Szemét lenne, ha visszaadnám?
Úgy fél éve örökbe fogadtunk egy kutyát menhelyről. A férjem mindenáron fajtiszta kutyát akart, én meg akartam menteni egyet, így kiválasztottunk egy kb. 3 éves keveréket, és hazahoztuk.
Én nagyon szeretem, így nehen hozok döntést, de most már túl sok a jóból...
Sétálni csak pórázon lehet vele. Szóltak előre hogy szökik, de ha előtte több ebnek meg tudtam tanítani a behívást, gondoltam, vele sem lesz gond. Hát lett. Amint lekerült róla a póráz, el is tűnt, alig bírtam elkapni. Nehéz úgy lefárasztani hogy csak sétálni tudunk, a lakás kicsi, bár próbálok játszani vele, látom, hogy nem elég neki, így marad a többórás séta, amire nekem nincs időm.
Amíg a helyszínen vagyok, olyan mint a kisangyal. Amint hátat fordítok, mindent megcsinál amit tilos. Lelopja a kaját a pultról, bezabál bármilyen fóliát, csomagolást, nem érdekli semmilyen következmény (sosem bántottam egy ujjal sem, de komolyan, lehet már az lenne a megoldás)...
A szemetest kikotorja a szekrényből, feltúrja, megeszik belőle mindent, minden nap rettegve figyelem, mikor vigyem állatorvoshoz.
Fentiek miatt szörnyen sokat hány, hetente úgy kétszer, természetesen a padlószőnyegen, hiába bármi trükk hogy megtanítsam neki hova kellene, ha ő érzi hogy kell neki, megáll ott ahol van, és mehet a menet... legutóbb a kanapéról kaptam le, mert épp azt akarta lerókázni.
Sétára vissza: megőrül minden kutyától. Végigböngésztem az egész internetet, kipróbáltam minden lehetséges módszert, amint meglát egy másikat, azonnal acsarkodik. Az ül+marad kombó működik ha még időben kiadom a parancsot, de egyébként őrület van, képtelenség szocializálni, ha közelebb engedem egy másikhoz egyszerűen meg akarja ölni.
Gondoltam kutyaiskolára, de dolgozom és tanulok egyszerre, nincs időm akkor elvinni, amikor mennek a tanfolyamok. Pénzem sincs rá, egyszerűen többet költök rá havonta, mint magamra egy évben, vésztartalékom állatorvosra van, de az maradjon is csak ott, ahogy írtam, nála sose lehet tudni...
A tegnapi és mai műsor csapta ki végleg a biztosítékot, eddig eszembe se jutott, hogy visszaadjam, de ez már sok...
A széken át felmászott az asztalra, direkt a belső sarkára teszek mindent, hogy ne érje el. Széttépett egy doboz teát, és megzabált egy zacskó (1000 forintos) magmixet. Hazajöttem, ledobtam a szatyrom (én hülye), tudom hogy utólag minek, de megszidtam. Szatyor ott maradt, férjemmel elmentünk vásárolni, mire visszajöttünk, oda a méregdrága rozskenyér is. Nincs sok pénzünk, de igyekszem átállni az egészségesebb életmódra, hát úgy nehezen megy, ha mindent kétszer kell megvásárolni... (gondoltam szeparációs szorongásra, de nem az, egyszerűen hülye. Az első két hétben valóban ez volt a problémája, akkor lebontotta a lakást, ha elmentünk. Most nyugodtan lefekszik, látom a hátsó ablakból ha kimegyek)
A következő meglepi ébredésnél várt, amikor is egy hatalmas adag szar várt a szobaajtóban, belenyitva az ajtó, szétkenve azon is. Meg sem próbált felébreszteni, ezt bizton állíthatom, legutóbb akkor játszott el ilyet, amikor ott voltam. Szintén megállt a szőnyegen, és mehet a menet... pedig teljesen szobatiszta, és napi kétszer kakil sétánál. Gyanítom ez valami kicsinyes bosszú nála, nem kapott vacsorát, tekintve, hogy kiszolgálta magát aznapra.
