Szemét lenne, ha visszaadnám?
Úgy fél éve örökbe fogadtunk egy kutyát menhelyről. A férjem mindenáron fajtiszta kutyát akart, én meg akartam menteni egyet, így kiválasztottunk egy kb. 3 éves keveréket, és hazahoztuk.
Én nagyon szeretem, így nehen hozok döntést, de most már túl sok a jóból...
Sétálni csak pórázon lehet vele. Szóltak előre hogy szökik, de ha előtte több ebnek meg tudtam tanítani a behívást, gondoltam, vele sem lesz gond. Hát lett. Amint lekerült róla a póráz, el is tűnt, alig bírtam elkapni. Nehéz úgy lefárasztani hogy csak sétálni tudunk, a lakás kicsi, bár próbálok játszani vele, látom, hogy nem elég neki, így marad a többórás séta, amire nekem nincs időm.
Amíg a helyszínen vagyok, olyan mint a kisangyal. Amint hátat fordítok, mindent megcsinál amit tilos. Lelopja a kaját a pultról, bezabál bármilyen fóliát, csomagolást, nem érdekli semmilyen következmény (sosem bántottam egy ujjal sem, de komolyan, lehet már az lenne a megoldás)...
A szemetest kikotorja a szekrényből, feltúrja, megeszik belőle mindent, minden nap rettegve figyelem, mikor vigyem állatorvoshoz.
Fentiek miatt szörnyen sokat hány, hetente úgy kétszer, természetesen a padlószőnyegen, hiába bármi trükk hogy megtanítsam neki hova kellene, ha ő érzi hogy kell neki, megáll ott ahol van, és mehet a menet... legutóbb a kanapéról kaptam le, mert épp azt akarta lerókázni.
Sétára vissza: megőrül minden kutyától. Végigböngésztem az egész internetet, kipróbáltam minden lehetséges módszert, amint meglát egy másikat, azonnal acsarkodik. Az ül+marad kombó működik ha még időben kiadom a parancsot, de egyébként őrület van, képtelenség szocializálni, ha közelebb engedem egy másikhoz egyszerűen meg akarja ölni.
Gondoltam kutyaiskolára, de dolgozom és tanulok egyszerre, nincs időm akkor elvinni, amikor mennek a tanfolyamok. Pénzem sincs rá, egyszerűen többet költök rá havonta, mint magamra egy évben, vésztartalékom állatorvosra van, de az maradjon is csak ott, ahogy írtam, nála sose lehet tudni...
A tegnapi és mai műsor csapta ki végleg a biztosítékot, eddig eszembe se jutott, hogy visszaadjam, de ez már sok...
A széken át felmászott az asztalra, direkt a belső sarkára teszek mindent, hogy ne érje el. Széttépett egy doboz teát, és megzabált egy zacskó (1000 forintos) magmixet. Hazajöttem, ledobtam a szatyrom (én hülye), tudom hogy utólag minek, de megszidtam. Szatyor ott maradt, férjemmel elmentünk vásárolni, mire visszajöttünk, oda a méregdrága rozskenyér is. Nincs sok pénzünk, de igyekszem átállni az egészségesebb életmódra, hát úgy nehezen megy, ha mindent kétszer kell megvásárolni... (gondoltam szeparációs szorongásra, de nem az, egyszerűen hülye. Az első két hétben valóban ez volt a problémája, akkor lebontotta a lakást, ha elmentünk. Most nyugodtan lefekszik, látom a hátsó ablakból ha kimegyek)
A következő meglepi ébredésnél várt, amikor is egy hatalmas adag szar várt a szobaajtóban, belenyitva az ajtó, szétkenve azon is. Meg sem próbált felébreszteni, ezt bizton állíthatom, legutóbb akkor játszott el ilyet, amikor ott voltam. Szintén megállt a szőnyegen, és mehet a menet... pedig teljesen szobatiszta, és napi kétszer kakil sétánál. Gyanítom ez valami kicsinyes bosszú nála, nem kapott vacsorát, tekintve, hogy kiszolgálta magát aznapra.
Itt szakadt el a cérna. Hiába jöttem haza minden nap arra, hogy valamelyik sarokban kuporog szégyenében, erre ébredni már sok. Ha meg tudtam nevelni anyós elkényeztetett szobacirkálóját, és mintakutyát faragni após elkanászodott tízéves németjuhászaiból, azt hiszem, nem bennem van a hiba. Hiába minden nevelés, hiába a falkasorrend (biztos hogy a helyén van, eleinte álllandóan próbált "megdugni" minket, az első két hét után abbahagyta, és más kutyákat sem akar ledominálni, pedig erőszakosan tette azt is... csak ugatja őket...), hiába szeretem, még csak azt sem látom, hogy viszonozná.
