Milyen két benti cicával élni?

Nálunk nem kifejezetten vált be a két cicás lét. Eleinte csak egy volt, aztán én is kitaláltam, hogy biztosan unatkozik szegény, kell neki egy társ. Így lett kettő. Ivartalanítottak, a lány volt itt előbb, kb két éves volt, mikor hoztuk mellé a fiút még babacicaként. Pár hétig a nagy rettegett a kicsitől, menekült előle, fújt rá. Aztán megszokta, onnantól le sem szarták egymást. Nagy ritkán a lány megmosta a fiú fejét, egy alomra is jártak, ebből gondolom, hogy nem utálta, de ennyi. Kb egy szobában sem voltak soha, az egyik a hálóban aludt, a másik a nappaliban. A fiú sajnos fiatalon váratlanul meghalt (vese betegség), a lányt semennyire nem viselte meg, pedig azért kb 3 évet éltek együtt egy kis lakásban. Azóta igazából vidámabbnak tűnik, felszabadultabb, megint övé az egész lakás.

Amíg anyámékkal éltem kertes házban, ott is két macska volt, ők szabályosan utálták egymást, hatalmas vérre menő verekedések voltak közöttük, pedig 10+ évet éltek együtt. De az újabb lány egész életében terrorizálta a régebbi fiút, az kb bele is zakkant sajnos, hogy kapott egy ennyire undok, agresszív "társat".

A szintén két macskás ismerőseim is hasonlóról számolnak be. Hiába van több cica, egymásra sem bagóznak. Van olyan barátnőm, akinek testvér cicái voltak, az egyik sajnos eltűnt. Azt mondja, a másikat még így sem hatotta meg ez az esemény, sőt, élvezi, hogy egyeduralkodó.

Úgyhogy csak azt tudom mondani, mint az olyan kérdésekre, hogy szüljenek-e a meglévő gyerek mellé testvért. Ha akarsz még egyet (macskát, gyereket), akkor hajrá. De ne a már meglévőre hivatkozva vágj bele, mert neki tök mindegy igazából, lehet jól sül el a dolog, lehet jobb lenne neki egyikeként, lehet utálni fogják egymást. Visszatérve a macskákhoz, érdemes ellenkező neműt, és a meglévőnél fiatalabbat hozni, minél kisebb az új macska, annál nagyobb eséllyel fogadja el őt a régi.