Kutyát és gyerek! Miért csinálja ezt minden ember? (tisztelet a kivételnek)

Szia! Szerintem értelmes válasz lesz. Tudod, a kisgyerek egy ember, a kutya pedig egy állat. Induljunk ki ebből!:) A kisgyerek, mivel pici, nem tudja, hogy kell játszani egy kutyával, ha pl. otthon nincs kutyusuk. De ha van is kutyusuk, a gyermek akkor sem érti meg kb. 6 éves koráig a "majd" és a "türelem" és az "empátia" jelenségeket. Nem azért, mert butus, hanem mert az elméje még nem nyílt ki megfelelően.

Na most, a kutya, ha rámordul, a szülő megijed, hogy esetleg a kutyus bántani fogja a kicsit, és ezért (nem tudom, van-e gyereked), de elindul a szülőben az anyatigris viselkedés, és ezért az ijedtségét a kutyára tolja át, esetleg kiabálva vele, hogy ne morogjon vagy ugasson.

Azok az emberek, akik eldobják a kutyájukat, mert gyermekük születik, szerintem nem nevezhetők embernek. Nagyon mérges vagyok én is az ilyen "nincs helye a családban" típusú dolgokra. Hiszen az a kis lény csak rájuk számíthat, és aztán elajándékozzák, ha születik egy baba...:/

Azért, mert ha körbenézel mikro szinten a környezetedben, a csaádok 70-80%ánál van egy Bodri az udvaron, mert a) kertesházba kell kutya, b) a gyerek akart egy kutyát. Ezeknek a bodriknak nagyrésze fajtajellegű keverék, ügyeskedő szaporítók gyártmánya vagy a szomszédnéni buksijából kipotyogó oltatlan, férges ingyenkölyök. Kint vannak éjjel-nappal, akár megkötve mert foglalkozni a kutyával luxus, meg "jajj buksi megnőtt, harap, morog".

Itthon nincs sajnos kultusza a kutyatartásnak, az embereknek se pénze nincs rá, sem pedig szocializálva nincsenek rá, ennek pedig a furcsán poláris kultúránk az oka. Kell minden, de olcsón, jó az utánzott is, ha meg tönkremegy, mehet a kukába.

A gyerek az meg gyerek... a mai gyerekek el vannak kényeztetve, de nevelve nincsenek.

Tudom, találkoztam már én is ilyenekkel. Hosszú meló után a kutya tűri egy ideig a gyereket, mostmár még ismerkedni is oda megy, ami baromi nagy szó, viszont a legtöbb gyerek erre úgy reagál, hogy húzódozik meg visít, legrosszabb esetben bőgve rohan el. Ilyenkor a legbirkább kutya is zsákmánynak nézi, nem hogy egy dobermann... és akkor persze a fajta agresszív mert leugatja a gyerek haját...

Én is így szoktam látni de általában lehurrognak ...

Most is volt ez a botrány hogy az anyuka kidobta az ötödikről a kutyájukat mert az megharapta a kislányát.Ilyenkor általában csak azt nem említik hogy az a kisgyerek lehet hogy épp a farkát tépte,a fülét húzta,vagy egyszerűen kedve volt rugdosni...

Engem eddig csak akkor kapott meg a kutyám,amikor játszottam vele,akkor is véletlenül,és egy-két csikaráson kívül semmi bajom nem lett.Engem is megehetett volna már a kutyám,de nem tette mert nem volt rá oka.Én nem vertem,nem nyúztam,nem bántottam.De ha én,mint ember,ülök egy helyben,és oda jön hozzám valaki és csak úgy elkezd rugdosni,csak megpróbálom megvédeni magam.A kutya nem tud neked oda szólni hogy hagyd békén.De ilyenkor is ő a hibás,és vigyétek is elaltatni mert egy agresszív dög..

Oké,van olyan amikor egy megvadult kutya rátámad valakire.De az esetek 95%-ában úgy történik hogy vagy egy gyerek (akinek nem szól senki hogy a kutya is megtudja védeni magát)nyúzza a kutyát,vagy meg "kemény gyerek vok oszt én nem félek egy ilyen kis dögtől" és provokálják.

Ezt nem tudom megérteni: provokálják,aztán meg meg vannak szeppenve hogy a kutya is megtudja magát védeni..És dögöljön meg az agresszív korcs..Ilyenkor vagyok büszke néhány emberre!

Az előzőmből lemaradt:

Aki foglalkozik a kutyájával,arra nem támad rá.De ha csak kedve szottyan néha rajta levezetni a feszültséget,akkor a kutya se mindig hagyja magát.

A szülők nem nevelik a gyerekeiket. A gyereknek mindent lehet, mert gyerek, a kutyának meg nem lehet helyre tenni a gyereket, mert neki meg "alapból tudni kéne", hogy a kis idiótát nem szabad bántani.

A szülőknek kellene a gyereket is meg a kutyát is helyre tenni. Itt kezdődne a felelős állattartásra nevelés, ha már bevállalták mind a kettőt.

Én 6!!!! évesen kaptam kutyát. Egy zseniális, imádnivaló angol cockert. Eső kutya volt a családban, panelbe. Talán életem legjobb szülinapja volt, sőt, után következett 14 csodás év együtt. Az volt a feltétel, hogy mivel az én kutyám, az én felelősségem is. Babakorában, mive nyári szünet volt, 2-3 óránként szaladtam le vele pisilni-kakilni, később keltem suli előtt, hogy levigyem apámmal hajnalban, siettem haza mert a kutyának biztos már nagyon kell, lent voltunk néhány órát, játszottunk a többi gyerekkel aztán felmentünk tanulni. Volt, hogy neki mondtam leckét. Az első barátommal azért szakítottam,mert nem értette meg, hogy haza kell mennem levinni a kutyát, hogy elvégezze a dolgát, nem lehet éjszakákra kimaradni stb. mert egy élet múlik rajtam. Idő közben elkezdtünk kiállításokra járni, a kutya meg nagyon eredményes volt, uh voltak kölykei is, ami amellett, hogy rengeteg macerával és pénzzel járt, óriási de nagyon veszteséges élmény volt. Később meg még nagyobb csalódás, ugyanis 2 kölyök gazdáját soha többet nem értük el...

Rá egy évvel a kutya rákos lett és még 6 évig tudtunk neki elviselhető életfeltételeket biztosítani szenvedés nélkül.

Kérdezem én: HOL NEM FÉR ÖSSZE A KUTYA ÉS A GYEREK???