Hogyan győzzem meg anyáékat, hogy mégis kiskutyát kapják a szülinapomra?
Már kb sikerült őket meggyőzni amikor voltunk egy barátjuknál akinek a lánya karácsonyra kapott és megrágott mindent.Azóta kint van ott meg ugat, szökik,támad.
Azóta megint nem akarnak kiskutyát venni :(
Kamu kérdés :)
14 évesen értelmesebb az ember ennél.
12 évesen lett menhelyről saját kutyám, 6 éves korom óta kutya volt minden vágyam.
Nem győzködtem anyumat, mert tudtam, hogy azzal semmire sem megyek. Bizonyítottam. Minden zsebpénzt, amit kaptam bizonyos alkalmakra(húsvét, szülinap) eltettem. Nagyapám kutyáival foglalkoztam, fésültem, sétálni vittem, etettem, tanítottam őket, kutyás könyveket nézegettem, később komolyabban tanulmányoztam őket, hogyan is kell bánni egy kutyával. A létező összes kutyanevelésről, tartásról szóló könyvet, amit csak tudtam elolvastam, beleképzeltem magam a helyzetekbe, mit tennék ekkor és akkor. Később bevállaltam egy-egy házimunkát otthon, egyre többet. Az utolsó évben pedig úgy bizonyítottam, hogy fel bírok korán kelni a kutyához, hogy minden egyes reggel hajnali 5-6 órakor kávéval ébresztettem anyukámat és sokszor komplett reggelit is csináltam anyukámnak és a bátyámnak. Majd lett egy balesetem foci közben és anyukám egyszerűen magától úgy döntött, hogy kárpótlásul megérdemlek már egy kutyát. Míg felépültem a menhely weboldalát lestem éjjel-nappal, hogy a megfelelő kutyust kiválaszthassam, hát sikerült is a lehető legbizalmatlanabb, pompás kis drága reménytelenül várakozó, 5 éve a menhelyen csücsülő kutyust elhozni. Megszenvedtem vele fél éven át, mire rendbe jött a kis lelke. De nem volt feladás, sem ordibálás és nincskedvemhozzá dolog, akkor is mindennap megtettem a kötelességemet. Napi 4x lehordtam(panel), napi 2x megetettem, önállóan szocializáltam, mert a zsebpénzemből kutyasulira már nem futotta. Azon kívül, hogy az első alkalommal elkísértek az állatorvoshoz és az első egy hónapban a késő esti sétára elkísértek anyukám és a tesóm sosem szóltak bele, mindent magamnak kellett csinálnom.
Én azt mondom megérte. Megérte 6 éven át gyakorolni, gondolkodni, bújni a netet, a könyveket, hogy utána alapos felkészüléssel nézzek szembe az első kutyusommal való életnek:)
Jól keresnek, tehát nem vesznek el maguktól semmit
De-de, mindent amit a tiéd az az övék, kaphatnál mindenből kevesebbet, hogy nekik több jusson. Nem való neked kutya, mert semmiért sem vagy hálás. Ginosz vagy és önző, egy kutyusnak pedig szerető gazdi kell nem egy ilyen Szörnyelladefrász.
Sehogy, én sem engedném, mert a kutya 10+ évig él.
Aztán a gyerek elmegy koliba, külföldre, stb. és a nekem kell gondoznom azt az állatot, amit Ő sírt ki magának.
Felejtős, ha kutyát akarok, veszek magamnak, nem másét akarom nevelgetni.
Kerianyu azt mondta, ha anyaektól nem kapom meg akkor "ők vesznek maguknak" és az enyém lesz :)))
Itt laknak mellettünk, nincs kerítés sem meg semmi.Szóval az enyém lenne, de mégsem az enyém, ha anyáék nem mennek bele. De már megy a susmus, hogyha bemegyek meg gyorsan abbahagyják. Szóval reménykedek azért, hogy saját lesz, én választhatom ki stb.
Pár hét múlva jelentkezem, hogy lett-e stb :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!