Bántottam a macskám, hogy lépjek túl ezen?

2.

Örülök, hogy jó volt olvasni :D

Hát nyilván mindenki, így ebből tanulva máskor uralkodok magamon, nehogy nagyobb baj legyen... Köszi a választ :)

4;

Igen, hálát adok Istennek, hogy nem lett baja a cicámnak, és természetes, hogy ezután jobban odafigyelek magamra, nehogy fájdalmat, vagy maradandó sérülést okozzak neki... Emellett jól esik, hogy lelkiismeretesnek gondolsz, ezt nem is tagadom, ilyen helyzetekben általában mindig lelkiismeret furdalásom van, szinte minden esetben sírok, meg nyáron volt biciklibalesetem, ahol attól eltekintve, hogy a másik fél 50 km/h sebességgel jött (akciókamera rögzítette), az én hibám volt, mert elbambultam... Akivel összeütköztem, nagyon megsérült, ott helyben elsírtam magam, nem voltam képes megbocsátani magamnak, hogy másnak fájdalmat okoztam... Köszönöm szépen a választ!

5;

Szívemre vettem, annyira, mint még semmi mást soha, mivel a számomra legfontosabb élőlénynek fájdalmat okoztam... Mindennél jobban megbántam. Macskanevelés, alapvetően az én cicám rendkívül okos és tanulékony, kinti-benti, szóval amikor ürítenie, vagy vizelnie kell, kikéretőzik, utána visszajön, tudja, hogy étkezésnél az asztalra nem szabad feljönnie, és, hogy mikor jár neki az étel. Tudja, hogy mikor érek haza, és mikor látja, hogy megérkeztem, már kint ül a kapuban és várja, hogy bemenjek. Vannak rossz szokásai, mint például, hogy leveri a ruhákat a szekrényből, vagy folyamatosan a lábunk alatt van, emiatt figyelni kell, nehogy megrúgjuk... De utána fogok olvasni, hogy az ilyen dolgokról, mint az említett asztalos sztori, hogyan lehetne leszoktatni. Nagyon köszönöm a választ!

6;

Igen, tudom, hogy a macskák bírják az esést, de azért nem csak szimplán leejtettem, hanem kicsit megküldtem a földre... Mint említettem, utána pár percig sántított is :( Ezután biztos, hogy ha nagyon ideges vagyok rá, akkor sem fogom bántani. Rákiabálás maximum, mert valamiből azért meg kell tanulnia, hogy mit szabad és mit nem. Bár fáj a szívem akkor is, ha rákiabálok, mert rám kiskorombam rengetegszer kiabáltak, és mindig rosszul esett, nem szeretném, hogy csökkenjen a cicám szeretete felém amiatt, hogy rákiabálok... De köszönöm a választ :)

Szeretném mindenkinek nagyon szépen megköszönni a válaszát, persze továbbra is szívesen fogadom a válaszokat. Mindezekfelett megjegyzem, hogy kicsit megkönnyebbültem azzal, hogy megosztottam ezt a történetet, és rendkívül örülök, hogy így(normálisan) fogadtátok. Köszönöm! :)

8(4);

Nem tudom ki pontozhatott le... Én mindenkienk zöldet nyomtam

9;

A kérdésedre válaszolva, azóta csak abban az esetben ment/megy fel az asztalra, amikor azt látja, hogy szeretném, ha felmenne, tehát például kopogok neki az asztalon, vagy felrakok neki valami kaját, egyébként nem megy fel. Szóval ha úgy vesszük... hatásos volt.