Nálatok is vannak ilyen megkülönböztetések anyós részéről az unokákkal szemben?

Tényleg írtad, kérdező, hogy ő mondja (csak azt a hozzászólást nem olvastam).

Azért ez is bunkóság, hogy még hangoztatja. Valahogy el sem tudom képzelni, én nem tudnék ilyet tenni. Tehát pl. "Ma van a Lujzika születésnapja, adtam a lányomank 150 ezer forintot, hogy vegyen neki valamit."

Ez így azért buta, és durva is. (Még akkor is, ha azt csinál, és annak adja, akinek akarja.)

Az én anyósom is hasonló. Pedig amúgy nem vagyunk rossz viszonyban. Soha nem is voltunk. Mi távolabb lakunk mint a másik két unokája. Őket hozza-viszi az iskolából, hétvégén mindig áthívja őket ebédre, szinte minden héten kapnak valamit. Szülinap, karácsony stb nagy értékű ajándékok.

Ezzel szemben az én 2 éves fiam 2 db pólót és egy nadrágot kapott tőle eddigi életében.

Nekem nem is az anyagi része fáj...mert nem vagyunk szerencsére rászorulva, csak akkor szokott rosszul esni a dolog amikor ismerősi körben hallom, hogy nagyszülők segítettek, hogy pl télre vettek a gyereknek cipőt, overált, vagy pár db ruhát. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy nekünk még egy tálca sütivel sem...nem az anyagi része érdekelne, hanem maga az, hogy gondol ránk.

Unoka én vagyok.

Nem vagyok anyagias, de amikor a szüleim összeházasodtak volt arrogancia, Apukám mentős volt (már nem az) és az zavarta a Anyukám anyukáját, hogy Apu csak egy mentős, Anyu testvére férje (Anyu sógora) pedig már akkor területi vezető volt, aztán ők kaptak egy lakást esküvőre, Szüleimnek meg fizették a taxit :D a "nagyxülők"

Ez nem minden, nem rég költözött fel vidékről pestre az uncsitesóm, ő ott is kapott egy lakást másik uncsitesóm meg meglopta Anyukám anyukáját és nem jelentették fel. Anno Anyu nagy autónak tartotta a családi autónkat, ezért kapott szülinapjára egy 280 ezer forintos Suzukit, sokáig nem vezette, majd én kezdtem használni, természetesen a tulaj Anyu anyja volt, aztán porrá rohadt a kocsi, én meg ezt kihasználva és azt, hogy a szívemhez nőtt meg akartam csináltatni, meg is lett, aztán rá két hétre mondta a tulaj, hogy eladja, mondtam király!! Megveszem. Erre leadta a bontóba, azt mondta "családon belül nem jó pénzről vitázni" Azóta nem beszélünk velük, mintha a szerelmem hagyott volna el a kocsi személyébe még pszichológushoz is jártam ezért.

Nagymamának 3 unokája van.

Vagyok én, apukám révén nagymama. Apumnak van egy bátyja, neki van 2 majdnem velem egykorú lányai. Kicsikként is feltűnt, hogy mamám engem nem szeret, csak az unokatesóimat.

Szülinap, névnap nekem sosem volt mama részéről. De a lányok mindig kaptak nagy ajándékokat. Közös ünnepek sem nagyon voltak mamával. Egyszer apuék mesélték, hogy amikor pár éves voltam, egy karácsonyi családi ajándékozásnál sírtam, mert az unokatesóim szép játékokat kaptam én meg semmit. Bár én nem emlékszem már rá, de a szüleim azon a napon megharagudtak mamára. Onnantól mamával csak véletlen találkozások voltak. Olyan 17 éves lehettem amikor az unokatesóm telefonált, hogy mama kórházban van, beszélni szeretne velem, szerintük nincs sok hátra neki, menjek be. Bevallom a kiváncsiság miatt mentem be, mert megakartam kérdezni, hogy mint unoka mit ártottam neki, miért nem szeretett soha.

Nos a mamám amikor meglátott, a következőket mondta. Remélte, hogy nem arra a r***nc anyámra hasonlítok, de sajnos igen. Most, hogy látott, már nyugodt szívvel zár ki az örökségből (apum akkor már nem élt). Én először ledöbbentem, majd odamentem hozzá az ágya mellé , és közöltem vele, hogy végül is örülök, hogy meglátogattam. Mert most sikerült megértenem, hogy egy senkiházi nagy nulla ember akiért nem kár. Közöltem, hogy az örökségéből akkor sem kéne egy fillér sem ha hozzám vágnák. Közöltem azt is, hogy remélem a pokolbó majd látni fogja, hogy a temetésére szépvirágos ruhában fogok elmenni, közben pezsgőt fogok inni, ünnepelve, hogy végre eltávozott az élők sorából.

Jelenleg 26 éves vagyok, a vénasszony még mindig él, és mindenkinek panaszkodik, szó szerinte belebetegedett abba, hogy a temetésén ünnepelni akarok. Unokatesóim, nagybátyám már többször kérte, hogy látogassam meg, mondjam, hogy nem gondoltam komolyan.

Ja, egyszer nagybátyám összekapott apuval, hogy hogy mondhattam ilyet az anyjukra, és tegyen helyre. Apám a nagybátyám előtt mérgesen rámnézett, és mondta, hogy ha száraz pezsgővel merek menni nagyon márges lesz. Félszáraz a jó, azt ő is megtudja inni...

Miért meséltem el? Mert ha egy nagyszülő nem egyenlően bánik az unokáival, ott az unoka anyját vagy apját utálja, csak a gyerek szívja meg. De ilyen nagyszülőkre nincs is szükség szerintem.

Mondjuk visszatérve a kérdezőre, anyósa adjon, amennyit akar, annak az unokának, amelyiknek akar. De mi a francért kell ezt még hangoztatnia is az anyósnak? Ez már tipikusan ilyen "menyemet húzom vele" figura. Ha nem azért csinálná, hogy a menyénél kérkedjen vele, akkor diszkréten kezelné a saját lánya gyerekének az ajándékozását, nem pedig százszoros nagyságrendbeli különbséget még hangoztat is (mondjuk 150 ezer forint vs 1 darab ezer forintos naci a másiknak.)

Akkor most ezek szerint teljesen rendben van, hogy az anya személye alapján lehet különbséget tenni a két unoka között? Mert a pontozásokból nekem ez jön le.