Itt szakadt el a cérna. Hiába jöttem haza minden nap arra, hogy valamelyik sarokban kuporog szégyenében, erre ébredni már sok. Ha meg tudtam nevelni anyós elkényeztetett szobacirkálóját, és mintakutyát faragni após elkanászodott tízéves németjuhászaiból, azt hiszem, nem bennem van a hiba. Hiába minden nevelés, hiába a falkasorrend (biztos hogy a helyén van, eleinte álllandóan próbált "megdugni" minket, az első két hét után abbahagyta, és más kutyákat sem akar ledominálni, pedig erőszakosan tette azt is... csak ugatja őket...), hiába szeretem, még csak azt sem látom, hogy viszonozná.
Csak akkor tud szépen nézni ha kaját lát nálunk, csak akkor bújik, ha nagyon unatkozik, egyébként meg az se érdekli, hogy a világon vagyunk.
Mondták, hogy utcáról fogták be, gyanítom, kiskora óta ott élhetett, egyszerűen képtelen alkalmazkodni hozzánk, én pedig hozzá. Ki vagyok akadva, most is elbőgöm magam, ha eszembe jut, hogy visszaviszem, de ez tarthatatlan, se energiám, se idegeim nincsenek ekkora fokú komiszsághoz, pláne, hogy még csak szeretetet sem kapok az odafigyelésemért.
Ne haragudjatok hogy ilyen hosszú lett, talán még mindig magamat próbálom győzködni, de egyszerűen nem bírom... az biztos, ha lesz is másik kutyám, csakis kölyök, a saját nevelésem...
Köszönöm a válaszokat, jézusom, nem is tudom, hol kezdjem :)
Természetesen az alapítványnak, merthogy nem kifejezetten menhely, az volt a célja hogy elvigyem a p.ba, így nem mondtak róla semmi rosszat. Mivel az első héten meg volt teljesen szeppenve, mi sem vettük észre hogy ennyire problémás, akkor tényleg kisangyal volt, addigra meg megszerettük annyira, hogy ne akarjuk visszaküldeni.
A konyhában sajnos nincsen ajtó, s mivel albérlet, nem szerelgethetek oda semmit... a kaki a szobaajtóban volt, nem a bejáratiban, nem volt csukva, nem is akart kimenni, csak oda jutott el kényelmesen a kanapéról amin aludni szokott. Ha a csempére alakít és nem a szőnyegre, én sem akadok ki ennyire. Este az akció előtt kakilt, naponta kétszer visszük le fixen, lehetőségekhez mérten legalább egy órára, minden alkalommal produkál. Fogalmam sincs miből gyárt egyáltalán ennyi szart...
Amikor vállaltuk a kutyát még nem volt munkám, így eleget tudtam foglalkozni vele, az alap parancsokat megtanultuk, szóval hülyének nem hülye, csak iszonyatosan komisz. Így is figyelek rá, idebent sokat játszunk, rengeteg játéka van, de nem és nem...
Természetesen jól tudom mi a különbség a fajtiszta, fajtatiszta valamint a keverék kutyák között, tudatos döntés volt, megbeszélés után, hogy legyen inkább mentett keverék, mert azoknak a legkevesebb az esélyük normális életre.
sippara, huh, feladtad a leckét válaszban :)
Természetesen amikor elengedtem zárt területen volt, egy bekerített építkezésnél, csak megtalálta az egyetlen kiskaput a rendszerben, a lyukból húztam vissza. A kergetőzés nem utcán volt szerencsére, csak ott :) Semmit nem tudtam tenni, mert amint lekerült róla a póráz futott, mintha vasvillával kergetnék. Pedig akkor már jó ideje itt volt, megszokott minket, persze nem az első héten próbálkoztam ilyesmivel... előtte pedig itthon gyakoroltuk, idebent gond nélkül ment minden.
