Bántottam a macskám, hogy lépjek túl ezen?
Ismét látszik, hogy a macska nincs jól megnevelve. Ilyen nincs, hogy a sarkára felmehet, de amúgy meg nem. meg felmehet, ha épp nem esztek. Ezt ő nem fogja érteni, kvázi a macskádat csak összezavarod minden lépéseddel!
Legyenek tiszták a határok. Ha nem akarod, hogy felmenjen, akkor SOHA ne engedd fel!
Bántani viszont nincs értelme, a macska viselkedése a te nevelésedet tükrözi. Nevelni pedig nem fenyítéssel kell vagy bántalmazással. Nem kell ennyire kétségbeesni attól, hogy elpattant nálad a cérna, de jó, ha észben tartod, hogy még egyszer ez ne forduljon elő. De mindenképp átgondoltabban kéne a cicát tanítani, mert ez így kb a totális káoszhoz vezet. Az, hogy amúgy "okos" az ide nem elég, a macskának tök más az értékrendszere, mint neked, az ilyenek nem fogja megérteni, hogy ne menjen fel az asztalra, ha papírok vannak ott.....Szimplán tanítsd meg neki, hogy nem szabad. A tanítási fázis alatt érdemes nem fenthagyni az asztalon semmi olyat, amiért nagyon kár lenne, mert azzal, hogy eddig ilyen félrevezetően "tanítottad", elég sok idő lesz ezt letisztázni.
Szerencsétlen nem tudja,hogy most mikor mehet fel és mikor nem.
Nem is fog tudni különbséget tenni,hogy most felmehetek mert péntek van piros asztalterítővel de holnap már nem megyek mert hétvége lesz kék terítővel..
Ne engedd fel sose.Macska nem az asztalra való ameddig még életben van és nem ropogós.
Azt is mondod hogy kinti-benti,hát bakker mégis csak a koszos külvilágban meg az alomban jar-kel te meg az asztalra engeded (hogy aztán a földhöz vághasd).Ez elég gusztustalan.
Van erre egy egyszerű megoldás, ami nem más mint az alufólia:
34.
Áhhhh próbáltuk már ezt, amikor le akartuk szoktatni a cicát a mosogatógép tetejéről, de szívós egy macska ez, még csak minimálisan sem zavarta az alufólia amit ráterítettünk a mosogatógép tetejére... Ugyanúgy felment...
Sziasztok!
Eltelt 2,5 év, mióta ezt a kérdést feltettem, gondoltam írok egy helyzetjelentést, hátha valaki visszatéved ide.
Nos az, hogy én most visszatértem ide, jelenti, hogy a mai napig eszembe jut ez a történet, viszont nyugodt szívvel ki tudom jelenteni, hogy sikeresen megbocsátottam saját magamnak.
A 31. válaszoló pontosan leírta, ami történt, hála az égnek sem akkor és azóta sem tanúsít a drága cicám tartózkodást tőlem, ő már aznap teljesen megbocsátott, viszont nekem saját magamnak több, mint egy-két évbe telt, mire teljesen túltettem magam rajta. Szörnyen szégyelltem és utáltam magam miatta, viszont az ember a hibáiból tanul, az biztos, hogy én soha többet nem fogok agresszíven bánni vele... Ő az életem értelme. Az, hogy ő megbocsátott nekem, okot ad arra, hogy én is megbocsássak magamnak.
Azóta egyébként rendeződtek a dolgok, az akkori asztalos ügy egyszer alkalom volt, de ha megismétlődne, akkor sem érnék durván hozzá, hanem igyekeznék más, békés módszerekhez folyamodni. Mi azóta is imádjuk egymást, és én az életemet adnám érte... Ő lehet nem, de hát nem is kell neki, ő egy cica, és az én felelősségem, hogy neki jó legyen itthon...
Na mindegy, még egyszer szeretném mindenkinek megköszönni a kedves és a kevésbé kedves válaszokat. Kívánom, hogy a legjobb kapcsolatotok legyen a háziállataitokkal... Ha gyerek nincs, akkor ők jelentik a világot! Becsüljük meg az együtt töltött éveket!
A legjobbakat!
Szia
Bár én akkoriban nem írtam, de azért szívből örülök, hogy rendeződtek a dolgok. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!