Meghalt a cicám...és nem tudom,hogyan tudnám valahogy elterelni a figyelmemet...?

Gondolj arra, hogy bármennyire rossz most, idővel jobb lesz. Természetes érzés a gyász, nem baj ha megéled.

Addig:

https://www.youtube.com/gags/videos

Ha valamit vagy valakit elveszítesz az fáj.

Természetes érzés, idővel tompul.

Sajnálom a cicádat 😪

Gyászold meg, temesd el, az segít. Idővel talán jobb lesz.

Sajnálom.

Tudom, mennyire fáj, mert az én cicám is meghalt.

14 évig volt a legjobb barátom...

Ennek már talán 5 éve, de még most is könnyes lesz a szemem, ha eszembe jut. És gyakran eszembe jut...

Úgyhogy az idő sz@rt se ér.

Viszont. Ami nekem segít, az az, hogy arra gondolok, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy velem volt. Milyen csodálatos életem lett tőle.

És közben pedig arra is gondolok, hogy neki is igen jó élete volt, szerető családban.

Nekünk 14 év nem sok, de egy macskának ez egy teljes élet. És teljes, boldog élete volt. Ennyi jár.

Hálát próbálj érezni. A düh és az üresség nekem nem segített. A hála viszont igen. Köszönd meg, hogy veled volt. Szerencsés vagy, hogy szeretett.

És tanulj belőle. Szeresd addig a családod, amíg nem késő...

Legyél hálás a cicádnak, hogy megtanított erre is, még utoljára, egy utolsó leckeként.

Szeretem a cicámat. Sosem felejtem el, de hálával próbálok rá gondolni, nem szomorúsággal.

A gyászt sajnos csak megélni lehet. Idővel enyhül, de akarattal nem tudod elmulasztani. Valakinek az segít, ha minél többet gondol arra, akit elvesztett, valakinek pont az ellenkezője.

Mikor elvesztettem a kutyát, akivel felnőttem, sokat jártam ki a sírjához a kert végébe, képeket néztem róla és rengeteg kutyás videót és egyéb tartalmat néztem, nekem ez segített. Két hónappal később találtam egy örökbefogadható kiskutyát, aki napra pontosan akkor született, mikor az előző elpusztult. Ekkor éreztem, hogy ideje továbblépni.

Adj magadnak időt. Nekem mikor meghalt a kutyám 10 év együtt töltött év után, kb. 1 hétig utána random sírva tudtam fakadni bármelyik pillanatban. 1 hét után valamennyivel jobb lett. Nyilván, fájt, viszont 1 hét után már azért már tudtam másra gondolni, képes voltam csinálni a mindennapi dolgokat, szóval sütni, főzni, stb. Szóval nem egész nap ő volt a fejemben, már tudtam azért másra is koncentrálni.

Az idő segít. Nem fog elmúlni a fájdalom, mindig is rohadtul hiányozni fog a macskád, kár tagadni. Viszont idővel nem csak a szomorúság fog eltölteni, ha rá gondolsz. Nem fogsz minden egyes alkalommal sírva fakadni, amikor rágondolsz. Nekem most lesz 8 hónapja, hogy meghalt a kutyám... Az elmúlt 10 évben sosem hittem volna, hogy a kutyám tényleg meghalhat. Mármint, elképzelni sem tudtam, hogy ő ne legyen, én pedig igen. Nem tudtam elképzelni nélküle az életem, nem is akartam. Azt hittem sosem fogok továbblépni. Aztán pedig, meg vagyok. Nagyon fáj a mai napig, hogy elment, de tovább tudtam lépni, csak kellett idő. Aztán nemrég örökbefogadtam egy új kutyust. Tudni kell, hogy az elhunyt kutyám a születésnapom előtt 3 nappal halt meg... mindenki gondolhatja, hogy milyen remek születésnapom volt... mindenesetre az új kutyámnak nincs meg a pontos születési dátuma, mivel kóbor volt, de az oltási könyvében ugyanaz a hónap és nap szerepel, amikor én születtem. Erre anyukám azt mondta, hogy az előző kutyusunk halála miatt nem volt boldog az akkori születésnapom, de hozzánk küldte ezt az új kutyust, és így tett róla, hogy a többi születésnapom mind boldog legyen. Lehet, hogy ez butaságnak hangzik, de azért aranyos gondolat. :) Próbálok hinni abban, hogy ennek így kellett lennie.

Szerintem ilyenkor nagyon nehéz elterelni az ember figyelmét, és nem is vagyok benne biztos, hogy az jó dolog. Mármint, kell gyászolni. Természetes, hogy meggyászolod őt, enélkül nem lehet továbblépni. Legyél szomorú, ne próbáld meg elfojtani az érzéseidet. És tudom, nemsokára kezdődik az iskola, de hidd el, nem lesz probléma. Össze fogod magad szedni, de most adj magadnak egy kis időt.