel nem tartok semmiféle kapcsolatot.
Tök mindegy, hogy mi szél hozna minket össze.
A lelkiismeretem - épp ezért - tök tiszta.
1# Megbocsátva. Kérem, inkább koncentráljunk a kérdésre.
2# Kedves válaszoló, 200 km-ről jelenleg el tudom viselni ezt az állapotot, és hidd el, tudatában vagyok annak, hogy senki sem hibátlan. Csak abban bízok, hogy hosszútávon ez nem megy a párkapcsolatom rovására, mert mi ketten nagyon megértjük egymást, és szeretném, ha ez így is maradna. Azonban a te minősítő feltételezéseidet olvasni majdnem olyan kellemetlen, mint a párom anyukájának a rólam kitalált történeteit és elképzeléseit visszahallani.
"A párodnak ő az anyja, és volt rá 30 éve, hogy hozzászokjon a dolgokhoz." - a kedvesemnek épp ugyanezt mondtam. Csak tudod, nem kellett volna ehhez hozzászokni, hanem rávilágítani arra az anyukát, hogy egy szerető szülő nem így viselkedik. Pl.: "Anya, ezzel most bántani akarsz? Mert te is tudod, hogy ezt meg azt teljesítettem a számodra, és sértve érzem magam, hogy ..."
"Anya, miért alázol folyamatosan? Kellemetlenül érint az, hogy rajtam vezeted le a feszültséget. Bánt valami?"
"Anya, ez tesz engem boldoggá. Légy szíves ne hasonlíts másokhoz, mert az nem én vagyok."
Szerintem ezzel nem ellene hangolom, csak szeretném helyreállítani az önbecsülését, amit az édesanyja alkalmanként akarva-akaratlanul, de rombolja. A tisztelet épp úgy kijár a gyereknek, mint ahogy a szülőnek is.
De fordítsuk csak meg az utolsó mondatodat: a párom anyukája még két évet sem töltött velem, és máris ellenem akarja hangolni a fiát. Ugye ez szerinted se hangzik túl jól.
3# - Köszi a megértést.
4-5-6# - Nektek köszönöm, hogy a feltett kérdésre válaszoltatok és megosztottátok a tapasztalatotokat. Ez sokat segít. Párszor elgondolkodtam, hogy mi történne, és hogy mi lenne a helyes, ha már eljutunk az esküvőig és a családalapításig. :/
válasza: válasza:8# Nagyon nehéz jó viszonyra törekedni egy olyan személlyel, aki rabszolgának nézi a gyerekeit és a rokonait. Egy-egy beszélgetés során az az érzésem, hogy folyton győzni akar, övé az utolsó szó. Tudja, hogy nincs igaza, de csak azért is erősködik.
Nekem nem hiányzik, hogy rendszeresen idegösszeomlást kapjak.
A párom meg csak annyit mond, hogy "mégiscsak az anyám", meg azt is, hogy "szereti a vidéki levegőt". Nem emlékszek arra, hogy valaha is azt mondta volna: "szeretem anyumat". :/
9# Igen, ezt én is észrevettem, hogy a párom szereti, ha megmondják neki, mit csináljon. Viszont azt is látom rajta, hogy egyre kevésbé tolerálja mások bunkóságát. Én hamarabb átestem ezen a ponton, neki úgy látszik több időre van szüksége, mert szerintem nem volt előtte olyan családmodell, ahol szebben viselkednek egymással az emberek. Elmondása szerint apukája is csak ráhagyta az asszonyra a hülyeségeit. :( Neki állítólag hatalmas szíve volt, sokan szerették, kár hogy nem ismerhettem meg. Viszont a fia szerencsére ráütött. :)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!