Mik a fő bajok a tükörmódszerrel?

Nem sértődne meg, dehogy. Csak sokat beszélt róla, kialakult egy olyan szemlélet, (kimondatlanul azon alapulva, hogy ő ért hozzá én meg nem,) hogy ő a tükörmódszert javasolja. De mivel jóban vagyunk, és ő valóban ért hozzá, rengeteget segített a kutyámmal, azért érvekkel kell alátámasztanom, hogy mi a bajom a tükrös sulikkal. Mikor az ember tisztel valakit, akkor azért erről beszélgetni kell. A másik meg az, hogy a tükörsulival ugyanaz a bajom - a szerény tapasztalatom alapján - mint általában a humán közoktatással, hogy mindenkit egy szisztémában akarnak tanítani ugyanarra és ugyanúgy. Az én gyerekeim majdnem 10 évig jártak észak-amerikába iskolába, és ott - bár a tárgyi tudás kevesebb (egy életkorig), karakternevelő rendszer van, azaz az oktatásban nagyon számít, hogy az adott gyerek milyen. Nincs ez az unoformista szemlélet. Nekem elsősorban az nem tetszika tükörmódszerben, hogy egyfelől - mivel reklámban és társadalmi kommunikációban dolgozom - nagyon hamar felismerem a vakhitet, a hirtelen, új dolog nagyszerűségébe vetett fanatikus meggyőződést, ami "VÉGRE" megtalálta a "LEGJOBB MÓDSZERT". Az igazság keresésének egy hajszolása, mint vallásban, ideológiában, hogy ez az, itt végre tudják. Mint a vallásoknál, hogy na ők tudják az igazságot, ez a tanító végre rájött a világ titkaira. Egyébként a vallásos jelleg nem is annyira hasonlat. Tényleg van a dolognak egy szektajellege. Szektavezérrel, annak a tanításával, annak az adorálásával, igéjének hirdetésével - szinte vallásos tiszteletével. Gyakorlatilag nincs a dologban kritikai szemlélet. Amit az mond a kutyákról az úgy van, és haragszanak a kételkedésért és az esetleges szkeptikus kérdésekért. Ez szín tiszta valláspatológia. De oktatási szempontból meg az nem tetszik, hogy olyan a világon nincs, hogy "van a kutya, és most mi jól rájöttünk, hogy kell tanítani." Ilyen nincs. Kutyából van kicsi feket síma és nagy fehér szőrös is, és szellemileg legalább ennyi az eltérés, ezért nem lehet uniformizált módszerrel tanítani. Én a karakterhez igazított nevelést hiányolom a legjobban.

A vallási szekra analógiának egy másik vonatkozása, hogy "sokat kel fizetni az igazságért". Ezért nagyon sokba kerül, de az avatott szem ezen átlát, és látja, hogy az a rengeteg pénz valójában nem indokolt. A pénz más szerepet játszik a dologban, sőt túl sokat - ez már gyanús, ugyanis ilyen árak mellett ne egy két focipálya méretű, szakadt kerítéses sártengerben kelljen nevelni a kutyát. Ilyen árak mellett minimum lenne a golfpázsit. Csak ezek, amiket itt felsoroltam, ezek nem kutyanevelési szakmai érvek. És én olyanokra vagyok kíváncsi. Nekem az az érzésem, hogy a módszer működhet karakterspecifikusan más módszerekkel keverve, de uniformizált iskolai keretek között problémás a dolog.

"Kérdező, kiírhatnád a neved, legközelebb kerülném akkor a választ, ha tudom, h te vagy az :) Úgysem lehet neked semmit se megmagyarázni..."

Minek? Nélkülem is elvitatkoznak 3 oldalon át.