Egy kilencéves kutyánál át lehet venni a falkavezérséget?

9 éves bichon havaneseunk van. Igazából a barátom kutyája, ő kapta gyerekként, de már együtt lakunk, így az enyém is. Most költöztünk albérletbe, és kipróbáltuk, hogy mi lesz ha egyedül hagyjuk. Elkezdett keservesen sírni, ugatni, vonyítani, kaparni az ajtót, zenget tőle a folyosó. Utána olvasgattam, hogy mi lehet ennek az oka, (nekem ez előtt sose volt kutyám, nem értek hozzájuk), és rátaláltam, hogy amiatt lehet, hogy azt gondolja, hogy ő a falkavezér, és félti a falka tagjait, mert ha nem vagyunk ott, nem tud megvédeni. Jobban beleástam magamat, és rájöttem, hogy kb minden el lett rontva ebben a tekintettben a kutyánál. Mindig ő ment előre, ő ment először az ajtón, sétánál arra mentünk amerre ő akart, ő kapott először enni, nem vettünk el a kajáját ha ott hagyta, ha kunyerált akkor adtunk neki, stbstb...

Elkezdtem három napja azt csinálni, hogy sétánál nem engedem előre, mellettem kell, hogy jöjjön, és nem mehet arra, amerre akar, ajtón én megyek be először, liftbe én szállok be először. Kutyákhoz nem engedem oda mindig, ma reggel kiöntöttem a tápot a táljára, majd ráraktam egy kistányért, és arra a szendvicsemet, és elkezdtem enni előtte. Ez mondjunk vicces volt, úgy nézett rám, mint a véres ingre. :D Utána oda adtam neki a tápot, és meg is ette(ez nem igazán szokása, mert ugye mindig elöl volt,így úgy gondolta, hogy ő akkor eszik amikor akar, tegnap viszont elvettem tőle reggel, miután egy óra múlva se dugta bele az orrát).

Úgy látom kezd alakul, de van rá esély, hogy teljesen átvegyem a vezérségét? És ha ez sikerül, akkor már nem lesznek ilyen problémák az ugatással?

Ha valakinek esetleg van még tippje, szívesen fogadom. :)