Ha elajándékoznátok a gyereketek kutyáját, büntetésből végig nézetnétek vele ahogy elviszik a kutyát?
Ismerőseim megunták, hogy a két gyerek (7, 11 évesek) nem foglalkozik a majdnem egy éve kikönyörgött kutyával, ezért találtak neki új gazdit.
Az apa meg azt akarja, hogy a gyerekei lássák, ahogy össze pakolják a kutyát, majd elviszik.
A gyerekek a maguk módján szeretik a kutyust, csak épp az alapvető dolgokat nem csinálják meg (séta, etetés, ápolás)
Nem a múlt boncolgatása a lényeg,hogy ki hibázott,ki nem,hanem az,hogy végig nézzék e az eseményt-ha jól értem a kérdést.
Miért ne nézzék végig?A kérdést úgy is fel lehet tenni,hogy jó e egy gyereknek,ha látja a tettei következményét?Esetleg tanulhat is belőle.
(A kutyát nem a sintérhez viszik.Egy olyan emberhez,akinél talán jobb helye lesz.)
Valahol mindenkinek igaza van, a gyerekek rengeteg új esélyt kaptak, hogy kicsit jobban figyeljenek oda a kutyára. A kutya jelenleg azon a szinten van, hogy senkire nem figyel, engedetlen.
De szülők semmiben nem segitettek nekik. Ha séta volt, a magyfiúval mindig veszekedtek, hogy már pedig vinni fogja és egyedül, és kész.
Aztán a séták elmaradtak.
Szerintem is a szülők a hibásak elsősorban, miért kéne a gyereket büntetni? Persze, nem csinálták meg, amiket kell, de mi az, hogy vigye egyedül a 11 éves...?
Nem tudom, mit vártak a szülők, gyereknek nem veszünk kutyát, csak akkor, ha azt is vállaljuk, hogy bizony a mi nyakunkon marad. Ebből az elgondolásból nem kaptam én soha kutyát, míg otthon éltem, mert édesanyám nem akarta, hogy az ő gondja legyen, ha mégse foglalkozok vele.
A gyerekek nem is csoda, ha nem foglalkoztak vele, gondolom nem nagyon volt előttük példa a felelősségről.
Nem azt mondom, hogy ne nézzék végig, de szerintem nem büntetésképpen kéne ezt, hanem csak hogy megértsék.
De ez nekem mindent elmond: "De szülők semmiben nem segitettek nekik. Ha séta volt, a magyfiúval mindig veszekedtek, hogy már pedig vinni fogja és egyedül, és kész. "
Az engedetlenségről meg: biztos van olyan gyerek, aki megnevelgeti, tanítgatja a kutyát, de elég kevés lehet, aki tényleg keményen tudja fogni, ha kell és következetesen nevelni.
Lehet nemet is mondani a gyereknek (tudom, 20 éven keresztül hallgattam, és túléltem, sőt.) vagy megérteni, hogy nem a gyereknek vesszük a kutyát, hanem a családnak, magunknak.
Egy 6 és egy 10 éves gyerek általában nincs azon a szinten, hogy önállóan ellássanak és neveljenek egy kutyát. Teljesen jó ettől függetlenül, ha vesznek egy kutyát, de akkor a szülők készüljenek fel, hogy azért alapvetően az ő feladatuk lesz ez is. Viszont ebbe folyamatosan bele kell vonni a gyerekeket, közösen kell csinálni és akkor sokat tanulnak belőle. Olyan nincs, hogy nem hajlandóak rá, egy ekkora gyerek alapvetően azt csinálja, amit a szülei mondanak, ha nem, akkor sok dolog el van rontva. Az viszont nem megy, hogy "Nesztek, itt a kutya, ti akartátok, úgyhogy csináljatok vele, amit akartok".
A kérdésre a válaszom az, hogy nem nézetném végig, mert nem csinálnék ilyet. Nem vennék kutyát, ha én, mint szülő nem tudok foglalkozni vele és nem hagynám, hogy a gyerekek semmit ne foglalkozzanak vele, így természetesen nem is keresnék új gazdát neki.
Pedig a kutya vásárlás pontosan úgy történt, hogy "Itt a kutyátok, legyetek boldogak. Enni veszünk neki, a többi a ti bajotok" pont náluk voltam amikor megérkezett a kiskutya.
Akkor is kb fél órát nyúzták, majd kirakták az udvarra. Ott vinnyogott órák hosszat, sőt szerintem éjszaka is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!