Ha elajándékoznátok a gyereketek kutyáját, büntetésből végig nézetnétek vele ahogy elviszik a kutyát?

Alapvetően a szülő hibázott. Kutyát nem a gyereknek viszünk haza, hanem a család részének tekintjük, és az ellátása közös felelősség. Ha a szülő tudta, hogy ő nem fog vele foglalkozni, akkor nem kellett volna engednie a könyörgésnek, és nem visznek haza állatot. Ha már megtette, ő is ugyan olyan felelős érte (sőt), mint a gyerekek.

A szülőnek inkább magába kellene néznie, mert ebben a történetben egyedül ő a hibás és ő érdemelne "büntetést". A nevelés csődje ez az egész, meg hogy így akarja megoldani az ügyet. Szörnyű, hogy mennyi, a feladatra alkalmatlan idiótának van gyereke és/vagy kutyája!

Megérdemlik,legalább felelősséget tanulnak.Lett volna idejük egy év alatt normálisan foglalkozni a kutyával.

Kicsit kegyetlennek hangzik a dolog. A 7 éves még nagyon kicsi, a 11 éves talán lehetett volna felelősségteljesebb. Szóltak nekik, hogy ez lesz a vége, ha nem foglalkoznak a kutyával? Ebben az esetben is azt gondolom, hogy a szülő feladata lett volna felmérni, hogy a gyerekei tényleg érettek-e egy kutyára. Szerintem a gyerekek nem hibáztathatóak, csak úgy viselkednek, mint egy átlagos gyerek.

Ha már biztos az elajándékozás,akkor igen.Még mindig jobb,hogy látják,mintha egyszer csak elmenne a kutyus.

Ekkora gyerekektől maximum annyi az elvárható, hogy adjanak a kutyának vizet, ha üres a tálja. Nem án még végignézetni szegényekkel, hogy elviszik a kutyájukat!

Istenem, gyrekekről van szó, erre gondolhattak volna a szülők. Ha nekik nem kellett kutya, akkor miért egyeztek bele? Képesek az egy éve velük élő kutyát odaadni másnak? Én bizots nem tudnám ezt megtenni, nem volna szivem hozzá...

Én a szülőket ajándékoznám el,nem a kutyákat.

Kutyát