Bántottam a macskám, hogy lépjek túl ezen?

Nem mai a történet, kb 5 hónapja történt, hogy a cicám, aki nekem a világot jelenti és mindennél, és mindenkinél jobban szeretem, felidegesített, hogy folyamatosan felment az asztalra és zörgött, vagy 20x levettem, elcsalogattam, adtam neki enni stb... És amikor ideges lettem, idegességemben elment az eszem, és megfogtam és ledobtam a földre... Abban a pillanatban el is bőgtem magam miatta, annyira szégyenlettem magam a dolog miatt... Utána láttam, hogy minimálisan sántít, de szerencsére ez perceken belül elmúlt. Akkor folyamatosan kértem tőle, hogy bocsásson meg, és csak sírtam, nem tudtam mit csináljak, legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, amiért ilyet tettem... Aminek nagyon örülök, hogy megbocsátott nekem, a szeretet, és a bizalom megmaradt közöttünk, mint az említett dolog előtt, most is elkísér WC-re, felül az ölembe, eldobja magát, dorombol, dagaszt, simogattatja velem a hasát, velem alszik, mindenhova követ és még sorolhatnám, ezek szerint érezte, hogy megbántam amit tettem... De annak ellenére, hogy minden rendben van, nem haragszik rám, én nem tudom magamnak megbocsátani ezt a cselekedetemet. Azóta ahányszor erre gondolok annyiszor ásnám el magamat. Minden nap eszembe jut, és vele az a gondolat, hogy milyen borzalmas ember vagyok én, hogy bántom azt, aki a legfontosabb számomra. Hogyan tudnám ezen túltenni magam? Képtelen vagyok magamnak megbocsátani.