Fojtónyakörv használata?

kispalikee, én szívesen válaszolgatok a meglátásaidra az alapján, amit én a módszerből látok, ha gondolod. :)

Igen, tény, hogy főleg alapfokon nagyon igyekeznek, hogy minden kutyát lehessen motiválni jutalomfalattal. Sokszor hallom tanfolyam után oktatói megbeszélésen, hogy basszus az a kutya de sokkal jobban működne, ha nem csak a falattal próbálnánk motiválni. Hogy ezt mégis kerülik, annak általában az az oka, hogy a gazda alapvető hiányosságokkal küzd, és egyszerűen nem tudna jól jutalmazni pl. játékkal. Nyilván kicsikét vicces lenne, ha a gazda kezébe adnánk egy labdát/rongyot, hogy akkor tessék, ezzel motiváld, aztán kergetné a labdával rohanó kutyát a pályán, mert nem bírja tőle elkérni, vagy könyörögne, hogy ugyan engedje már el a kutyuli a rongyot. Pedig az első 1-2-3 héten szerintem nem elvárható, hogy ez magától menjen a gazdiknak. A legtöbb kutyánál azért még ha nem is egy nagyon kajás, meg lehet ezt oldani azzal, hogy az óra előtt ne kapjon enni, nyilván így egyszerűbb. De én láttam már olyat is, hogy gazdit nagyon labdás kutyával azért hívtak be pótfoglalkozásra, hogy akkor tessék, így kell játékkal jutalmazni, megmutatták A-től Zs-ig, és onnan az a gazdi azt használta. Lehet, hogy be lehetne tenni a tematikába is, (sok tanfolyamon egyébként bele is csúszik, ha épp úgy adódik) de van olyan tanfolyam, ahol szerintem egyáltalán nem szükséges, mert azon a szinten az összes kutya jól működik kajával is, akkor inkább érdemes másra rágyúrni, és ha szeretnének továbbmenni, később mindenképpen tanulhatnak arról is.

Nem tudom, a feladatok unásig gyakorlásán mit értesz. Én a kutyámmal terápiáról érkeztem anno. az alapfokú tanfolyamra, ott meg azért volt tanítás is, így ebben a csoportunkban mindig én jártam az élen, és a legtöbb dolgot már tudtuk. Mégis mindig tudtak új kihívásokat adni. Ha nekem már egy halk szavacskára is azonnal csinálta a kutya, amit kellett, akkor elküldtek, hogy gyakoroljak amellett a kutya mellett, akit a leginkább szeretne kinyírni az enyém, ha lehetne. :P Ésatöbbi. Nem igazán unatkoztunk.

Az őv-s fazon és barátnője sztorit nem igazán tudnám kommentálni így látatlanban. Lehet, hogy így volt, és az szomorú, de most te leírtad a sztorit egy A verzióban, amiben lehet, hogy csomó minden (önhibádon kívül) nincs benne. Őszintén szólva én kb. erre értettem a fújolást, ha neked ez személyes tapasztalatod is, egy ilyen internetes oldalra leírva kb. egy pletyka szintjét üti meg. (És most nem a szavahihetőségedet akarom megkérdőjelezni.)

Ahogy azt sem tudom, hogy pontosan mi lehetett a kutyád körül. Hogy meddig jutottál el vele a rendszerben, és hogy azok az oktatók milyen szempontok alapján döntötték el, hogy így fognak vele foglalkozni.

Én a saját kutyámnál azt láttam, hogy sokszor fél óráig is vitatkoztak egy-egy tanfolyam után iskolavezetők és a módszer nagy emberei, hogy mi a legjobb neki itt és most, és hosszú távon. Mennyit lehet engedni a saját ideológiából, és mennyit engedhetnek meg neki. Nem mindig volt egyértelmű. Nekünk is mondtak olyat, hogy "ez a probléma nem az alapfokon fog megoldódni", sőt, az alapfok első pár hete konkrétan egy mélyrepülés volt, úgy éreztem, ott omlik össze minden, amit a terápián elértünk. De tény, hogy szükség volt arra az alapfokra, mert sok dolog volt, amit ott kellett megtanulnom, és tény, hogy a legtöbb dolgot nem ott tanultam meg. Nálunk amúgy alapfokon kifejezetten kérték, hogy írjuk le, hogyan élünk a kutyával, mennyit és hogyan foglalkozunk vele, és mindenkinek elmondták, hogy muszáj a kutyát társaságba vinni és elengedve is sétáltatni. Nyilván voltak, akiknél még az utóbbit nem lehetett kivitelezni, de ott szerintem eléggé ráfeküdtek erre.

Alapvetően azt gondolom, hogy a tükör módszer egy elég egységes rendszer. Átlag kutyákra van kitalálva. Átlag gazdik átlag kutyákkal ha végigmennek 1, esetleg 2 tanfolyamon, tök jó kis kutyát kapnak, akikkel minden gáz nélkül tudnak együtt élni. (Sajna akad kivétel is, és ha valaki nem jár vissza a sulira semmilyen formában később, akkor hajlamos lehet elaludni, és szép lassan elfelejteni, hogy mondjuk miért is működött valaha olyan jól az a tiltás a kutyánál.) Én odamentem egy nagyon gáz kutyával, valahol érthető, hogy kellett terápia, szemináriumok, előadások, alapfok, középfok és őv is, hogy minden a helyén legyen. Az árába bele lehet kötni, nekem is azzal volt és van a legnagyobb bajom, mégis úgy alakult, hogy pont egy ilyen suli vált számomra elérhetővé, másikra pedig nincs lehetőség. (Pedig először pl. tényleg tűzön-vizen át is a Cerbibe akartam menni.)