Lehet fáradt vagyok, ezt a büntetéses részt nem igazán értem. A rosszaság mértékétől függően alkalmazzuk a falkakizárást, ha kell rászólok, büntetlenül semmi nem marad. Ezért nem is meri megcsinálni ha itthon vagyunk, csak ha senki nincs, aki rászóljon. Karácsonykor, amikor az ünnepi húst lopta el, kapott egy orrbakoppintást is (én meg egy óriási harapást, szóval azt hiszem elárulja a hozzáállásom, hogy akkor nem adtam vissza).
A szemetes a szekrényben van, csak ha olyanja van, ki tudja nyitni. Lakatot nem tudok ráakasztani :) A flakonos neveléssel próbálkoztunk, bármi van benne, játéknak nézi, és boldogan visszahozza. Ha csak le van téve, széttépi.
Eddig minden tettenérésnél átpakoltam a 18 kilós kutyát az előszobába, ha nem tettem volna, nem akadnék ki rajta :D De egyszerűen szintén nem... legutóbb kitettem, hányt, majd visszarohant és folytatta a szőnyegen.
Sosem vagyok frusztrált, alapjáraton sem, tehát olyan nincs, hogy görcsbe rándul a gyomrom, ha meglátok egy ebet közeledni :) Mindig igyekszünk szocializálni, de mivel megőrül, és hatalmas agyarai vannak, senki nem meri odaengedni hozzá a kutyáját. Legutóbb mikor ilyesmivel próbálkoztunk, egyből tépni kezdte a másikat, azóta arra próbálom nevelni, hogy csendben átengedje a többit, utána hátha könnyebb lesz, csak szokja meg, hogy nem a fronton van... Ezért ültetem le, nem rángatom el, hanem leülünk a járda szélén és megvárjuk, míg elmegy a másik. Ha időben kiadom a parancsot működik, de ha egyszer őrjöngeni kezd, már se lát, se hall, elé kell lépnem és erélyesen rászólnom, hogy abbahagyja, de attól meg nem lesz barátságosabb...
Szocializálásra elviszem mindenképpen, de ahhoz meg bkv-zni kell, amitől retteg.
Hogy miért hagyok elől bármit, annak egészen egyszerű oka van: nem fér be sehova. Nincs spájzom csak egy pici konyhaszekrényem amibe örülök ha pár csomag tészta befér. Kénytelen vagyok ezt-azt előhagyni, dobozban volt amúgy, de az nem zavarja különösebben.
Hát ha már én frusztrált vagyok, legyen ő is :D tudom hogy ez az én hibám volt, talán ki is tűnik, de azért rendesen adott hozzá, hogy ideges legyek.
Ha a folyamatos frusztráció alatt azt érted hogy ki van nyalva a szőrös feneke, hát legyen :) Én mindent megteszek, nem is szoktam leszidni utólag, mert tudom, hogy úgyse tudja hogy miért teszem. Általában béke van, egy fotel van az ágyhoz tolva hogy mellettünk tudjon aludni, a sétákat rengeteg jutalomfalattal intzéem, hogy ne rossz élmény legyen neki. Ezért is van a leültetős módszer, így meg tudom dicsérni ha szót fogad ahelyett, hogy állandóan szidnom kéne amiért acsarog.
A vacsoramegvonás nem büntető célzatú volt. Egyszerűen úgy véltem, hogy egy kiló magkeverék, és egy kiló rozskenyér éppen elég volt egy fél kajaadagnak, mivel kétfelé osztom neki, reggelit pedig kapott. Így is vissza kellett venni az adagból, mert kezdett erősen gömbölyödni.
Ahogy már írtam, nem szoktam leszidni, max ha rossz napom volt... azt pedig talán meg lehet érteni, hogy amikor fáradtan hazaesek, nem tudom túlságosan értékelni, ha aznap másodszorra porszívózhatok fel, mert megint széttépett valamit a szőnyegen :) Jó, persze az írásomból nem lehet annyira levenni, de általában szó nélkül veszem, úgysem lenne értelme.
