Fojtónyakörv használata?

Köszönöm a válaszokat! :)

akumi: téényleg? Ez nálam -1 pont a Cerbi iránt táplált érzéseimből, pedig amúgy szimpik. :( Mármint nem a fojtó használata, hanem a pórázon tanítás. Vagyis továbbra is nyitott vagyok a korábbiakhoz hasonlóan értelmes indoklásokra, hogy miért nem jó szabadon, miért kell pórázon, csak kicsit szkeptikusabb azzal kapcsolatban, hogy ilyen létezik. :P

Amúgy most ezek alapján az is nagyon izgat, hogy akkor hogy néz ki ott egy foglalkozás? Tudom, hogy az elején szokott lenni ilyen lefárasztás ("testnevelés"), utána pórázon vannak végig, míg pl. az oktató magyaráz? Vagy el vannak engedve, és csak a tanításnál kerülnek pórázra? (Tudom, menjek el és nézzem meg... Quuumessze van.)

A fojtó funkciója számomra így tök OK. :)

A bizonytalanságom onnan eredt, hogy nem használtam még ilyet sosem, és olyan érzésem volt, hogy ezen nem lehet rántani, mert kb. kettétöri a kutya nyakát. :D (Jó, nyilván nem, de na. Értitek.) De ha ti mondjátok, hogy nem fejezi le a kutyukat, én elhiszem. :)

Köszönöm a választ. Fhú, hát igen, itt már van véleménykülönbség. :)

Én több póráz nélküli próbálkozást is láttam már, én is ilyenen vettem részt a kutyámmal. Igen, főleg az első 1-2 alkalom gyakran káosz. :) Néha már-már rossz nézni a gazdikat, ahogy szenvednek, hogy maguknál tartsák a kutyát. De szerintem nem igazán van motiválóbb dolog arra, hogy megtaláljam a módját, hogy váljak sokkal érdekesebbé a kutyám számára, mint a pályán minden más, illetve szerezzem meg a figyelmét, mint ezek a kicsit kudarcos élmények. Szerintem egy kutyasuliban a legfontosabb, hogy megtanítsanak a kutyát kezelni, és igen, ebbe beletartozik az is, hogy ha akarom, ne csak gátlással tudjam magamnál tartani a kutyát, hanem pusztán azzal, hogy érdekessé tegyem magam, a hangomat, a mindenemet számára. Nyilván nem a gátlás ellen beszélek, mert arra is szükség van.

Nekem az ilyen tanfolyamokról mindig az volt a tapasztalatom, hogy a 2-3. hét környékére tök normális lesz a helyzet, a gazdák behívása biztossá válik (nyilván még nem a vaddal teli erdőben, csak a kutyával teli pályán), és már a kutyának sem kell könyörögni, hogy maradjon bent a gazdinál. (Vannak extrém esetek kétségtelenül. Én is láttam olyan kutyát, akire a kutyasuliban nyomkövető pórázt tettek, de nála nem a behívással volt a fő gáz, hanem konkrétan 5 méteres közelébe nem engedte a gazdáit.) Nekem a néhai saját tanfolyamomról kifejezetten olyan élményeim vannak, hogy a tanítós blokkok után az oktató mindenkinek egyesével elmondta, mit-hogy csinált jól, vagy rosszul, de mindig volt bent több oktató is abból a célból, hogy egy emberre minél több figyelem juthasson.

Nekem inkább a pórázas tanításról vannak olyan elképzeléseim, hogyha lekerül a póráz, van ott káosz rendesen. :) Nem gondolom, hogy azt ne lehetne kijavítani, de szerintem elég jól működik, ha az elejétől így szokják meg a gazdák.

Mondjuk most elkezdett érdekelni a téma, és tény, hogy nem sok ilyet láttam még, úgyhogy ha lehetőségem engedi, meg fogok nézni egy pár ilyen foglalkozást, meg pár így képzett kutyát. :)

Na most meg fogsz botránkozni, de: én konkrétan egy tükörsuliban éltem meg mindazon tapasztalásaimat, amikről beszélek. :D Nem szeretem reklámozni, mert nem egyedüli üdvözítő útnak tartom, meg általában a reakciók is elég vegyesek rá. :) (De azt sem mondom, nem vagyok elfogult, mert rengeteget segítettek nekem.)