Csak akkor tud szépen nézni ha kaját lát nálunk, csak akkor bújik, ha nagyon unatkozik, egyébként meg az se érdekli, hogy a világon vagyunk.
Mondták, hogy utcáról fogták be, gyanítom, kiskora óta ott élhetett, egyszerűen képtelen alkalmazkodni hozzánk, én pedig hozzá. Ki vagyok akadva, most is elbőgöm magam, ha eszembe jut, hogy visszaviszem, de ez tarthatatlan, se energiám, se idegeim nincsenek ekkora fokú komiszsághoz, pláne, hogy még csak szeretetet sem kapok az odafigyelésemért.
Ne haragudjatok hogy ilyen hosszú lett, talán még mindig magamat próbálom győzködni, de egyszerűen nem bírom... az biztos, ha lesz is másik kutyám, csakis kölyök, a saját nevelésem...
A konyhaajtót nem tudjátok csukva tartani? Vagy felszerelni esetleg valami kicsi kerítést. Ha meg elmentek otthonról, adjatok rá szájkosarat.
Sétálni hányszor viszitek egy nap? Lehet, hogy ez a bekakilás is a sok plusz zabától van. Biztos nem bosszúból csinálja.
Felelőtlenül választottál kutyát és a menhelyen sem biztos, hogy a megfelelőt adták oda neked. Fél év átállás egy felnőtt kutyánál 0. Amit leírtál panaszként, azokat kitartó neveléssel meg lehetne oldani. Csak éppen neked segítségre lenne hozzá szükséged.
Nincs lemozgatva, hiszen írod, hogy sétálás van csak, mert nem tudod behívni. Nem tudod, mert azt is meg kell neki tanítani. Addig pedig valami bekerített helyen biztosítani kellene a mindennapos szabad mozgást.
A bekakálás nem bosszú volt. Megevett egy csomó mindent, ami nem a szokványos kutyakaja, hát nem bírta ki a lemenésig.
Keressél annak a kutyának új gazdát. De a menhely is jobb lenne neki. Gondolom, szerződésben van, hogy visszaveszik.
Nem minden kutya egyforma, nem minden kutyához "elég" minden ember. Túlvállaltad magad, nagy falat neked ez a kutya segítség nélkül. A leírásod alapján bizony sorrendbeli problémák is vannak. Te is láthatod, egyedül nem tudod megoldani őket. Vagy keress fel egy olyan kutyasulit, akik a kutya-gazda kapcsolatra fektetik a hangsúlyt vagy tényleg add vissza a menhelyre.
Mondjuk mivel nem zsákbamacskát hoztál haza, tudtad, h nehéz lesz vele, illene minden lehetőséget megpróbálni és ha külső segítséggel sem megy a dolog, akkor visszaadni...
Gyakorlatilag az első mondatokból lejön a probléma és ez jellemzi is az egészet:
"A férjem mindenáron fajtiszta kutyát akart, én meg akartam menteni egyet, így kiválasztottunk egy kb. 3 éves keveréket, és hazahoztuk."
Ne haragudj, de ez azért vicces (vagyis annyira nem...). :)) A férjed fajtatisztát akart, neked mindegy volt, te meg akartad menteni, erre elhoztatok egy keveréket. Hát hol fajtatiszta az? (Amúgy FAJtiszta, hiszen kutya.) :D
És ugyanez van végig. Nem lett átgondolva a dolog, valóban felelőtlenül választottad. Jobban át kellett volna gondolni, jobban megismerni mielőtt elhozod, hogy megfelel-e nektek vagy sem. Nem a legproblémásabb kutyát kell elhozni, csak mert te jót akarsz tenni és azt hiszed ezzel majd megmented. Azt írod dolgozol, de mellette tanulsz, sőt már férjed is van. Szerintem ez bőven elég egy embernek eleinte, sőt írtad, hogy mentetek bevásárolni, gondolom akkor háztartást is vezetsz, talán főzöl, mosogatsz és mindenféle házimunkát is végzel. Nem is értem, miért nem gondoltátok meg jobban a dolgot, már eleve egy nyugisabb kutya is meggondolandó, hiszen kevés az időd és azt írod a pénz sem vet fel. De te egy problémásat választottál, amire saját bevallásod szerint sincs elég időd. Talán meg tudnál vele birkózni, ha erre tennéd fel az életed, de munka és tanulás és egyebek mellett ez nem csoda, ha nem megy.
