Miért simogatják meg a kutyámat, ha kérem, hogy ne? Olyan nehéz ezt megérteni?

Mert hülyék,gyerekesek. Ha egyszer így harapja meg őket egy kutya akkor ne félj elgondolkoznának,hogy hozzá érjenek egy idegen kutyához vagy nem.

Nekem ugyan kistestűim vannak,de az idősebbet régen bántalmazták,mentett kutya.Hirtelen fölé hajolnak idegenek,meg hirtelen hozzá nyúlnak akkor oda kap. Hát nem egyszer majdnem oda kapott,ha nem rántom el gyorsan -.-

Ő meg kicsi és fehér jajj de cuki simizzük meg.

Én is hiába mondom,hogy ne. Volt egy férfi aki annyira erősködött,hiába mondtam,hogy ne.Hát én engedtem,hogy oda kapjon megfogta a kabátja úját a kisőrzővédő vér bichon :D Aztán a pasi akkorát ugrott és elkezdte mondani,hogy szájkosár kéne rá.Mondtam,hogy ne nyúljon hozzá,mert harap és nevettem.

Ó, én napi szinten összefutok ilyen idiótákkal. Rászólsz, nem kell megindokolni, miért ne simogassa, mert akkor csak nekiállnak okoskodni.

Ha meg nem ért a szép szóból kutyástól arrébb sétálsz, így a kutyád se lesz ideges,mert érzi, hogy te kezeled a helyzetet.

Kedvencem amúgy, amikor SZEMBŐL, gügyögve, lehajolva, esetleg még napszemüvegben nyúlkálnak a kutya felé aztán hátra hőkölnek, ha rájuk ugat.

Nekem nagyon barátságos, mosolygós, játékra kész kinézetű kutyám van, még nem is egészen felnőtt, így állandóan szembesülök a simogatni akaró emberekkel. Alapból nem baj, ha valaki normálisan megkérdezi és okosan nyúl hozzá, legalább a kutya is edződik, mert pl. itthon nincs gyerek, de ha sietek vagy más okom van arra, hogy ne engedjem akkor utálom a "csak azért is" emberek.

Volt olyan, hogy kutyás bemutatót néztünk, mert kíváncsi voltam az adott sportra és leültettem a kutyát a pálya szélén, és ott volt a sok mozgó játszópajtás, meg a hatalmas tömeg is így örültem, hogy nyugodtan ült mellettem. Erre leguggol egy "csakazértis" és térdét csapkodva, integetve hívja a kutyát. Hallotta egyébként amikor leültettem, mert már akkor mellettünk volt, csak akkor még nem tűnt úgy, hogy érdekelné az én kutyám is. Nem használva durva szavakat, de nagyon nyomatékosan elmagyaráztam neki, hogy oka van annak, hogy leültettem a kutyát és engedély nélkül nagy bunkóság más kutyáját hülyíteni, mert persze nem engedtem oda, amit meg a kutya nem értett.

Másik eset álltunk a buszmegállóban és észrevettem, hogy a hátam mögül valaki lehajolt és nekiállt simogatni hátulról a kutyát, aki szerencsére csak hevesen akar játszani, de nem harap, morog vagy fél. Tőle azért hangosabban a kelleténél kérdeztem meg, hogy mit képzel magáról, hogy a gazdi tudta/engedélye nélkül hátulról piszkál egy (közepes) méretű kutyát. Persze az ilyen gyógyegértől hiába kérdezed meg, hogy mi lett volna ha megharapja. A válasz mindig ugyanaz: "Láttam rajta, hogy nem fog bántani". És ki érdekel, hogy mit hittél?! Hát ha ő nem is, én tuti rávágok a kezedre ha még egyszer megpróbálod. Még sokáig magyarázott magának miután elment, de engem az nem zavar.

Volt olyan is, hogy a kutya pont leguggolt dolgát végezni erre a mellette lévő bokorból kiugrott visítva egy gyerek pont a kutya mellé és már simogatta is mire felnéztem a zacskó szájának kinyitásából. Elmagyaráztam neki szépen, okosan, hogy ilyet nem szabad és miért nem, meg először a szüleit kérdezze meg utána pedig a gazdit mert ezt így illik és így kell csinálni. Mondtam neki most nem szabad piszkálni a kutyát, de legközelebb ha a fent elmagyarázott módon jön, akkor meg fogom engedni. Kiderült, hogy az apja mondta neki, hogy jöjjön nyugodtan (gondolom a kiugrást ő sem így gondolta). Akkor elszomorodott a gyerek, ment mesélni az apjának, de azóta jóban vagyunk és mindig szalad elénk és hangosan kérdezi, hogy most szabad-e simogatni. :) Szóval ha a felnőttek nem is, a gyerekek azért nevelhetők ezen a téren.