A kislányom nagyon szeretne egy kutyát, viszont nekem gyermekkori trauma kötődik hozzájuk. Mit tegyek?

Igazából szerintem nem szép egy olyan ember fejéhez vágni, hogy te voltál a hibás, aki ekkora traumát szenvedett el. Sajnos, ha a kutyák úgy voltak nevelve, hogy mindenre ami él és mozog ugorjanak rá, akkor ugyanúgy megtámadják, ha egy helyben áll sajnos...

A kérdésedre válaszolva, ha ennyire félsz a kutyától ráadásul 6 éves a kislányod ne vegyél kutyát. Több okból is.

1. a kutya megérzi ha fél tőle a gazdája és ebből kifolyólag bizonytalan. Ez azért veszélyes, mert akkor úgy érzi, hogy neki kell átvenni az irányítást és ez eléggé meg tudja keseríteni a kutyával való együttélést.

2. amit már írtak a kislányod nem fogja tudni gondját viselni.

Viszont, ha ez a kutya kérdéd később akár aktuális lehet, jót tenne neked is és a kislányodnak is, ha rendszeresen eljárnátok egy közeletekben lévő menhelyre és sétáltatnátok a kutyákat. Ott minden méretben vannak kutyák, az elején mindenképp nagyon kicsit vigyetek ki, talán neked is enyhébb irántuk a fóbiád. Hidd el idővel így te is le fogod győzni a félelmeidet. Emlékeztesd magad arra hogy ezek nem AZOK A KUTYÁK akik megtámadtak 12 évesen. Illetve a menhelyen ha szólsz erről a "problémádról" könnyen kezelhetű bűbájos kutyát fognak melléd adni:)

Utolsó: nem áldozathibáztatás akart lenni részemről, mikor azt írtam, hogy a kérdezőt azért támadták meg a kutyák, mert futott. De lássuk be, hogy a kutyák elenyészően kis százaléka van betanítva arra, hogy megtámadjon mindent, ami él és mozog. Az a bizonyos két kutya valószínűleg egyszerű kóbor vagány volt, akik élvezték az erejüket, és hogy ijesztgethetik az embereket. Sajnos elfajult a helyzet, amire persze nincs mentség. Ez szimpla ösztön náluk, még egy barátságos, játékos kutya is űzőbe vesz, ha futsz előle, maximum nem harapás lesz a vége, hanem összenyalás.

A felelősség anno nem a kérdezőé volt, hanem a kutyák gazdájáé, ez egyértelmű, felháborító és szomorú, ami történt. De sajnos az alapján, amit a kutyák általános viselkedéséről tudunk, van rá némi esély, hogy ha akkor a kérdező nem ered futásnak, megússza. Ezt már soha nem fogjuk megtudni.

Nem azért írtam, hogy kár volt futnia, hogy őt hibáztassam, elég baja van neki a félelmével. Hanem mert tényleg nem egyértelmű egy gyereknek, hogy a kutya elől nem szabad elfutni. Ha ezt a kérdező meg tudja tanítani a kislányának, már megéri.

Ne, így ne vegyétek meg.

Elsősorban magadnak veszel kutyát. A kislányod bár szeretheti, játszhat vele, de a te dolgod és felelősséged lesz nevelni, tanítani, sétálni vinni stb.

Míg ennyire félsz, nem tartom jó ötletnek.

Viszont, az ilyen jellegű traumák, fóbiák jól kezelhetőek. Javaslom, keress fel egy pszichiátert, ő tudni fogja, mi a teendő, segít neked feldolgozni ezt a traumát, és hamarosan boldog gazdi lehet belőled és a kislányodból is.

"""Vegyél neki kutyát.Ha eszik a kutya ne nyúljatok az ételéhez.Nem kell him kutyát sétáltatni és nincs támadás.

A válasz 6%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 41%-ban hasznos válaszokat ad.""""

TE TELJESEN HÜLYE VAGY

Szerintem egy kölyökkutya simán fel tud oldani egy ilyen traumát, ebben biztos vagyok. Persze ahogy írták, arra készülni kell, hogy az igazi gazda a szülő lesz, egy hatéves gyerek nemigen tud az lenni. De ez természetesen megoldható, ha igazán akarod. HA :)

Egy komoly problémát látok: ha az ember normális kutyát akar, akkor annak kutyaiskola kell, sétáltatni kell, rendszeresen találkoznia kell más kutyákkal, viszont ez neked elsőre ugye nem menne. Az lennél, aki pórázon elcibálja a szerencsétlen kutyát, ha odamegy hozzá egy másik ismerkedni, a kutyád érezné a félelmet és pillanatok alatt belenevelnéd, hogy minden kutyától félni kell, amitől rémálom lenne minden séta. Nemigen látom, hogy lehet ezt megoldani. Házastársad van? Ő képes ellátni a gazda ezen feladatait?