A kislányom nagyon szeretne egy kutyát, viszont nekem gyermekkori trauma kötődik hozzájuk. Mit tegyek?

Régen én sem rajongtam a kutyákért, aztán lett egy. El sem tudnám már képzelni kutya nélkül az életemet. Szerintem válasszatok egy nyugodtabb típusú kutyát, és hidd el a neveltetés is számít.

Am meg állítólag a sokkterápia legjobb a fóbiáknál :D

Sajnálom, ami veled történt, bár azt kell mondanom, valószínűleg a reakciód (a futás) fokozta a helyzet súlyosságát. Nyilván egy 12 éves gyerek máshogy reagál pánikhelyzetben, mint egy felnőtt, de alapszabály, hogy kutya elől nem futunk. Persze ez most már mindegy.

Ha tényleg ilyen súlyos fóbiád van, én semmiképp nem vállalnék be a helyedben egy kutyát. A kislányod 6 éves, még igen gyerek, ebben a korban az esetek 99%-ában kigondolnak a kutyából/macskából/aranyhörcsögből, amint vágyaik tárgyát megkapják, de legkésőbb pár hónapon belül. Ezt nem rosszindulattal írom, ez életkori sajátosság. Nagyon nem ajánlott gyereknek állatot venni, kivéve, ha az egész család egyöntetűen akarja, és a szülő fel van rá készülve, hogy a hátralevő 15 évben jó eséllyel rá hárul a kutyával való foglalkozás oroszlánrésze. Ráadásul a kislányod már bőven főiskolás/dolgozó nő lesz, mikor a kutya még (remélhetőleg) mindig ott lesz.

A gyerekeknek ugyanakkor szerintem kifejezetten jót tesz, ha testközelből találkozhatnak kutyákkal: megismerik a kommunikációjukat, a gesztusaikat, a velük való bánásmódot, és ez hosszútávon is segít elkerülni a tiedhez hasonló szomorú eseteket.

Nincs az ismeretségi körötökben egy jó fej kutya egy megbízható, okos gazdával? Nem tudnátok összejárni, hogy a kislányod kiélhesse a kutyázhatnékját, te meg megpróbálhasd leküzdeni a fóbiádat? Gondolom, ez a Te életedet is megkeseríti, akár szakember segítségét is kérhetnéd ez ügyben, jóval felhőtlenebb lenne az életed. Esetleg kilátogathatnátok egy jó hírű kutyaiskolába, és az oktatóktól kérhetnétek segítséget.

(Ne haragudj,hogy ezt mondom,de te voltál a hibás.)

A lányodnak pedig legyen kutyája,valami családi kutya első körben. Annyira szeretem nézni az utcán is,amikor az 50 kg-os buldózer sétáltatja a 20 kgos kislányt :D Tényleg,annyira aranyos :) Tapasztalat:semmiképpen ne vegyél neki tipikus szobakutyát. Nekem is tipikus szobakutyám van,nagyon nehéz vele. Pici koromban hetente megcinált,mert rosszul bántam vele. Ezeknek a kutyáknak gondoskodásra van szüksége,nem jó melléjük egy kíváncsi kislány. Most hogy nagyobb lettem,és értek a kutyákhoz,már sokat javult a helyzet,de nagyon sok dolgot nem lehet már belőle kinevelni. Anyukám nálam sem értett a kutyaneveléshez,hát meg is lett az eredménye. Ettől függetlenül imádom a kutyám,ő az,aki soha nem bánt lelkileg,soha nem hagy magamra. :)

Vegyél mondjuk egy golden retrievert,őt kezdőként is könnyű megnevelni,imádni fogja a lányod,ő is a lányodat. Meg téged is :) Az egyetlen dolog,ami akár hátrány is lehet,hogy nem fogod megúszni havi 3 kg táppal,és 1 ampulla kullancscseppel,szóval sokba fog ez neked fájni,de ha van pénzetek rá,mindenképpen!!! Kutya,kutya,kutya,szeretet,szeretet,szeretet! <3

Szerintem ha ennyire felsz toluk nem kene kutyat tartanod mert nem fog mukodni a dolog.

Szerintem probald megerteni a kislanyoddal a dolgot.

Es inkabb vegyel egy cicat. Sokkal aranyosabbak. De a kutyaval sincs baj. De en ink cicas vagyok

Első sorban tudd,hogy magadnak veszed a kutyát,nem pedig a 6 éves lányodnak! Mivel ő nem fogja tudni nevelni és egyedül sétáltatni sem,orvos sem fogja tudni vinni és stb.

Mondjuk azt javaslom,hogy előbb barátkozz meg a kutyákkal,ismerősöknek nyugodt kutyáival stb. Ne félj tőlük annyira.