Itt van pár dolog amibe nem nagyon akarok belemenni... de hogy mit tanítottam neki? :) Sosem idegeskedem, ha büntetnem kell rászólok és falkakizárással teszem, nem ordítok magamból kikelve, vagy tombolok, egy halk szavamra szót fogad, és pillanatok alatt megtanulja a parancsokat, amiket be is tart. Ha egyszer leültetem, elmehetek a lakás másik felébe is, ott marad... a tápját csak a "marad" paranccsal teszem le a földre, és addig nem nyúl hozzá, míg nem engedtem meg, akkor se, ha kimegyek a konyhából... Tehát akárhogy nézem, a jelenlétemben engedelmes. Foglalkozom vele, ha idejön megsimogatom, igyekszem feladatokat adni neki, hogy ne unatkozzon... drága táppal etetem nem tescóssal, ennél többet nem tudok tenni.
Nem véletlenül vagyok kétségbeesve, próbáltam mindent, átnéztem minden szaklapot, könyvet, betartunk mindent ami ahhoz kell, hogy jól működjön a falka, de ezek olyan berögződések amiket nem tudok kiírtani belőle. Abban sem az zavar, hogy ha megesz valamit, hogy megette, hanem, hogy csomagolással együtt legtöbbször... aztán figyeljem, mikor vihetem orvoshoz... egyszerűen kiidegel ezzel.
Tényleg szeretem, az életem adnám minden állatért, de én is úgy érzem, hogy ezegyszer túlvállaltam magam, tudtam, hogy lesznek nehézségek, de ez így egyszerre sok.
Talán megpróbáljuk a kutyasulit, de lehet mindkettőnknek jobb lnne, ha visszakerülne az alapítványhoz. Természetesen nem gyepmesteri telep, oda eszem ágában sem jutna leadni, jól bánnak velük, panzióban tartják őket, így attól nem tartok, hogy a körülményektől sérülne, attól annál inkább, hogy mi is lepasszoltuk... azt hiszem kell pár nap hogy ezt helyretegyük a férjemmel, szeretnék a körülményekhez képest jól dönteni... az biztos, hogy én is megsínylem a dolgot, de így sem jó...
Nem fogom tudni lepasszolni, meglátom azt a vigyori pofáját, és megszakad a szívem, ha csak erre gondolok :(
Esetleg abban tudnátok tippet adni, hol találok olyat, aki be meri áldozni a kutyáját szocializációra? Egyelőre máshogy nem fog menni.
válasza:Mikor retteg a busztól, Te mit teszel? Percek alatt hozzá lehet szoktatni egy félős kutyát is a közlekedéshez.
Nem kell beáldozni senki kutyáját, simán kell egy békés kutya, a Tiédre pedig szájkosár, amíg el nem fogadja a többi kutyát.
válasza:
válasza: válasza:Szerintem nagyon engedékeny vagy és elhiszed, hogy igazából (a jelenlétedben) tökéletes a kutya, szófogadó, stb, de az nem a te jelenlétedben van, amikor neki akar rontani a többi kutyának? Amikor "későn" adod ki a parancsot és nemhogy leültetni, de lecsitítani sem tudod? Tessék fenékbe billenteni (ez egy méretes pofon, egy emberes pórázrántás és egy oroszlánüvöltés GYK-s szinonimája) és akkor majd figyelni fog rád.
Amikor a palackot dobod, az hogy lehet, hogy játéknak veszi? Tegyél beke kavicsot, aprót és vágd rendesen hozzá, ha nem vette eddig a lapot. Legközelebb elég lesz csak megcsörgetned.