Amúgy a tükrös pórázfegyelem (nem hiszem, hogy ők találták ki, csak azért írom, mert ott [is] alkalmazzák.) tényleg egy nagyon jó kis dolog. :)

És éljen a formálás. :)

Utolsó: szerintem ezt már megvitattuk. :)

A jutalomfalat egy segédeszköz. Ha a kutya már jól működik segdeszközzel, olyannyira, hogy már szinte nincs is rá szükség (mert ugye ez lenne a cél), akkor el lehet hagyni. De addig is a gazdát is és a kutyát is segíti a kommunikációban.

Tényleg nem a szavahihetőségedet akartam kétségbe vonni, csak (pláne így) elmosódnak azok a tényezők, amik mindazon tapasztalataidat alakították. Pl. én most nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ismerek egy szintén tükrösgoldis csajt, aki eléggé hasonlít a leírásodra (azért nem hiszem, hogy ugyanaz), ő konkrétan pszichés beteg, azért nem túl egyszerű a dolga. És pl. ha egy ilyen kontextusban értelmezem a szituációt, számomra máris OK. az, ami a te szemedben jogosan hajmeresztőnek számít. Nem tagadni akarom, hogy amit láttál megeshet, lehet, hogy tényleg csak annyi volt, amit és ahogyan leírtál, és akkor ez tényleg szomorú. De nem igazán kézzel fogható, mert ki tudja, merre visz az utam, lehet, hogy egyszer majd én is elpártolok a tükör módszertől, meg az is lehet, hogy egyszer oktató leszek. Akkor viszont az olyan dolgokkal, hogy pl. a tükrösök hajlamosak túl mereven kezelni a rendszerüket, és foggal-körömmel kitartani a jutalomfalattal való motiváció mellett, tudok majd valamit kezdeni. Azzal, hogy vannak ilyen hülye oktatók, meg tükrösök, csak senki sem tudja, pontosan hol, meg mi, meg hogy, nem. :)

Mindenesetre köszönöm a meglátásaidat. :)

Képzavar.

Az "előre kiéheztetett" kutyát, ha egyáltalán van ilyen, akkor pontosan tanításra "éheztetik ki", hogy magas ingerkörnyezetben is tudja motiválni a kezdő gazdi. De ez általában annyiból áll, hogy a kutya tanfolyam előtt nem kap enni. Haladóbb szinten pedig nem megengedett.

Ha a kötődési tréninggel van a baj, ott a kutyának minden nap fel van ajánlva a lehetőség, hogy megegye a szokásos napi adagját. Ha a kutya az elején pár napig szarik a lehetőségre, esetleg nem is fogad el kaját, az már az ő baja. A kötődési tréning nem egy életforma, amiben az éhes kutya a legízesebb jutalmakkal van beédesgetve a gazdihoz. Ez egy folyamat, szélsőséges esetekben ajánlják a használatát, és üzenete van a kutya felé, ti., hogy "Tőlem függ az életed." Ha a folyamatnak vége, akkor már tényleg csak a tanításnál van jutalomfalat.

Akkor hol az önbecsapás?

Ezt nem tudom, honnan veszed. :)

A kutya természetesen itt sem teheti meg, hogy nem jön be, ha kap érte kaját, ha nem. Én sem szoktam neki behívásra falatot adni.

A kötődési tréningnek több fajtája van. A legritkábban használt az, amiről te beszélsz. Egyébként nem arról szól, hogy jutalomfaltért csinálja meg a kutya, amit csinál, hanem hogy csak a gazdától kapja meg a kajáját, magas ingerkörnyezetben, kézből. Nem feladatra. Éppen az a célja, hogy megmutassa a kutyának, hogy a gazda nem egy kajaautomata, aki este automatikusan odatolja elé az adag kaját. Nem a tisztelet kivívása a célja - nyilván az én nagyon domináns, nagyon magabiztos kutyám nem fog csak kajáért megcsinálni semmit, ha cigánykereket hányok is, ő sem egy olyan kutya, akihez alapvetően a hasán keresztül vezet az út. Sokáig kinti környezetben el sem fogadott semmilyen kaját. Alapvetően akkor tudunk együtt dolgozni, ha van nála tekintélyem, csak ezt nem a tanítás közben, hanem az egész életünkben próbálom megértetni vele. A kötődés meg egy másik szempont (lehet, hogy nem is ugyan azt értjük alatta), szerintem pl. teljesen érthető, hogyha valaki azt mondja, hogy nem akarja, hogy hozzá igazán kötődjön a kutyája, de azért sokszor hasznos. Nem tudom, én egyáltalán nem érzem, hogy a kutyámnak a méltóságába tiportam volna a kötődési tréninggel, pedig mi is megcsináltuk. (Hm, azért az élete nagyon nem volt veszélyben.)

Nem akarom megkérdőjelezni a te tapasztalatodat, ami biztosan nagyobb, mint az enyém, lehet, hogy épp a különbségből is adódik, hogy én itt nem eredménybeli, sokkal inkább ideológiabeli különbséget látok.