Mégis mit ronthatunk el állandóan? Van valami tippetek?

Mi mindent tesztek meg?

Honnan vásároltátok a kutyát?

Mennyit van farasztva? Mennyit foglalkozol vele egy nap?

Hogyan volt szocializálva?

Nem fáj neki valahol, nncs valami eü baja?

Minden rendben van a rangsorral? Nem lehet hogy azt gondolja, ő a főnök?

Utolsóval egyetértek, előfordulhat idegrendszeri probléma is.

Páromék öreg kutyája is hasonló, bár őt nem tudni, honnan származik, anno menhelyről fogadták be kiskölyökként, de szerintem szapis, valami puli-jellegű keverék. De mindig is hirtelen hangulatváltozásai voltak, 7 éves koráig szakember foglalkozott vele, kutyasuliba jártak vele, stb, de nem javult. Most, hogy már öregszik, 14 éves lesz idén, már nyugszik lefelé, de legutóbb is mikor ott voltam, örült nekem, ugrált fel, nyalogatott, simogattam, aztán hirtelen morgott és ugatott. Hasonló helyzetben harapott is meg engem, illetve páromékat is sokszor elkapta már. De közben meg vágyik a szeretetre, ugrik az öledbe, osztja a puszit, aztán támad.

Lehet idegrendszeri...

de lehet valami mégis csak el van rontva a nevelésében, amire esetleg nem is gondolsz...

Szerintem így látatlanban ezt nem lehet megmondani.

Mivel munkakutya lehet nincs lefárasztva eléggé, testileg, szellemileg és ettől ideges, ingerlékeny.

A munkakutyák eleve nagyobb hozzáértést, idő ráfordítást igényelnek egy átlag családi kutyánál.

Lehet túl sokat megengedtek neki és ezért főnöknek képzeli magát. Lehet eleve hajlamos a dominanciára a kutya és akkor folyamatosan oda kell figyelni, a sétánál, etetésnél stb.

Lehet, hogy van nálatok gyerek és az szokta ráncigálni amitől már idegileg ki van a kutya...lehet kiabálni szoktatok és azt nem szereti...

Lehet észre se veszitek, de nem vagytok következetesek, ami a kutyát stresszeli...

Így látatlanba bármi lehet.

A szakember mit mond? Ő mit gondol?