Olyan nincs, hogy a kutya otthon, meg a jelenlétedben tökéletes és csak akkor rossz, amikor nem látod. Kicsit puncsol neked a kutya, meg leül, meg helyben marad, mert otthon nincs jobb dolga, de nem tisztel egy kicsit sem, mert nem tudsz büntetni. Azt is hagyod, hogy megharapjon, mert az orrára koppintottál. Olyat kellett volna neki lekeverni, hogy örök életére az eszébe vésse. Én egyébként nem vagyok kutyaverő, mielőtt azt gondolnád. :) De a jó időben, kellő erővel és megfelelő okkal adott pofon fordulópontra képes juttatni a kapcsolatot.
A megoldást természetesen egy kiképző fogja hozni, csak gondoltam rávilágítok néhány ellentmondásra.
válasza:Valamit mégsem csinálsz jól, de az nem jelenik meg a leírásodban. Valamit amit talán magad sem veszel észre de a kutya egyértelműen észreveszi és ennek megfelelően viselkedik.
valószínű mindemellett az átlagnál érzékenyebb keményebb kutyával állsz szemben. A kettő együtt vezet oda ahol most álltok.
Tényleg jó lenn ha egyszer kihívnál magadhoz valaki oktatót aki a külsős szemével nézi a kapcsolatotokat és talán megtalálja, hogy mitől csúszik a kutya.
Amúgy, hogy a hús ellopása utáni fegyelmezésre harapott az azért nagyon sokat elmond.
válasza:Nem olvastam az összes választ, de azért annyit hozzátennék, hogy sokkal lényegesebb az, hogy a kutya KINT hogyan viselkedik. Hogy nem lehet elengedni, mert nem behívható, nem hallgat a tiltásra, stb...Ezek a fontos dolgok! A helyedben beszereznék egy 10-15 méteres nyomkövető pórázt, sokat tud javítani a behíváson (és a tekintélyeden), ha nem adsz neki lehetőséget arra, hogy hibázzon. A falkából való kizárás pedig szerintem óriási hiba. Egyrészt nagyon sokat ront egy kapcsolaton az, ha gyenge kötődés mellett ilyen módon bünteted, másrészt pedig szinte biztos vagyok abban, hogy nem is csinálod jól, mert ha jól csinálnád, akkor a kutya már rég lecsatlakozott volna... Így pedig inkább nevetségessé teszed magad, minthogy komolyan vegyen.
Azt javasolnám, hogy KINT legyél számára baromi érdekes, csak kint játszatok, kint tanuljatok, soksok finom kajával.
Bent az első dolgom az lenne, hogy lezavarom a kanapéról! Ha egy jó magaviseletű kutya felmehet a kanapéra és ott aludhat, azzal nincsen semmi gond, DE egy olyan kutya, amelyik egyértelműen problémás és nincs rendben a kapcsolat, az szerintem nem érdemel ilyen kiváltságot. Legyen a földön kialakított helye, a játékokat pakold el, ne érezze, hogy ő bármit is birtokolhat, se a kanapét, se az ágyat, se a játékot, semmit.
A válaszodban pedig próbálsz mindent kimagyarázni, inkább azon gondolkodj el, amit sippara írt!
Hiába írod, hogy nem a te hibád. Hát ki másé lenne??!!
Kutyasuli vagy kiképző tud segíteni. Ne a kifogásokat keresd, hanem fogd meg és vidd el. Ha nem teszed meg, akkor te sem szereted őt annyira, mint mondod. Akkor viszont hogy várhatod el, hogy kötődjön hozzátok, ha te magad sem kötődsz hozzá?... Érdemes lenne ilyen dolgokon elgondolkodnod. Felejtsd el az önsajnálatot, felejtsd el, hogy túlvállaltad magad, felejtsd el azt, hogy eddig hogyan viselkedett, és hogy milyen dolgokkal bosszant fel!! Baromi jó emberi tulajdonság az, hogy képesek vagyunk MEGVÁLTOZNI! Szerintem próbálj meg olyan gazdivá válni, amilyenre neki szüksége lenne. De ez nyilván sokkal macerásabb, mint visszavinni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!