Természetesen kivesszük a kaját az egyenletből. Első héten vannak a alapok, klikker kondicionálás, második héten pedig már elmondják, hogy a klikkerrel hogyan tovább. Sejtheted, hogy mindig van gazda, aki már előre mondja, hogy ő nem hajlandó mindig magával vinni ezt a kis sz@rt, meg amúgy is, milyen gáz már, hogy kattogtat az utcán össze-vissza. Második héten mind megnyugszik, mert el van mondva nekik, hogy ez mostantól nem a gazda egyik testrésze, hanem tanítási segédeszköz. Pontosan addig van rá szükség, a falattal együtt, míg az adott feladat megtanítása tart. A 4. hét körül már kezdik lélekben felkészíteni a gazdákat, hogy nemsokára el kell hagyni ezeket, és hangsúlyozzák a hanggal való dicséret fontosságát. 5-6. héten pedig kifejezetten a klikker és jutalomfalat nélküli munkára gyúrnak a kutyákkal. Az alapfokú tanfolyamot K99 E1 vizsga zárja, ahol jutalomfalat, labda, stb. használata kizárást von maga után. Talán a tanítás definíciójában van különbség a te felfogásoddal, hogyha rossz szemmel nézed a jutifalattartóval sétáló tükrösöket. (Ja, amúgy én is sokszor viszek magammal. :D) Itt a tanítás lépései: 1. tanítás 2. elnevezés 3. általánosítás, pontosítás 4. klikker, jutalom elvétele. A tanítás egyértelmű, az elnevezés az, mikor a kutya által sorozatosan felajánlott viselkedéshez parancsszót kötök, aztán már csak a parancsszóra végrehajtott feladatért jutalmazom, a pontosítás az, amikor még csiszolgatok a feladat kivitelezésén, ha szükséges, ééés az általánosításba elég sok minden tartozik bele. :) Hogy elmagyarázzam a kutyának, hogy ha fel kell lépnie egy piros dobozra, akkor ugyan arra a parancsra arra a kékre is fel kell lépnie, meg egy nagyobbra is, kisebbre is, hóban is, tűző napon is, kint is, bent is, utcán is, réten is, erdőben is, satsatsat... Az erre való külön figyelemnek a kutyák rossz általánosító képessége az oka. Igen, ebben benne van az is, hogy sétánál, magas ingerkörnyezetben is először motivációval gyakoroljuk a feladatokat. Ha már biztosak vagyunk benne, hogy a kutyánknál az adott feladat le van tisztázva, kellően általánosan érti, csak akkor van az, hogy fokozatosan elvesszük belőle a klikkert, jutifalatot. Innen elvárás szinten van a feladat, és a kutya nem teheti meg, hogy nem csinálja meg, még ha nincs kedve, akkor sem, és ebben atombiztos lehetek, mert tudom, hogy nem lehet, hogy a kutya nem érti a feladatot, vagy ebben a helyzetben nem érti, mert csomót szórakoztam azzal, hogy mindenhol értse és tudja. Ráadásul én pl. nagyon-nagyon szeretem klikkerrel tanítani a kutyámat, a legkülönbözőbb szituációkban és helyeken jut eszembe, hogy hm, de jó lenne ráformálni erre vagy arra, ezt vagy azt megtanítani neki, én ezért szoktam akkor is jutalomfalatot és klikkert vinni magammal, ha amúgy nem terveztem általánosítás alatt álló trükk gyakorlását. Mint ahogy mondjuk egy író mindenhová visz magával papírt és ceruzát. :) Elég agyas kutyám van, és általában minden nap tanítok neki valamit. Persze sokszor csak a tanlás öröméért és az agyi fárasztása érdekében csinálom, és nem tartom olyan fontosnak, hogy kész trükk legyen belőle, sokszor még csak el sem nevezem. Viszont ha az erdőben jön az ihlet, hogy most azt akarom, hogy tolasson fel a fára, akkor ott tanítom meg neki. :) Amúgy többnyire azt a tartót a negyedéig sem töltöm meg, de aaannyival kényelmesebb, hogy nagy, és könnyen belefér a kezem, és könnyű kivenni a falatot, hogy nagyon. :) (Meg csak nagyon halkan jegyzem meg: nem lehet, hogy látsz te azért jutalomfalattartó nélküli tükrösöket is, csak ilyen létformájukban nincs rajtuk sehol, hogy "tükörmódszer"? :))

Én amúgy nem érzem azt, hogy a jutalom rombolja a kapcsolatot. Szerintem itt elég nagy hangsúly van azon, hogy a kutyát hanggal is meg kell tudni dicsérni, ki kell tudni oldani egy büntetés után, és az első héttől fogva folyamatosan szólogatnak azoknak, akik hangot nem raknak a munkába, csak ontják a jutalomfalatot.

Fuhh, jó sok hülyeséget összehordtam itt, hidd el, nem hitet akarok téríteni, sem nem reklámszöveget írni, csak sokszor sok a homály a fejekben, és ezeket jó tisztázni.

Vicces, mert én kicsit úgy érzem, hogy nagyon hasonlóan viszolygunk a másik fajta módszertől. :) Én a pórázzal, te a sok jutalomfalattal való tanítástól. :) És most már aláírom, hogy az én viszolygásom egyértelműen a hiányos ismereteken alapul, úgyhogy örülök, hogy kialakult ez az eszmecsere, és biztos vagyok benne, hogy szétnézek majd más sulik háza táján is.

Nem tudom, hogy a gazdik vagy az oktatók hibája-e a jelenség. Érdekes kérdésfelvetés. :) El fogok gondolkodni rajta.

Őszintén szólva én a bemutatócsoport szerepléseit nem veszem véresen komolyan. Laikusoknak tök jó, és érdekes, és egyébként abszolút tisztelem a tagokat, de szerintem mondjuk egy őrző-védő sokkal jobban megmutatja, hogy mit tudhat a tükörmódszer. Nem tudom, miért van, hogy az utóbbi időben azért 1-2 bemutatójukra elmentem, és nem használtak jutalomfalatot, te pedig azt láttad, hogy szoktak. Hogy ez valami újítás-e, vagy mi, azt nem tudom. Tény, hogy folyamatosan változik, alakul a rendszer, még most is.

És ne haragudj, de szerintem az utolsó mondatod azért egy elég durva általánosítás. :) Te magad mondtad, hogy csupán 1 hasonló módszerű (azt nem is írtad, hogy tükrös) foglalkozáson vettél részt. Aláírom, lehet véleményed a bemutatók minőségéről, a suliból kikerülő gazdikról, és annak az órának a lebonyolításáról is. De 1 alkalom után azt mondani, hogy itt MINDENT csak ÉHEZTETÉSSEL oldanak meg... Fhúú. :)