Mert ha vesztek,örökbe fogadtok egy kutyát az érezni fogja,hogy te félsz tőle,így pedig nem fog rád hallgatni,mert gyenge vagy az ő szemében. Nagy korában akár oda is kaphat. Hiszen egy pánikoló vezetője van aki nem tudja iránytani és folyamatosan a kutya akarja átvenni az irányítást amiből jó dolgok nem sülnek ki!!!!

Úgy,hogy előbb a félelmedet kell legyőznöd,majd pedig eldönteni,hogy 10-15 évre betudsz vállalni egy kutyát,mert gyereked max 10-11 éves korától fogja tudni sétálni vinni ha kistestű lesz. Ennyi idősen kaptam a kutyámat és a mai napig velem van :) 23 éves vagyok :)

Szóval vannak gyerekek akik megbecsülik ha van vmi állata. Viszont arra is gondolnod kell,hogy max pár évig fogja érdekelni a lányodat a kutya utána nem nagyon fog vele foglalkozni. Ez benne van a pakliban!!!

Ha nem akarsz kutyát nagyon,akkor pedig tengeri malac,törpe nyúl,hörcsög, macska. Aztán ha a lányodat 11-13 évesen is érdeklik a kutyák akkor netán akkor már jobb beszerezni egyet,te meg próbálj meg addig barátkozni a kutyákkal :)

Amikor gyerek voltál ott meg a futás is okozhatta ezt,hiszen potenciális zsákmánynak tűntél,féltél is.

Sajnos.

Kutyasuliba vannak gyerekeknek tanfolyamok amik megtanítják,hogy kell viselkedni kóbor kutya jelenlétében.

Annak meg örülök,hogy a lányodba nem sulykolod,hogy féljen ő is a kutyáktól!

Ismerem pár olyan embert aki fél a kutyáktól és a gyerekét is automatikusan arra neveli,hogy félelmetes,harapós dögök.

Pedig tényleg az ember legjobb barátja.

Ahol téged ért a támadás az gondolom falu lehetett, mai világban is vannak kertből kiszabaduló kutyák.

De pl 1-2 éve volt az,hogy barátainktól haza fele én és húgom jöttünk haza kertvárosi részből.

Sötét volt,a lámpák fénye világított csak.Megpillantottunk egy kibacott nagy kutyát. Tudtam nem állhatunk meg,nem futhatunk el,nem fordíthatunk neki hátat csak mentünk tovább és jó nagy ívbe kikerültük. Ránk nézett,aztán békésen szaglászott tovább,próbáltunk nyugodtak maradni és folytatni a beszélgetést húgommal. Amivel végig mondtam mit csináljunk.

Szerencsére nem történt baj. De ha futni kezdünk vagy bármi ilyesmi,szinte 100%,hogy a kutya nekünk jött volna!!!

Persze így 23 éves fejjel több éves kutyás tapasztalattal már egyszerűbbek az ilyen helyzetek.

Ha a kutya mellett döntesz tuti nagyon hamar imádni fogod és nem fogsz tőle félni. De azt is át kell gondolni hogy séta során jöhetnek kóbor kutyák akár támadó jelleggel is és azért ott is helyet kell állni védened kell a kutyádat és saját magadat is.

Illetve kutyások közzé menni a tiéddel hogy szocializálódjon. Ha úgy érzed menni fog akkor vágj bele, de a kislányod még kicsi, a kutyus a tiéd lesz igazából.

Tizen pár éves koromban nekem is volt rossz élményem kutyákkal, ahol ha bután viselkedek baj is lehetett volna (egyik barátnőmmel bicikliztünk kissé kieső helyen és két bazi nagy kutya jött felénk, acsarogva. ha elfutunk tuti szétszednek minket). Szerencsére nem okozott semmi pánikreakciót, és mindketten nagy kutyabolondok vagyunk.

Az igaz amit a többiek írnak, hogy a kutya a te (és párod) felelőssége lesz, mert a kislányod nyilván nem képes "tartani" egy kutyát. De szerintem ez van mindig elhibázva: nem lehet egy 6-8 éves gyerektől elvárni, hogy ő gondoskodjon a kutyáról. Az a dolga hogy szeresse, játsszon vele, és ezen keresztül megtanulja, hogyan kell egy másik élőlénnyel tisztelettel és szeretettel bánni. Az oktatása, fegyelmezése, gondozása nyilván elsősorban felnőttekre hárul.

A félelemről annyit, hogy legyőzhető - ha akarod. Azt kell megértened, hogy az a 6 hetes pl. labrador kölyök egy édes szőrpamacs, aki nem akar és nem is tud bántani. És ha szereted és normálisan neveled és gondoskodsz róla, akkor felnőtt korában is csak azzal tud bántani, hogy a nagy lelkesedésben rátapos a lábadra :-)

Amit viszont nem javaslok, az az örökbefogadás. a nincs tapasztalatos kutyával és jelenleg félsz is tőlük, akkor egy ismeretlen előéletű kutya rizikós lehet.