Szerintem keress neki másik gazdát, vagy vidd vissza a menhelyre, vagy legalább előtte beszélj velük, hogy ezt tervezed mert már nem bírtok vele és idegileg sem bírjátok. Akkor jobban átéreznéd, hogy mi lesz később, mert ugye azt írtad nehezen szánnád rá magad mert valamennyire szereted is. Így talán jobban átéreznéd, hogy milyen lenne, ha már nem lenne veletek és segítene jobban meghozni a döntést, hogy tudd, mit is akarsz inkább.
A kutyaiskola valóban jó lehetne, de írtad, hogy se pénzed, se időd rá. Szóval ha sehogyan sem tudod megoldani a kutyaiskolát, akkor tényleg jobb lenne ennek véget vetni és másik gazdát keresni neki. Nektek pedig vagy ne legyen egy ideig kutyátok, vagy válasszatok egy olyat, ami nem tűnik problémásnak, amivel bőven elbírtok munka és egyebek mellett is. Nem feltétlenül az a baj, hogy felnőtt kutyát vittetek haza, kölyökből is ki lehet fogni olyat, aminek egyszerűen rémes a természete és meggyűlik vele az ember baja, mire helyre teszi. Ráadásul egy kölyök kutyával is van ám rengeteg baj, eleinte többször le kell vinni. Ha dolgoztok, akkor ki vinné le? Ki foglalkozna vele kiskorában, ki nevelné, ki fektetné le az alapokat? Egy ideig folyton sírna, szétszedné a lakást, egy kölyök még sok szempontból olyan, mint egy kicsi gyerek, nem tudod még vele megértetni, hogy mi az, hogy valamit nem szabad. Van ami amolyan szükséges rossz és egyszerűen vele jár a dologgal. Úgy értem egy kölyök kutyával azért van bosszúság, és a szobatisztaságra neveléshez is idő kell, tehát az ami most megy, ugyanúgy menne vele is egy ideig.
Esetleg ha arról van szó, hogy csak valami állatra, valami élőlényre vágytok, akkor lehet gondolkozni a macskán is, azzal is van probléma, de azt jobban ott lehet hagyni és ha épp nem érsz rá nem katasztrófa és jobban is bújik, ha kiskorától fogva gyakran simogatja az ember és szelíd lesz. Persze tudom az nem kutya, hatalmas a különbség. De kutyából szerintem nektek jelenleg egy nyugisabb kellene, amivel el is bírtok. Itt nem csak arról van szó, hogy szerinted te elég erős vagy hozzá, elbírnál vele (egyetértek azzal, hogy minden kutya más, lehet, hogy túlvállaltad magad valóban, még a legjobbakkal is megeshet), hanem arról is, hogy figyelembe kell venni, hogyan éltek. Életmódot is próbáltok váltani, úgy érzem épp elég dolgot csinálsz egyszerre. Mit tanulsz, hogy az nem foglal le eléggé, nem érdekel igazán? Szerintem át kellene gondolni mit akarsz és aszerint választani. Mert a mostani életetek mellé praktikusabb lenne egy nyugisabb, könnyebben kezelhető kutya.
Nyilvánvalóan neked a legkönnyebb megoldás az lenne, ha beadnád egy menhelyre. De ha már kimentetted onnan, és állítólag szereted is, akkor ezt nem teheted meg vele még egyszer. Ha igazán szereted, akkor a legjobbat akarod neki, tehát inkább próbálj meg másik gazdát találni. Másik családot, ahol lehetőleg udvar is van, és kinti-benti kutya lehet. Nyilvánvalóan rettenetesen unatkozik otthon, nem találja a helyét a lakásban, másrészt egy olyan kutya, aki egész kiskorát utcán töltötte, nehezen szokik meg a 4 fal közé zárva, akkor is, ha sétáltatják. Egy menhelyi kutya, ha sosem nevelték, vagy éppen sérült a korábbi bánásmód miatt, gyakran nehezen kezelhető. Ezt figyelembe kellett volna venned, mielőtt elhozod.
Szóval én a helyedben mindenképp olyan helyet keresnék neki, ahol nagyobb kert is van, és nem cseszik le, ha kapar vagy letapossa a virágokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!