Szemét lenne, ha visszaadnám?

"..pláne, hogy még csak szeretetet sem kapok az odafigyelésemért...."

Nem hinném, hogy nem kapsz tőle, csak ő másmilyen egyéniség. Nekünk is van 2 ex kóbor macskánk, akik egyáltalán nem bújósak, és a szeretet kimutatása kimerül náluk annyiban, hogy kéthetente egyszer hagyják magukat megsimogatni. De azét szeretnek minket, és megbíznak bennünk. A másik kettő viszont, akik szintén kóborok voltak, nagyon kedves és hízelgős. De ezt nem várjuk el tőlük. Örülünk, hogy boldogok nálunk, hogy nem haltak éhen anno, vagy ütötte agyon őket egy gonosz ember, vagy ilyesmi. Ennyi erővel én is kitehetném azt a kettőt, mert "nem érik meg a befektetést"?

Na akkor pontonként, csak hogy lásd, nem feltétlenül a kutyával van ám a gond:

"Sétálni csak pórázon lehet vele. Szóltak előre hogy szökik, de ha előtte több ebnek meg tudtam tanítani a behívást, gondoltam, vele sem lesz gond. Hát lett. Amint lekerült róla a póráz, el is tűnt, alig bírtam elkapni."

Behívást ZÁRT TERÜLETEN, vagy HOSSZÚ PÓRÁZON tanítunk. Az, hogy elengedem a (3 éves, mentett, utcán élt) kutyát, oszt' majd lesz valami, szerintem úgy százból 99 esetben nem működik - pláne nem akkor, ha ezután elkezded kergetni a kutyát, és maximálisan megerősíted benne, hogy itt ő az, akit követnek.

"Amíg a helyszínen vagyok, olyan mint a kisangyal. Amint hátat fordítok, mindent megcsinál amit tilos. Lelopja a kaját a pultról, bezabál bármilyen fóliát, csomagolást, nem érdekli semmilyen következmény"

nem nem érdekli a következmény, hanem nincs következmény. A büntetést az definiálja, hogy a büntetett cselekedet gyakorisága csökken. Ha ilyen nem történik, akkor nem megfelelően bünteted a kutyát, ezt is ki kell kísérletezni.

"A szemetest kikotorja a szekrényből, feltúrja, megeszik belőle mindent, minden nap rettegve figyelem, mikor vigyem állatorvoshoz."

A problémás területeket el kell zárni, vagy flakonnal be kell csapdázni, amíg nem vagytok otthon.

"...természetesen a padlószőnyegen, hiába bármi trükk hogy megtanítsam neki hova kellene, ha ő érzi hogy kell neki, megáll ott ahol van, és mehet a menet... legutóbb a kanapéról kaptam le, mert épp azt akarta lerókázni."

Amikor látod, hogy jön Vuk, felkapod és átrakod a kutyát egy szerinted hányásra megfelelőbb felületre. Ha minden alkalommal megteszed, egy idő után meg fogja spórolni neked az időt és saját magának a rángatást.

"Sétára vissza: megőrül minden kutyától. Végigböngésztem az egész internetet, kipróbáltam minden lehetséges módszert, amint meglát egy másikat, azonnal acsarkodik. Az ül+marad kombó működik ha még időben kiadom a parancsot, de egyébként őrület van, képtelenség szocializálni, ha közelebb engedem egy másikhoz egyszerűen meg akarja ölni."

Azt próbáltad már, hogy odaengeded végre egy másik kutyához, és tiltod, ha túlzásokba esik? Mert így csak az van, hogy lát egy kutyát, oda akar menni (ami tök természetes), nem engeded, ettől ő frusztrált, ideges lesz, és persze, hogy tizenöt-húsz ilyen alkalom után a k*rv*aanyját minden szembejövő kutyának, hiszen kutya jön->gazdi frusztrált->én frusztrált vagyok, tehát kutya jön=frusztráció.

