Miért mondják, hogy minden csak nevelés kérdése? Ez nem igaz.
Minden fajtának, sőt, vérvonalnak megvannak a maguk jellegzetességei, amiket kontrollálni lehet, de elnyomni nem. Akármennyire mondják, hogy nevelés kérdése, egy vadászkutya soha nem lesz megbízható egy zsákmányállat mellett. Egy igazi game pitet soha nem hagynak felügyelet nélkül a többi kutyával, akkor sem, ha soha nem harcoltatták és rendesen szocializálták. Egy kuvasz akkor is territoriális lesz, ha ezt a gazdái nem akarják és akkor is bevéd, ha csak kirándulás közben leülnek piknikezni.
Egy kiképző úgy fogalmazott, hogy egy kezdő kutyásnál 70%-ban a genetika, 30%-ban a nevelés fogja meghatározni, hogy mi lesz a kutyából. Egy tapasztalt kutyásnál fordított az arány, de akkor is ott lesz a genetika, mint tényező.
Kifejezetten károsnak gondolom, hogy elterjedt, hogy minden csak nevelés kérdése, mert most rengetegen úgy vannak vele, hogy "veszek egy pitet, hallottam, hogy csak szeretettel kell nevelni és nem fog megenni", közben meg gőze nincs a nevelésről és a szeretet eleve nem elég.
Sokan nem akarják elfogadni a tényt, hogy mire lett kitenyésztve, ellenben más fajtákkal.
Vizsla-vadászkutya igen nagyon jó benne, mert erre szelektálták
Németjuhász-munkakutya
Border Collei- terelő kutya
KÁJ- területőrzés
Minden fajtának megvannak a sajátos vonásia. Ezt mindenki el is fogadja. Egyedül azoknál a fajtáknál képtelenek rá, amiket harcra szelektáltak. Igen el kell fogadni, hogy a pitek közül azt a 2 kutyát tették össze (régen) amelyek jók voltak a ringben. Nem azt mondom ezzel, hogy fenevadak, de helyén kell kezelni őket. Nem való minden jött-ment kezébe ilyen kutya. Az évszázados szelekciót nem szabad féllválról venni (igaz ma már nem ez alapján szelektálnak szerencsére). Tapasztalt, jó kutyás kezében valóban a világ legcukibb kutyái tudnak lenni. DE ehhez tényleg az kell, hogy valaki értsen hozzá. Értelmetlennek tartom, amikor itt mindenkinek azt ajánlgatják. Pl. 3 gyerekes család kicsik a gyerekek, ráadásul első kutyának. Miért kell ezt? 1. első kutyás még egy goldennel is megküzd nemhogy egy pittel.
Illetve egy példa: volt két mudim. Az első kölyökként került hozzám, rengeteget foglalkoztam vele, suli, szocializáció stb. Mégis, felnőtt korára nem szereti a kanokat és nagyon sokáig problémái voltak az idegen emberekkel, utóbbit kb 3-4 éves korára nőtte ki.
A másik mudim az ő féltestvére volt. 6 éves korában került hozzám, addig egy idős házaspáré volt, semennyit nem foglalkoztak vele, mégis, amikor hozzám került, az első sétáján úgy viselkedett,mintha így nőtt volna fel. Emberekkel, kutyákkal abszolút barátságos volt. Sajnos ez is genetika, amin csak keveset lehet változtatni neveléssel. Amelyik kölyökként került hozzám, azt leszoktattam annyira a verekedésről, hogy nyugodtan elmehet mellette kan kutya, ha leültetem és megvárjuk, amíg elmennek, de nem lehet összeengedni őket.
Ez egy tévhit. Természetesen sok múlik a nevelésen, de pl. egy vadászkutyából nem lesz házőrző. Sokan azt hiszik, hogy választanak egy számukra szimpatikus fajtát, aztán majd ők olyanra nevelik, amilyenre szeretnék.
Aztán csodálkoznak, hogy nem lett pont olyan, mint amit elvártak tőle.
A múltkor valaki azt mondta nekem, hogy már elege van abból, hogy a mudija ugat, mit csinálok az enyémmel... Hát semmit! A mudi ugat, ha valami szokatlant lát. Vagy idegen van az utcában. Ha rászólok, akkor abbahagyja.
A saját kutyáimon látom, hogy lehet rajtuk neveléssel alakítani, de teljesen átformálni nem lehet és nem is volna szabad egy kutyát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!