"A széken át felmászott az asztalra, direkt a belső sarkára teszek mindent, hogy ne érje el. Széttépett egy doboz teát, és megzabált egy zacskó (1000 forintos) magmixet."

TUDOD, hogy nem százas a kutya nevelésügyileg, miért hagyod elöl a teát, magmixet, BÁRMIT, amit meg tud enni?

"Hazajöttem, ledobtam a szatyrom (én hülye), tudom hogy utólag minek, de megszidtam. Szatyor ott maradt, férjemmel elmentünk vásárolni, mire visszajöttünk, oda a méregdrága rozskenyér is."

Leszidod, nem tudja, miért, megint csak frusztrálttá teszed, majd a frusztrált kutyát egyedül hagyod mindenféle oldás nélkül a lakásban, előtte szemmagasságban ehető cucc. Nem kell jósnőnek lenni, hogy tudd, meg fogja zabálni, ha akár csak három percre kiteszed a lábad.

"gondoltam szeparációs szorongásra, de nem az, egyszerűen hülye. Az első két hétben valóban ez volt a problémája, akkor lebontotta a lakást, ha elmentünk. Most nyugodtan lefekszik, látom a hátsó ablakból ha kimegyek"

A kutya folyamatos frusztrációt kap abból a forrásból, ahonnan nyugalmat, magabiztosságot, biztonságot kéne kapnia. Szeparációs szorongása van, és minden oka meg is van rá.

"A következő meglepi ébredésnél várt, amikor is egy hatalmas adag szar várt a szobaajtóban, belenyitva az ajtó, szétkenve azon is. Meg sem próbált felébreszteni, ezt bizton állíthatom, legutóbb akkor játszott el ilyet, amikor ott voltam. Szintén megállt a szőnyegen, és mehet a menet... pedig teljesen szobatiszta, és napi kétszer kakil sétánál. Gyanítom ez valami kicsinyes bosszú nála, nem kapott vacsorát, tekintve, hogy kiszolgálta magát aznapra."

A kutyák nem állnak bosszút, nem is tudnák értelmezni magát a fogalmat - épp ezért nem érti azt sem, hogy te lecseszed, mert napközben szétrágott valamit, azt sem, hogy lecseszed, mert megette a kenyeret, és azt sem, hogy ő EMIATT nem kap enni (azt viszont tisztán látja/érzi, hogy büntető jelleggel nem kap vacsorát, ahogy azt is, amikor büntetni próbálod, csak épp nem érti, MIÉRT kapja ezeket, és így válsz minden egyes ilyen hibával egyre következetlenebb, idegileg instabilabb falkataggá a szemében). A tiéd valószínűleg jelölni próbál, mivel úgy érzi, senki nem képes megfelelően, kiegyensúlyozottan irányítani a falkáját, megpróbálja ő maga átvenni a vezetést, hátha neki jobban megy.

"Hiába jöttem haza minden nap arra, hogy valamelyik sarokban kuporog szégyenében, erre ébredni már sok."

Nem szégyenében, hanem félelmében kuporgott a sarokban. Kiválóan kialakult benne az általánosítás, hogy amikor gazdi hazaér, VALAMIÉRT én biztos kapni fogok.

"Ha meg tudtam nevelni anyós elkényeztetett szobacirkálóját, és mintakutyát faragni após elkanászodott tízéves németjuhászaiból, azt hiszem, nem bennem van a hiba."

Miért? Akkor a kutyában van a hiba? Megint csak miért? Ő pontosan úgy viselkedik, ahogyan az általad szabott keretek között szerinte kell. Nem az ő hibája, hogy nem tudod érthetően elmagyarázni és/vagy betartatni a szabályokat. Nem minden kutya ugyanolyan, vannak könnyebb, és nehezebb esetek. Ő még nem is feltétlenül nehezebb eset, egyszerűen csak más, mint amikkel eddig találkoztál. Ezt meg kell érteni, és a személyes sértettséget kíváncsiságra, fejlődni akarásra cserélve tenni valamit a saját továbblépésünk, és a kutya viselkedésének javulása érdekében.

"Hiába minden nevelés, hiába a falkasorrend (biztos hogy a helyén van, eleinte álllandóan próbált "megdugni" minket, az első két hét után abbahagyta"

Az, hogy most már nem hág titeket, nem jelenti azt, hogy bármi változott volna a falkasorrendben. Ha a falkasorrend rendben lenne, a kutya betartaná a szabályokat, normálisan tudna viselkedni a te felügyeleteddel idegen kutyákkal, nem ürítene a lakásba (területedre), és még sorolhatnám.

"...és más kutyákat sem akar ledominálni, pedig erőszakosan tette azt is... csak ugatja őket..."

Ezt honnan tudod, ha nem engeded el megfelelő gyakorisággal más kutyák társaságában?

"hiába szeretem, még csak azt sem látom, hogy viszonozná."

Mert a szeretetet soha nem is fogja viszonozni, illetve a mi értelmezésünk szerinti szeretetet soha. A mi értelmezésünk szerinti "szeretet", az "ügyürü-bügyürü ki a mami kiskutyuskája" nem értelmezhető számukra, így nem is lenne mit viszonozniuk. Számukra a szeretet az, amikor egy adott személy - legyen az kutya vagy ember - a lehető legteljesebben igyekszik kielégíteni a fizikális, szellemi és szociális igényeiket, ezzel egy időben stabil hátteret, irányítást, biztonságot nyújtva a mindennapi életükhöz - egy ilyen emberre/kutyára/VEZETŐRE fel tudnak nézni, és ezt a szeretetet viszonozzák is, minden alkalommal, minden körülmények között.

"Csak akkor tud szépen nézni ha kaját lát nálunk, csak akkor bújik, ha nagyon unatkozik, egyébként meg az se érdekli, hogy a világon vagyunk."

Tanítottatok neki mást? Megmutattátok, hogy ti olyan tényezők vagytok, akikkel jó ötlet számolni, akiknek a közelsége biztonságot, stabilitást nyújt?

"ez tarthatatlan, se energiám, se idegeim nincsenek ekkora fokú komiszsághoz, pláne, hogy még csak szeretetet sem kapok az odafigyelésemért."

Ezt az egészet stabil napi másfél-két óra sétával és fél-egy óra játékkal, képzéssel meg lehetne oldani, csak jól kéne csinálni (ha nem is feltétlenül suliba vinni, de legalább házhoz járó trénert kihívni, aki megmutatja NEKED, hogy mit hogyan kéne csinálnod), a szeretet részét meg már leírtam.

"az biztos, ha lesz is másik kutyám, csakis kölyök, a saját nevelésem..."

Ne haragudj, de ez a kutya is a saját nevelésed. Hidd el, nem az jár a fejében 24 órában, hogy hogy cseszhetne ki veled az alapján, amit az utcán tanult - egyszerűen csak elveszett, nem érzi, hogy stabil vezető állna mögötte, így próbálja maga megoldani a dolgokat, ehhez viszont nyilván nem ért, de ez sem az ő hibája.

...és a marhahosszú válasz végére:

Félre ne érts, nem bántani, szapulni akarlak, csak arra próbáltam rámutatni a fenti sorokban, hogy nem a kutya a hibás, végképp nem kell őt kidobni ennyiért. Csak próbálkozni, újítani, fejlődni kell (mindkettőtöknek), és pár hónapon belül bőven lehettek még a környék legszuperebb kutya-gazda párosa.

Nekem erről eszembe jut a saját kutyám... a történetének az eleje és vége:

[link]

Azzal h visszaadod, az esélyét csökkented h tényleg normális életet tudjon élni. De természetesen a Te döntésed. Ám fél év és a "mindent" megpróbáltunk nem fedi egymást - ennyi idő kell ahhoz h egy módszert következetesen elkezdj és eredménye kezdjen mutatkozni. De a belecsapunk ebbe is, azt is megpróbáljuk vele, mert emez 2-3 hét után nem hozott eredményt, nem ésszerű.

Amit én megéltem az első időkben Lucky mellett, zudom miről beszélek, hasonló pusztításokra mentem haza sokszor...és amit utána Tőle kaptam, hogy olyan Kutya lett az életemben, akiből az ember Egyetlen Egyet kap egész életében...de ehhez kellett mindazt amit közösen átéltünk és megküzdöttük.

És persze könnyebb feladni és rámondani, h nem vagyunk összeillőek, és jobb lesz neki is, nekem is....de inkább csak neked. Mert ugyan elcsépelt, de nincs lehetetlen csak tehetetlen. A többit meg sippara leírta...

Nagyjából sipara leírta.

Miért várod el, hogy érdekes legyél a kutyád számára ha nem mutatsz eki semmit ami miatt érdekes lehetsz?

Miért vagy kiakadva az ajtó előtti kutyaszartól? Ha jól értem a helyzetet a kutya próbált jelezni csak csukva volt az ajtó, így nem fért oda. Reggel meg kinyitottad az ajtót és szétkented.

Kaja és szemétszétszedés? Miért hagyod elől? Ha egyszer megerősítést kap mert sikeresen kajához jut onnan máskor is meg fogja próbálni.

Igen, szemét dolog lenne, ha vissza vinnéd, de ezt Te is tudod. Biztosan nagyon összetörne, és új gazdánál még nehezebben alkalmazkodna. Én is olyan kutyust fogadtam örökbe, akit már egyszer visszavittek, mert nem bírtak vele. Egyszerűen meg sem hallottam, amikor ezt mondták, mert egyszerűen beleszerettem. A menhelyen egy pörgős dilis kutyusnak tűnt, amikor meg haza vittük, letettük az udvarban, és napokig utána meg sem tudtuk simogatni annyira félt. Amikor meg megszeretett minket jöttek a rosszaságok. Lyukakat rágott az új drótkerítésbe, és kiszökött a határba vadászgatni, így ha nem voltunk otthon bent maradt a házba. Erre elkezdte rágni a bejárati ajtót, kitört pár ablakot, kinyitotta a szekrényeket és kipakolt belőle, persze amit talált meg is ette. Nagyon kétségbe voltam én is esve, de egyszerűen nem tudtam volna vissza vinni. Nem ilyen kinézetű, és nem ilyen nemű kutyát akartam, így biztos voltam benne, hogy oka van annak, hogy beleszerettem. Hiába napi két órás séta csak nem akart leállni a hülyeségeivel. Ideiglenes befogadó vagyok, sok féle-fajta kutyám volt, de úgy éreztem nála valami tényleg nem stimmel. Végül elkezdtük a kutyasulit, semmi extra, csak sima engedelmességi képzés (nálunk más nincs). Nem gondoltam hogy használ, de gondoltam, ha már csak egy kis apróságot is megtanul, akkor a sok csalódás után legalább kicsit büszke is lehetek. Kiderült, hogy a rosszaságait épp annak köszönhetem, hogy nagyon okos, és nem volt kellő képen lefárasztva a kis agya, ezért elszórakoztatta magát. Az óta minden megváltozott, és én annyira büszke vagyok, hogy mindezt sikerült elérni. Persze néha most is elszáll az agya, de már nem fordítja fel az egész házat mire haza érek.

Sippara nagyon jól leírta, hogy mit, hogyan kellene csinálni, annyit tennék hozzá, hogy ha nagyon nincs pénz kutyasulira, akkor naponta fél órát szánj rá a tanításra. Mindegy mit, csak fáradjon le az agya. Vagy séta közben is lehet tanítani. Otthon nekem a kedvenc játékom az volt, hogy letettem a kutya elé egy finom falatot, és nem ehette meg. Kis idő után felvettem, és kapott egy másikat a kezemből jó sok dicsérettel. Később fokoztuk, és a lábára tettem a falatot, vagy az orrára, nagyon vicces volt, ahogy koncentrált, de elég volt fél óra, és leszívta az agyát.